Képviselőházi napló, 1896. XXXV. kötet • 1901. április 18–május 11.

Ülésnapok - 1896-696

130 CVKÍ. országos ülés 1901. április Mén, szerdán. lani bátor voltam, akkor is ezt elégségesnek tartom., bogi' magunknak teljes, tiszta képet alkothassunk a tarifának mikénti elbírálása szempontjából. Azt hiszem, sikerűit ezekből beigazolnom azt, hogy daczára annak, hogy a refakcziákat a fél kapja, nem az Adria; mégis, niert csak az Adriához czímzett szállítmányok kapják meg a. reíakcziát, az Adria ezáltal előnyben van ezen szállítmányokra nézve más hajókkal szemben, a mely hajók e refakcziákra nem tarthatnak igényt. Ez által módjában van az Adriának néhány perczenttel magasabb díjtételt megszabni, nem a maximális tarifánál magasabbat, mert feljebb nem mehet, de a maximális alatt. Mert, jól tudja, t. miniszter úr, hogy nem a. maximális tarifa; az, a melyen kötések történnek, hanem mindig alku tárgyát képezi a tényleges viteldíj, mert a maximális tarifa csak direktíva. Az Adriának mindig módjában áll azon tarifánál, mely alku útján elérhető más társulatoknál is, néhány százalékkal drágábban szállítani, mert a különbség a félnek megtérül a magyar államvasutak által adott refakczia, révén. Az egyenes tarifának évekre való megállapítása 'csak fikczió, t. ház, mert tulajdonkópeni értelmet az egyenes vonalak tarifájának csak a perczentuális engedmény adna. Tessék ezt kikötni, s ebben igenis találok engedményt, mert ez kedvező lesz a magyar mezőgazdaságra és iparra. Holott ha azt a tarifaműveletet fogadjuk el, a mely a 10. §-ban van, akkor mi alig részesülünk, vagy csak történetesen részesülhetünk kedvezményekben, de melyre bizton számítani nem lehet, és a felek részére mint biztos csak azon kedvezmóiry marad meg, a melyet az államvasutak szolgáltatnak. Ezeket Apoltam bátor felhozni, és kérem a t. házat, legyen szives ezen módosítványomat elfogadni, a mely igazán biztosítja a tarifakedvezményt és annak" helyes megoldását. (Úgy van !• Helyeslés^ a bal- és szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Molnár Józsíás! Molnár Józsiás: T. ház! Azt lehetne mondani, hogy Magyarország az utánzások hazája. Mi sohasem azt nézzük, hogy mit követelnek érdekeink, hanem mindig azt tartjuk szem előtt, hogy mit cselekszenek mások. Az Adria, szerződésénél hasonlót tapasztalunk. Halljuk, hogy úgy Anglia, Francziaország, mint Németország ós az összes czivilizált államok hajózási szerződóseket kötnek egyes hajózási társulatokkal, ezeket szubvenczióval látják el stb. Mi a nélkül, hogy körültekintenénk, megfontolnék a dolgot és mórlegelnők saját viszonyainkat, hasonlókép cselekszünk. Elfeledkezünk azon tényről, hogy nekünk valami messze földre való kivitelünk egyáltalában nincs, a mi érdekeink nem követelik, hogy hajózási vállalatokkal szerződjünk, azokat nagy szubvencziókkal lássuk el, mert nekünk ismeretlen földrészeken nincs mit keresnünk, a. Tűzföldön, Madagaszkárban, Japánban. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Japánban van; a Tűzföldre pedig úgy sem megyünk! Molnár Józsiás: Azok az államok, a melyek ezekkel a távoli országokkal összeköttetésben vannak, a melyeknek oda szállítható iparczikkeik vannak, igen természetesen saját érdekükben cselekszenek akkor, mikor hajózási vállalatokkal szerződésre lépnek, hogy a világnak távol levő pontjain a kereskedelmi összeköttetést fentartsák, annak daczára,, hogy az oda szállítandó árúk mennyisége nem olyan nagy, hogy a szállítás a "hajóvállalatoknak- kifizetődnék. Ifyenkor az állam közbelép ós azt mondja, hogy szubvencziót adok egy hajótársaságnak, hogy az ón kereskedelmi összeköttetésem ne csak megmaradjon, hanem képes legyek kereskedelmemet felvirágoztatni és kivitelemet azon helyre mennél nagyobb mértékben fejleszteni. Nekünk oly messze idegenbe szállítható árúczikkeink nincsenek. A mi hordódongáinkat, a mi lisztünket, gabonánkat, állatainkat, hiába, vinnők ki a Csendes tenger szigeteire. Nekünk nincs ott semmi keresni valónk. Iparczikkékből magunknak sincs elegendő, más államból importálunk. Mért van hát szükségünk ilyen szerződésre, mint a milyent a,z Adriával kötünk? A mi kereskedelmi forgalmunk a világ azon pontjain bonyolódik le, melyeknek olyan a jelentősége a hajózás szempontjából, mint a milyen a kocsikázás szempontjából az Andrássy-úté. Ha a hajózási társaságnak szubvencziót adunk, az egyértelmű avval, mint hogyha a bérkocsisoknak adnánk azért, hogy álljanak mindig rendelkezésünkre, pedig készséggel jönnek szubvenczió nélkül is. Bátor vagyok a kereskedelemügyiminiszter úrnak ajánlani, hogy az Adria törvényjavaslatát, a mely különben is időelőtti, vegye le a napirendről. (Mérik helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tévedni emberi dolog, téved más is, azt senki rósz néven nem veheti. Tegyünk kísérletet és azokra a pontokra, hová kiviteli czikkeink szólnak, — London, Liverpool, Marseille, a Középtenger ós vidéke — hirdessünk pályázatot, ós a jelentkező hajó vállalatnak nyújtsunk biztosítékot arra, hogy maximális tarifa mellett évenként legalább ennyi és ennyi szállítást adunk. Megvagyunk győződve, hogy a határidőn jóval belül, öt éven belül minden szubvenczió nélkül fogmik obyan társaságra akadni, mely^ a maximális tarifából valamit le is enged. Ép