Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-671

851. országos ülés 1901. márczíns 1-én, pénteken. 71 ügyvédi osztály saját eszközeivel, saját erejével, saját anyagi hozzájárulásával létét, de nemcsak a saját, hanem, gyermekeinek, családjának, az ügyvédek özvegyeinek és árváinak is létét biztosítsa. És, t. ház, mit látunk a társadalmi mozgolódás egész nagy terén? Nemcsak hogy minden osztály az önsegélyhez folyamodik, hogy segély- és nyugdíjpénztárak által létét biztosítsa, hanem az állam egyes osztályokra nézve oktroy útján létesíti a szükséges segélypénztárak kategóriáit. Látjuk, t. kéviselőház, hogy például a munkásoknak egész nagy körére nézve, a melyek tehát független társadalmi elemek, s így nem részesülnek állami nyugdíjban, államsegélyben, oktroy útján is szükségesnek látja a t. kormány segélypónztárak létesítését, földmívelő és ipari munkások egész nagy körének biztosítja exisztencziáját azon esetre, ha megbetegednek, ha bénákká válnak, vagy haláluk által özvegyük, árváik, nyomorba jutnak. Már most, t. képviselőház, a társadalomnak ezen nagy irányzatával szemben ós szemben azzal, hogy a társadalomnak független elemei államilag biztosíttatnak jövendő fentartásukra nézve, kérdem a t. miniszter úrtól, mi indítja őt arra, hogy — fájdalom, — az ügyvédi osztálylyal szemben a rokonszenvnek ibyen kis jelét adja, sőt úgyszólván a hatalmi szóval, leiratokban foglalt álláspontjával igyekszik meghiúsítani ezen nagy intézménynek, az ügyvédi nyugdíjintézetnek létesítését. Hisz a t. miniszter úr bizonyára tájékozva van arra nézve is, hogy az országos ügyvédi nyugdíjintézet ügye már annyira előrehaladt volt, hogy midőn a budapesti kamara ismeretes munkálatát elfogadta, akkor tervbe volt véve, hogy az 1900. márcziusban már életbe is lépjen. Ily körülmények között, t. kéjDviselőház, a mennyiben az akadály tényleg csak a törvény volt, és a. mennyiben az én törvényjavaslatom épen a t. miniszter úr óhaja szerint ezen akadály elhárítását czélozza, én úgy vélem, hogy e törvényjavaslat érdemleges tárgyalás alá bocsátásától és elfogadásától a t. ház nem zárkózbatik el. Nem lehetséges, — hogy úgy mondjam — hogy közhelyszerű megnyilatkozások alapján ítélje meg a miniszter, vagy a t. ház az ügyvédi osztályt; hiszen bizonyára legjobban tudja az igazságügyminiszter úr, hogy a jog ápolása és fejlesztése szempontjából milyen fontos hivatása van annak. Nagyon jól méltóztatnak tudni azt is, hogy Magyarországon a jog ápolása és fejlesztése még nagyobb súlylyal bir, mint más országokban. Ebben az országban, a, melynek a sors ma sem juttatott léte tekintetében teljes függetlenséget, de a hol olyan alkotmán}' van, a mely messzemenő hagyományainkon épült fel, és nem charta-szerű, hímem vas-szilárdsággal áll fenn tradiczió és történelmi vívmányok alapján egy ezredév óta., a melynek a mindenkori megtámadásával szemben a joggal vértezve kell, hogy szálljunk szembe: ebben az országban ti jog mívelői azért is érdemelnek inkább istápolást, mert ők, a midőn a jogot ápolják, egyszersmind a nemzet további létét, alkotmányát, szabadságát segítenek biztosítani. - Látjuk is, hogy a nemzet minden nagyobb mozgalmánál, akárhogy nyilatkozzanak egyesek, sokszor kicsinyesen, az ügyvédségről, az ország minden nagyobb történeti mozgalmánál az ügyvédi osztályból kerülnek ki azok, a kik annak lobogóját előre viszik, és segítik a magyar nemzetet jogainak kivívásában. Kossuth Lajos ép úgy, mint Deák Ferencz ügyvédek voltak, a kik az ügyvédi asztalnál kezdték búvárkodásaikat, hogy a jogot fejlesszék, magyarázzák és közjogainkat biztosítani segítsenek. És azt látjuk, hogy ezen férfiakból váltak mindig a magyar közjogi állapotoknak legerősebb oszlopai, a nemzeti függetlenségnek és önállóságnak legszilárdabb támaszai. Semmi ok sincs tehát arra, hogy az ügyvédekkel szemben bizonyos tartózkodó álláspontot foglaljon el a törvényhozás, mert hisz nemcsak a. közjogi vonatkozásokban, nemcsak a nemzet közjogi életében, hanem, nagyon jól tudjuk mindnyájan, a magánéletben, társadalmi érintkezéseinkben is. ha egyik-másik emberének akármilyen baja támad, az erkölcsileg ép, az erkölcsileg szilárd alapon álló ügyvédség az, a melyhez folyamodnak, és a melyhez folyamodni kell. Minthogy ezen erkölcsi lét szilárdságát csak az anyagi biztosítás nyújthatja, minthogy az ügyvéd hivatását csak úgy teljesítheti, ha, félelem semmi irányba, sem szállhat szivéhez, a mint Joinville, a, híres védőügyvéd mondotta,: »lorsque un avocat veut étre digne de son nom, l'intimidation n'arrive pas á son coeur« és minthogy én a, törvényjavaslattal épen ilyen állapot létesítését czólzom: kérem a t. házat, méltóztassék azt érdemleges tárgyalás alá venni és az igazságügyi bizottsághoz utasítani. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kivan szólani!