Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-671
70 071. országos ülés 1001. márcsiius 1-én, pénteken. nak azt a jogot, hogy egy ilyen, tisztán az önsegélyezésre irányuló akcziót az ügyvédekkel szemben megakadályozhat. Tehát ők egy felterjesztést intéztek a miniszter úrhoz és ugyanakkor felhívták a kamarákat is, hogy hasonló szellemben írjanak fel a miniszter úrhoz. Ezt meg is cselekedték a szombathelyi, a brassói, a pécsi, a nagyváradi és a szegedi kamarák, a kik maiakkor 1900. év elején egész ugyanolyan értelmű felterjesztést intéztek a miniszter úrhoz, mint a budapesti ügyvédi kamara. A mozgalom a nyugdíjügyben mind nagyobb és nagyobb mórveket öltött, annyira, hogy úgy látszik, a t. miniszter úr is előző rendeletével szemben, a mely egészen elutasító A 7 olt, szükségesnek látta, hogy a. kérdést újabb megfontolás tárgyává tegye. És akkor a. t. miniszter úr 1900. június 23-án 26.827. szám alatt ismét egy rendeletet intézett a budapesti ügyvédi kamarához, továbbá azon kamarákhoz is, a melyek eddig még nem nyilatkoztak. E rendeletében az igazságügyminiszter úr kijelenti, hogy ő a budapesti ügyvédi kamarának 1899. június havában tartott rendkívüli közgyűléséből kifolyólag hozzá intézett felterjesztését az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet tárgyában újabb megfontolás tárgyává akarja tenni. Kimondja, azonban, hogy >>mielőtt ebbe belebocsátkoznám, tekintettel arra, hogy ez a kórdós az ország összes ügyvédeinek érdekeit a legközelebbről érinti és tekintettel arra,, hogy az ügyvédi kamaráit közül, a melyek ezen ügygyei eddig foglalkoztak, néhányan elfogadták a budapesti ügyvédi kamara által kidolgozott alapszabálytervezetet, néhányan pedig csak részben, egy pedig csak egyénenkénti csatlakozást hoz javaslatba, szükségesnek látom az összes ügyvédi kamarák meghallgatását«. A t. miniszter űr ekkor kérdéseket is intézett a vidéki kamarákhoz ós felhívta őket, hogy nyilatkozzanak. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Visontai Soma: A budapesti ügyvédi kamara az igazsá,gügyminíszter úr ezen leiratát nagy megelégedéssel ós megnyuvással fogadta, a, mint azt egyik jelentésében ki is emeli és hogy még hathatősabbá tegye az akcziót, hogy a t. miniszter urat még jobban meggyőzze álláspontjának helytelenségéről, egy országos ünyvódi gyűlést hivott össze egyenesen erre a czélra. Vagyis felhívta az ügyédi kamarákat, hogy képviselőiket Budapestre küldjék ós itt ezen a gyűlésen álláspontjukat fejezzék ki tisztán és világosan. Ezen a gyűlésen húsz kamara kiküldöttje jelent meg. Az ügyvédi kamarák a következők : a, temesvári, a szatmárnómetii, a zalaegerszegi, a debreczeni, a pécsi, a szegedi, a szombathelyi, a kecskeméti, a beszterczebányai, a g}"őri, a soproni, a brassói, a marosvásárhelyi, a szabadkai, a kolozsvári, a pozsonyi, a balassagyarmati, a nagyváradi, ós a székesfehérvári kamarák, tehát a budapestivel együtt húszan. És ha a t. miniszterelnök úr ezen értekezletnek gyorsírói feljegyzéseit szíves figyelmére méltatja, azt fogja látni, hogy ezen intézmény létesítése tekintetében a legteljesebb egyetértés uralkodik, hogy az összes üg} r védi kamarák ezen testület továbbfejlődhetósónek egyik föltételéül ennek az intézetnek létesítését tartják, ós' hogy mindannyian az országos szervezetet tekintik olyannak, mint a mely egyedül czélra vezető ós egyedül képes a fenforgó sérelmeket orvosolni és a segélyt hathatósan nyújtani. Már most, t. képviselőház, ha azt látjuk, hogy Magyarország ügyvédsége ilyen erősen megmozdul ebben a kérdésben, az az ügyvédség, a melynek bajait, súlyos helyzetét az igazságügyi költségvetés során is érintették és pedig úgy a miniszter úr, valamint az előadó úr is; ha azt látjuk, t. képviselőház, hogy a törvényhozás egész terén egy bizonyos tendenczia uralkodik, az tudniillik, hogy az ügyvédi osztálynak közreműködése — mondjuk: talán helyes elveknél fogva, talán a közvetlenség magasabb fokban létesíthetése szempontjából megszoríttassók ; ha, t. ház, azt látjuk, hogy a t. miniszter úr legújabban is a polgári perrendtartás javaslatával a kizárólagos ügyvédi közreműködésnek ismét egy nagy körét elvonta; és ha ezzel szemben figyelemmel vagyunk arra is, hogy azért — akárhogy gondolkoznak is egyesek az ügyvédi hivatásról, vagy foglalkozásról, — mégis a törvények helyes végrehajtása, a törvónyéknek az életbe való átültetése az erkölcsileg integer ügyvédi osztálynak közreműködését igényli; ha azt látjuk, t. képviselőház, hogy a legújabban az életbe átvett törvények keretében — mondjuk, a büntető perrendtartás keretén belül — a védelem terén mennyire igénybe veszi az állam, és igen helyesen, a védői karnak, az ügyvédi osztálynak tiszteletből, kötelességtudásból, minden ellenszolgáltatás nélkül való közreműködését; és ha látja a miniszter úr. hogy a felterjesztett kamarai jelentések mindannyian konstatálják, hogy mennyi odaadással, mennyi lelkesedéssel működik közre az ügyvédi osztály ezen nemes hivatásában is : akkor, t. ház, azt hiszem, hogy viszont, senki, sem a törvényhozás, sem a t. miniszter úr igazságosan szembe nem szállhat egy olyan törekvéssel, a mely arra irányúi, hogy az
