Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-671

50 (!71. országos ülés 1901. márezins 1-én, pénteken. vényszóknél, 120 ítéletet kell egy évben gyár­tania. Vörösmarty Béla: Nincs arra törvény! Barta Ödön: Nincs arra törvény sehol, tudom én azt igen jól; a t. államtitkár úrnak ez a negatív megjegyzése egészen megnyug­tató reám nézve, törvény nincs; de tényleg így van a dolog. És azt hiszem, ha meg­czáfolhatná a t. miniszter úr azt, hogy ez ténjdeg így van, ezzel nagy szolgálatot tenne azoknak, a. kik ebben a bajban sínylődnek. A 120 ítélet nincsen előírva törvényben, sza­bályrendeletben, de elő. van írva az előlépte­tési táblázatban. Az a bíró, a, ki egy évben az elintézendő egyéb darabokon kivűl 130 íté­letet nem produkál, nincsen megérve az elő­léptetésre. Hogy azután az ily módon gyártott ítéletnek nyomában mennyi vész el az igaz­ságból, abból a nagy tőkéből, a mely mind­nyájunknak közös vagyona-, azt nem állapít­hatja meg senki. (Úgy van! Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem megnyugtatás e tekin­tetben az, a mit a t. miniszter úr mondott. hogy fontosabb állások betöltésénél esetleg ő maga is félkéri az illető biró aktáit, hogy meggyőződjék munkájának intenzív voltáról és a qualifikáczió tekintetében súlyáról. Hanem az alsóbb fokon előléptetésre váró bírák mun­káit mikor látja- a t. miniszter úr? Azt hiszem, soha. Az időszaki vizsgálatok nem terjednek ki egészen odáig, hogy minden bírónak min­den ítélete súly és tartalom szerint mérlegel­tessék. Igaz, a királyi tábláknak ki van adva utasításban, hogy a hozzájiuk felérkező ügy­darabokat, ítéleteket a felülvizsgálat alkal­mával megczenzurálják és kiasszifikálják az illető bírákat, a kiknek ítéleteit felülvizsgál­ták. De vájjon nem nevetséges dolog-e ez a czenzura akkor, a mikor ezen ítélet ellen esetleg a kúriához való felebbezósi jog is meg­van ós megtörténhetik, a mint meg is törté­nik, hogy a kúria az elsőfokií ítéletet hagyja jóvá. (Úgy van! Elénk helyeslés a szélső balolda­lon.) Akkor pedig a királyi tábla már klasszi­fikálta azt a bírót, a- kinek ítéletét a kúria később jóváhagyta. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, sehol a világon nem olyan veszélyes a gyári munka, mint az ítél­kezésnél. A bírótól nem sok munkát kell kö­vetelni, hanem jó munkát; a biró minősítésére nézve annak, hogy hány ítéletet készített egy esztendőben, abszolúte nem volna szabad tu­dott, ismert számnak lennie: (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert mihelyt a biró ezt tudja-, tudatában van annak, hogy neki bizonyos mennyiségű ítéletet kell csinálnia, akkor őt az önfentartási ösztön, a,z előlépte­tési vágy arra sarkalja, hogy az igazságnak akármilyen csorbításával, minél több íté­letet hozzon meg, mert ez rá nézve exiszten­cziális kérdés. Én nem hiszek abban a nagy idealizmus­ban, a melyről a t. előadó úr olyan, szép sza­vakban emlékezett meg tegnap. Idealizmus van, mert ha nem volna idealizmus abban a, bíróban, akkor még sokkal több baj volna igazságszolgáltatásunkban, de pusztán az idea­lizmus nem vezetheti a bírót. Neki előre kell törnie, neki családját kell fentartani, gyerme­keit nevelnie és a honpolgári kötelességeknek egész seregét teljesítenie. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát arra kérem a t. miniszter urat, adjon megnyugtatást arra nézve, hogy az íté­letek gyártására vonatkozólag ezidőszerint fennálló anomáliák megszüntetésére a szüksé­ges intézkedéseket meg fogja tenni. Fontos dolog ez azért is, mert nemcsak a bírákat sújtja ez, hanem akadályát képezi a birókép­zésnek is. Egypár rövid szóval leszek bátor ezt illusztrálni. (Halljuk! Hcdljuk!) A bírák legnagyobb része mellé rendesen be van osztva egy aljegyző. Ennek a- fiatal embernek kezdő pályáján az volna a feladata, hogy necsak rubrikákat kitölteni, aktákat ki­adványozni és expediálni, necsak munka­könyvet számok szerint revidiálnf tanuljon meg, hanem hogy a birókópzést lehetővé tevő munkát végezzen, magát képezze ós biróvá nevelkedjék. Ehhez pedig végeredményében mégis csak az az rít vezethet, hogy itóletter­vezeteket készítsen. Akkor csináljon rossz íté­leteket, a mikor módjában van azokat meg­nézetni valakivel, hogy jók-e, s azon revidiált rossz munkából megtanulhatja azután, hogy akkor, mikor majd a maga felelősségére kell Ítélnie elevenek és holtak felett, jó Ítéleteket csináljon. De nálunk mi történik ? Ma vala­mire való ambicziózus biró mellett nem for­dulhat elő, hogy az aljegyző ítéletet csináljon; nem engedi meg ezt a biró azért, mert ha az aljegyző csinálja, akkor a munka-kimutatás­ban nem a bírónak számít az az ítélet. Mint­hogy pedig neki számokat kell kimutatnia, hogy legalább is 120 Ítéletet készített egy év­ben, nagyon természetes, hogy a mellé beosz­tott fiatalembernek olyan munkát ad, a mely neki nem számít, tudniillik a folyó ügyek sab­lonos elintézését, Ítélet készítésére azonban neki alkalmat nem ad, tehát a birókópzés leg­lényegesebb fázisát megakadályozza, meg­gátolja. T. ház! Tájékoztatásul arra nézve, hogy mit kell egy bírónak a végből dolgoznia, hogy azok a számok, a melyek az évi forgalmi ki­mutatásokba 'belekerülnek, teljesen megiegye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom