Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-672

84 (572. országos ülés 1901. niárczlus 2-án, szombaton. tudom azt is, hogy Oroszország sokkal később kezdte tanulmányozni ezt a kérdést és daczára ennek Oroszországban a katonai büntető-ügy reformja már régen életbe van léptetve, úgy, hogy minden katonának meg van a külön védője, nemcsak a vádlója. A mi katonai büntetőeljárásunk még Mária Terézia idejéből való, t. ház, azóta pedig a felfogások ós nézetek nagyban változtak ; ha legjobb lett volna is akkor, ma már elavulttá váltak volna annak intézkedései. Nem is akarom fejtegetni a jogvédelmet, a nyilvánosságot és egyéb sok jogi elvet, csak megemlítem, hogy a delegáczióban is felhozatván ezen kérdés, Krieghammer, a delegácziónak 1900. évi szeptember 17-iki ülésében, tehát a legutóbbi ülések egyikében, odanyilatkozott, hogy annyira készen vannak a tervezetelv, hogy még ez őszszel elküldetnek a magyar igazságügyminiszter úrnak; Plósz Sándor igazságügyminiszter úr pedig tegnap úgy iryilatkozott, bog)-' várja, hogy közelebb megkapja. Hogy áll tehát most ez az ügy? Krieghammerről nem akarom feltenni, és nem is volna' jogom feltenni, hogy nem iga.zat mondott, hogy még az őszszel átküldi, Plósz Sándor miniszter úr pedig, a. kinek szavai igaz voltában megint nincs jogom kételkedni, azt még most sem kapta meg. Mi okból halasztódik a dolog? Örökké csak halasztódik, feketehajú és szakállú voltam még akkor, a, mikor ezeket a törvényeket reformálni, revideálni Ígérték, beleőszültera bizony, de a Mária Terézia törvénye ma. is úgy van életben, mint akkor. Erre nézve is megnyugtató nyilatkozatot várnék, mert a művelt Európa csúfjává leszünk, ÍJ a, még továbbra is megmaradunk annál a középkori katonai büntető eljárásnál, a. melytől — mondom — még az orosz hadsereg is már régen eltért. T. ház! A katonai hadgyakorlatok, kisebb, vagy nagyobb arányban, a, mint szükséges, előfordulnak nyaranta, előfordulnak őszsze], a vetések learatása után, senkinek sincs kifogása ellenük, szükségesek. A lőtereknél is kiterjesztések történtek, a golyók messzebbhordása következtében, a. jelentésben ez elő van adva. Legfőbb biróúl vitás esetekben a katonai hatóság van téve, és ha a katonai hatóság egyes esetekben a lőtereknél még távolabb akarja tenni az elzáró területeket, mindég a katonaságot illeti meg a döntés, nem pedig a vegyes bíróságot. Én részemről egyenlő jogot követelnék ily esetekben a czivil elemnek a katonai mellett. Még a beszállásokra: vonatkozólag, melyek a nyári és őszi hadgyakorlatok alkalmával történnek, akarok néhány szót szólani. (Ilalljulc!)héhány vidéken meglehetősen sújtva van a lakosság ezáltal a beszállásolás által, sújtva vannak pedig különösen egyes vidékek, a hol úgyszólván minden évben, vagy minden második évben tartatnak hadgyakorlatok, például Komárom, Tata környékén, ott valóban nagy teher a lakosságra nézve különösen a lovasság beszállásolása. Ép erről ír nekem egy barátom, a ki Hont vármegyei birtokos, leveléből kitűnik, hogy a beszállásoltak nem úgy viselkednek, a hogy azt a szabályzat követeli, hanem túlkövetelésekkel állanak elő az adókkal különben is nagyon megterhelt lakosokkal szemben. Szó szerint ezeket irja (olvassa) : »Hontmegyei birtokomon először is beszállásoltak egy század honvéd lovasságot. Ezekkel nem volt semmi baj. Ezeket azonban bakák követték, s nem volt elég, hogy négy nagy épületemet elfoglalták ós mintegy 30—40 lóra való istállómat, erőszakkal kivezették fiam istálójából lovait s azt is elfoglalták, s saját lakóházamban sok tiszt volt elhelyezve, midőn ezenfelül tüzértisztek részéről is akartak három szobát lefoglalni ós az megtagadtatott, mert annyit már nem is adhattam, akkor az illető tüzértiszt még erőszakoskodott, az mondva, hogy ők jogosultak mindent elfoglalni.*. Hát, t. ház. ón nem hiszem, hogy jogosítva volna a katonaság mindent elfoglalni ós hajlandó vagyok feltenni, hogy ezek csak egyes exczesszusok. Hanem kérném, hogy mielőtt a hadgyakorlatokra indulnának, egy rendelet intéztessék a tisztikarhoz, különösen a szállásmesterekhez, de leginkább a felső parancsnokokhoz oly szellemben, mely a lakossággal való humánus elbánást rendelje el, hogy az adókkal különben is nagyon sújtott földbirtokos osztálynak érdekeit, helyiségeit kíméljék és legalább a család egyes tagjait ne zavarják ki saját lakóhelyeikből. (Élénk helyeslés a a szélső baloldalon.) Ez a legkevesebb, a mit követelhetünk a katonaságtól, a melyre annyi ós annyi .megszámlálhatatlan milliókat áldozunk. T. ház ! Elég hosszúra terjedt már beszédem, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) azért több részletre nem is akarok kiterjeszkedni, hisz, ha választ nyerek, lesz alkalmam a részletes tárgyalásnál is felszólalni és különben is talán még más is fog pártom részéről nyilatkozni. Én tehát a,z elmondottakat a t. ház figyelmébe ajánlom és illetőleg kérdéseimre nézve tisztelettel választ kérek. Azonban újra oda kell visszatérnem, a honnan kiindultam, hogy tudniillik mi elvi