Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-697

146 (it)7. országos ülés 1901. április 26-án, pénteken. mérvű engedményben részesülne, mert hiszen a feleslegeket úgy sem szabad a részvényesek közt kiosztani. Hiszen ez a czél kell hogy lebegjen előttünk, a kik arra: vállalkoztunk, hogy Magyarországnak és a, magyar tengeri kikötőnek igazi és a szó teljes értelmében hatalmas tengeri közlekedést biztosítsunk, hiszen csak nem lehet e ház egyetlen tagjának sem az a czólja hogy azért szubvencziónáljon egy társulatot, ós azért engedje el az adót és mindent, hogy a társulat nagyobb osztalékot fizethessen. Azt hiszem, hogy erre a magyar parlament nem vállalkozhatik. A mai szomorú viszonyok között, s a mai közgazdasági helyzetben lehetetlennek tartom, hogy valaki a magyar parlamentben megszavazhasson ily mérvű szubvóncziót (Igaz! Úgy van! bal felől.) altkor, mikor arra nem szorul rá az a társulat . . . Meszlény Pál: Rászorul a pártkassza! Major Ferencz: ... a mikor ezzel a szubvenczióval csak azt érjük el, hogy jövő évre 15% helyett majd 18-at és megint pár év múlva 18% helyett 25%-ot fizet osztalékul azoknak az egyéneknek, a kiknek legnagyobb része — mikép be van bizonyítva — nem is magyar állampolgár; tehát nem is a magyar állam polgárainak zsebébe tér vissza, ez a, nagy osztalék, hanem legnagyobb részben ezt is az idegen börzéknek tulajdonosai ós azok zsákmányolják be, a. kik eddig is a. magyar állam testén élősködtek. (Úgy van! bal felöl.) Meszlény Pál : Majd egy pár választó visszakap még abból; gyanakszom! Major Ferencz: T. képviselőház! Ez az adóösszeg, a mely itt meg van jelölve, korántsem felel meg igazán azon adótételnek, a mely az Adriát már két vagy három év múlva is megilletné, sa melyet fizetnie kellene, mert nagyon jól tudjuk, hogy azon tíz hajónak beszerzésével, a mely hajóknak vitelképessége sokkal nagyobb, mint az eddigieké, a, társulat üzeme feltétlenül emelkedni fog, még pedig oly mérvben, bog)- az adózás igenis nem a mostani 165.000 koronát, hanem annak kétszeresénél többet is fog kitenni, úgy, hogy az a szubvenczió, a melyet ma még 160.000 koronában tudunk megállapítani, öt év múlva, már megfogja haladni a 300.000 koronát. Ez tehát nem felel meg a tényleges valóságnak, mert ez csak az eddigi üzemre van kiszámítva, de nincs kiszámítva, arra az üzemre, a mely ezen szerződés beállításával feltétlenül kezdetét veszi. E szerint magában ebben is egy csalódás, vagy nem tudom tévesztés vagy mi akar lenni, de azt, úgy hiszem, senki e házban nem fogja, nekem beigazolni, hogy ez a számítási tétel, a mely itt az adóelengedésre fel van tüntetve, megfelelne az • Adria, jövő üzemére kiróható adó összegének. De, t. ház, ha az ember ezen kézzelfogható argumentumokon kivűl a, még jobban megfogható argumentumokra tér át, a magyar állam ós polgárságának teherviselésére: akkor kérdem, nem kell-e mindenkinek úgyszólván megrettennie ettől az adóelengedéstől, látva Magyarország teherviselési képtelenségét ós a polgárságnak úgyszólván napról-napra való elszegényedését és látva másrész^ azt, hogy az adózásért mily kegyetlenül bánnak el velük, ós látva azt, hogy a hova lép, mindenhol csak adóztatással áll szemben; mikor a kis mezőgazdától vagy huszonötféle czímen szednek adót, a mint ezt már a költségvetés tárgyalásánál is elősoroltuk, huszonötfóle czímen is követelnek tőle mindenféle adónemet, úgy az állam, mint a község részéről, úgy, hogy az a szegény ember rígyszólván azt sem tudja, hogy miért fizeti ezt meg ezt a terhet, pedig az a szegény ember nem bir 15%-os osztalékkal, hanem a mint mindenki nagyon jól tudja, a föld alig hoz 4—5%-ot, és ő kénytelen azzal a fáradsággal és nehéz munkával, a melylyel az éjjelt nappallá teszi, nem 15%kal, hanem 5%-kal megelégedni véresverejtékes munkája után. És én kérdem, vájjon az ily adómentesség nyújtása helyes-e akkor, a midőn minden oldalról az adóleszállítást hangoztatják, a hol hangosan követelik a földadó leszállítását és a kisbirtoknak bizonyos fokig való adómentességót; helyes dolog-e, hogy akkor akad egy kormányzat, a mely elég bátor arra, hogy ide mer állani a képviselőház elé és egy ilyen kedvezményt mer szerződésbe iktatni, a melyet megmagyarázni nem lehet, egy szóval, hogy visszaélés. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Vájjon mit fognak hozzá szólni a mezőgazdák, mit fog hozzá szólni az iparos-osztály, a mely olyan óriási mérvben van adókkal megterhelve, a hol úgyszólván az utolsó kalapácstól az utolsó árig hitel útján szerzi be a szegény ember azokat az eszközöket, a melylyel^ életét tengeti, hogy mindazon szolgálmányoknak, a melyeket mint állampolgártól tőle követelnek, eleget tehessen ; a hol úgy a katonai szolgálat terén, mint egyéb téren ott áll az államnak rendelkezésére, és ezzel szemben nem látunk semmiféle könyörületet, nem látjuk semmiféle megvédését, hanem azt látjuk, hogy a törvény egész szigora, érvényesül, és ha az adózásban mulasztások állanak be, nincsen megkímélve semmitől, hanem esetleg marhájának elárverezésével is tönkre teszik akár exisztencziáját is, csakhogy az állam kielégítést nyerjen? Ellenben 15%-os osztalék mellett megengedjük azt. hogy ez a