Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-672
82 fi72. országos ülés 1901. márczius 2-án, szombaton. újabb időben, és a legfőbb feladatként követelik a növendékektől, hogy a közös hadseregnek német szolgálati nyelvét tökéletesen bírják. Teljes összhangban van ez avval a kijelentett intencióval, a melynek a ,t. államtitkár úr is kifejezést adott, hogy örül annak, hogy a honvédtisztek mennél többet beszélnek németül. "Rendszer ez, t. ház. (Igaz! Úgy vem! a szélső baloldalon.) Hanem azt, hogy a germanizáezió rendszerét még' egy olyan nemzeti intézménynél is, mint a, honvédség, miért mozdítsuk íni elő, miért szavazzuk meg ilyenekre a költséget, azt ón itt az én magyar eszemmel és szivemmel felfogni képes nem vagyok. (Tetszés a szélső baloldalon) Legyen a honvéd jó katona ; nem bánom, ha tud is németül; de hiszen Simonyi óbester sem tudott valami jól, sőt most' is van egy hires táborszernagy a közös hadseregnél, a legjelesebbek egyike, a ki abban a hibában szenved, a melyben én is szenvedek, hogy — habár Göthét is fordítottam, és fordítom is, ha, kell, szótár nélkül — a der, die, das-ba megbotlok, mert nem fér a fejembe, hogy die Schildwache, hogy még ez is femininum. (Derültség és tetszés.) Mondom, van egy hires táborszernagya, a közös hadseregnek, magyar ember, a leit úgy hivnak, hogy der-die-das, és megnevezik a nevét, mert ő is így van evvel a, der-die-das-szal, a mint én vagyok ; de azért elismerik, hogy jó katona. Én tehát nem liánom, hogyha a Ludovika Akadémia, a honvédhadpród iskolák és alreáliskolák növendékei szintén nincsenek tisztában a, der-die-das-szal, a fő az, bog} 7 törvénytisztelő, vitéz, képzett magyar katonák legyenek. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Jobban szeretném, hogyha magyar közjogot és alkotmánytant tanítanának minél szigorúbban, de ne gyötörnék annyira őket a, német nyelvvel. A szülők is egyre panaszkodnak és a fiúk egymásután lövők főbe magukat — a Ludovikában is, kettő is — mert a német nyelvben nem tudnak előre menni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi tehát, mikor különben teljes szimpátiánkat fejezzük ki a magyar honvédség intézménye iránt, annak fattyúhajtásait óhajtjuk lenyesegetni és fel akarjuk virágoztatni ezt az intézményt, még pedig magyar alapon és azt óhajtjuk, hogy az szívvel-lélekkel olyan magyar legyen, mint a milyen magyarok 1848— 1849-iki nagy elődei valának. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! Itt olvasom fel a miniszter úr egyik jelentésében — mert hiszen ezek a jelentések is napirenden vannak, — a honvédnevelő és képző intézetek 1900-iki állapotáról szóló jelentésben a, gyakorlati kiképzésről, hogy a tisztképző tanfolyam neg3 T edik évfolyamának növendékei tanulmányúton voltak Bécsben, Brünnben, Krakkóban ós a Vág folyam mentén. Jó, nem bánom, ott is tanulmányozhatnak, hanem én a honvédtisztkópzö tanfolyam növendékeit még se Bécsbe, Brünnbe, Krakkóba, küldenem tanulmányútra először, hanem az Aldunára, a, hol Hunyadi János megnyerte az ő világ rengető, dicső csatáit, ós Erdélybe, a hol Bem zseniális vezénylete alatt csodálatos dolgokat művelt; vannak ott hatalmas, szép csataterek, képezzék magukat jó hadvezérekké, Hunyadi János, Savoya Eugen és Bem generális után. Ugy is eleget kell majd Bécsbe meg Brünnbe jármok, hát legalább mikor idehaza ilyen terrénumok vannak, ne küldenék őket idegen földre, hanem küldenék őket az alkalmas magyar terepek megismerésére, (Helyeslés a szélső baloldalon.) már csak a honnak, a hazai történelemnek és a hadászat eseményeinek alaposabb megismerése végett is. . De kérdem az igen tisztelt kormányt, miután arra nézve rendelkeznek törvényeink, hogy a honvédség külföldre, az országgyűlés együttléte esetén, csakis a törvényhozás beleegyezése mellett vihető, vájjon kórtek-e ennek a negjredik tanosztálynak — hisz az egész csapat — Ausztriába ós Galicziába menetelére engedélyt a- törvényhozástól, vagy utólag bejelentették-e? Avagy talán ezek még nem felesküdött honvédek? Én azt gondolom, hogy igen. Nehogy itt is törvénysértés követtessék el, habár tanulmányi czélból is. Én a törvényhozás jogai felett féltékenyen óhajtok őrködni. Ha már mindent tudnak, ha már ismerik Hunyadi János hareztereit és Bem erdélyi hadi helyeit, nem mondom, hogy ne menjenek külföldre, de akkor is jelentsók be a képviselőháznak (Élénk helyeslés szélső baloldalon.) ós kérjenek innen engedélyt, inert honvédcsapatok a, haza határain kivül nem vihetők engedély nélkül. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A honvódtiszti karral most is érintkezem, persze magánúton, azzal a szeretettel, a mely engem ehhez az intézményhez köt, a melynek bölcsőjét ringatni annak idejében csekély erőmhöz képest ón is segítettem. Figyelemmel kísértem tehát a honvédség fejlődésót és viszonyait. De a gazdálkodás terén is hallok olyasmikat, értesülök olyan dolgokról, a melyek helyett talán czélszerűbb ós talán takarékosabb mód is lenne követhető. Hisz a honvédelmi budgetet jogunk volna tételenként venni, de el kell ismerni, hogy ez normál budget, bár igen drága, mert 36,000.000 koronán felül van, azonban a tavalyinál csak 200.000 koronával drágább. Nem
