Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-697

142 ti»7. országos ülés 1901. április 26-án, pénteken. zetes eseményekkel ellentétben, nemcsak azt a hathatós támogatást nem nyerte a szabadelvűpárt részéről, a melyet más kérdésekben a párt egyöntetűleg szokott a miniszterekkel szemben tanúsítani, de ismételten tapasztalnia kellett azt, hogy maga a ház a fontosabb kérdéseknél határozatképtelen volt . . . (Úgy van ! Úgy van! halfelöl.) Páder Rezső: Pedig elseje is itt van már ! (Derültség.) Polónyi Géza: Én ezt a, magam részéről bizonyos fokig örvendetes jelenségnek tartom. Igyekezni fogok, t. ház, ezen adómentesség kérdésével telhetőleg röviden foglalkozni, de azt hiszem, azért elég világosan fogom odaállítani a kérdést a: t. miniszter úr és a t. ház elé is. Én úgy látom. (Halljuk!) hogy itt egy politikai szemérmetességi kérdés akadályozza a képviselőházat ós a miniszter urat is abban, hogy az egész képviselőház meggyőződésével ellenkező javaslat megfelelő alakban kerüljön a törvényhozás aktái közé. Az a felfogás látszik érvényre jutni, t. ház, hogy egy miniszter által egyszer aláirt szerződés egy »noli me tangere«, amelyen ha egy hajszálnyi változtatás történnék, a kormányzás prestizs-zse veszítene kifelé. (Mozgás a szélső bal• oldalon.) És, t. ház, ennek a szerencsétlen és helytelen felfogásnak eredménye az. hogy a miniszter úr szinte boldog, hogyha az ellenzéki oldalról jövő olyan módosításokat, a melyek nem tángálják a szerződést, elfogadhat, a mint azonban oly módosítás tétetik, a mely magára a szerződésre vonatkozik, teljesen elzárkózik a »non possumus* elve mögé. T. ház! Én már az általános vita keretén Apoltam szerencsés azt s,z álláspontot reprezentálni, hogy hiszen azért élünk alkotmányos világban, hogy a. minisztert magát is embernek tekintsük, a ki tévedhet. Deák Ferencznek van ezen a téren egy örökbecsű, halhatatlan nagy mondása: Csak az az ember nem tévedhet, a ki semmit sem csinál. (Úgy van! Úgy vau! hal felől.) Mentül többet dolgozik valaki, annál inkább ki van téve az emberi gyarlóságnak és annak, hogy tévedhet. Ha a miniszter úr egy politikai rendszer kórdósében téved, egészen más a kérdés, mint hogyha esetleg nem kellő előkészítés után egy szerződési tervezetben, talán a saját környezetének helytelen informácziója alapján, megtéved ós akkor, ha következik az alkotmányos tárgyalás, a melynek során ós keretében a miniszter kellőleg meggyőzve és felvilágosítva, igyekszik azt a, hibát jóvá tenni, a mint voltam bátor jelezni, én ezt soha politikai konzequencziával bírónak nem tartom, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) sőt ellenkezőleg, ón vagyok az. első — és . úgy látom, t.: bá-~ rátáim is úgy gondolkoznak, — a ki kalapot emel az ilyen miniszter előtt. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Daczára ennek, tapasztaljuk, — ismételten mondom, — azt a merevséget, hogy a kormányzati tekintély mindenek felett való. Engedje meg nekem a t. miniszter úr, hogy ezzel szemben állítsam a, következőt. (Halljuk! Halljuk!) Ha ez a dolog így volna, akkor az ellenzéknek összes ellenőrzési törekvése és kötelessége teljesen hiú ós meddő, és akkor egyenesen reá szorítják a parlament-, ben az ellenzéket arra, hogy botránynyal, vagy obstrakczióval gátoljon meg olyan kérdéseket, melyek mindnyájunk meggyőződése szeiint az országra károsak. (Úgy van! Úgy. van! a hal- és szélső haloldalon.) De vessük fel így- a kórdóst, és tegyük fel, hogy egy miniszternek kifelé való auktoritása bármily mértékben csorbát szenvedhetne a szerződésnek a képviselőházban való módosításával; vájjon nem alkotmányos elv akkor is. hogy inkább csorbuljon egy ember tekintélye, mint a törvényhozás tekintélye? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ezen alapon állva, engedjék meg nekem, hogy* néhány rövid szóval bebizonyítsam azt, hogyha ezen törvényjavaslat ós illetőleg szerződós úgy a mint stipulálva van, elfogadtatik : Magyarország törvényhozásának tekintélye csorbítást fog szenvedni, nemcsak azért, mert nem akadt senki a többség kebeléből,: a ki ezen szerencsétlen elvet védelmezni akarja, de azért is, mert a speczifikus adómentesség-engedélyezésnek ebben a szerződósben olyan sajátságos törvényhozási anteczedencziái vannak, a. melyek kétségen kivűl helyezik, hogy a magyar törvényhozásnak az az álláspont, melyet a t. miniszter úr ezen adómentességgel most képviselni akar, soha, de soha álláspontja nem volt. Bátor voltam már jelezni, ott van például a viczinális vasutak kérdése, ott vannak magának az államvasutaknak adózási kérdései stb.; mindenhol ki van mondva, hogy a kereseti adó alól egyik sem mentes ezen vállalkozások közül, a kereseti adót fizetni kötelesek, pedig ott a^ vagyon, a melyet, az illető részvénytársaság gyűjt és szerez, az engedélyidő lejárta után az államra háramlik vissza. Itt egy részvénytársaságnak adatik teljes állami adómentesség, a nélkül, hogy annak bármiféle vagyoni része a, szerződés megszüntetése után az államra háramolnék. Összegileg úgy áll a dolog, hogy ez az adómentesség jelent a mostam számítás szerint a mai állapotban 160.000 korona szubvencziót