Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-690

4í)(; 090. országos ülés 1901. szelve. Ez nem igaz. (Mozgás és felkiáltásuk jobbról: Senki se mondta !) Hát mi hallottuk, hogy ezt mondták. Ez nem igaz. én a miniszter úrral erről nem beszéltem. A második, a mit hallottam, az, hogy én ezt a hirt és ezeket a híreket a volt nemzeti pártnak tagjai közül vettem. (Felkiáltások jobb­fel'öl: Ezt sem mondta senki! Halljuk! bal felől. Zaj jobbfelöl.) A harmadik, a mit most a historikus igaz­ság szerint elő kell adnom, hogy hogyan ját­szódott le az eset. (Halljuk! Halljuk!) A mi­dőn én beszédemet az Adria ellen meg akartam tartani, előre egy bizonyos oknál fogva meg­csináltam bevezető éles támadásomat. Elmen­tem a ház t. elnökéhez és azt mondtam: én egy igen éles támadással fogom kezdeni, de az csak látszólagosan éles: (Derültség a jobb­és a szélső baloldalon. Halljak! Halljuk! a bal­oldalon.) én a kereskedelemügyi miniszter urat nem fogom ebben bántani, ha megengedik, hogy végig elmondjam a mondatot. Így volt ez. Tallián Béla: Úgy van! Rakovszky István: Kérem, e kis rész­letre méltóztassék nagyon figyelni, mert ez még szerepet fog játszani abban, a mit most elmondok. Szünet előtt beszéltem a kereske­delemügyi miniszter úrral és megmondtam, hogy éles támadással fogom kezdeni, legyen szives hallgassa végig, mert ez csak látszó­lagos támadás, ez a védelmet képezi. (Mozgás jobbról.) Ez a, támadás, t. képviselőház, ekként hangzik (Nagy zaj. Elnök csenget. Olvassa): »Én egy súlyos váddal illetem a t. miniszter urat, azzal, hogy oly könnyelműséggel, oly előre meg nem fontoltsággal ez öt évi parlamenti eziklus alatt még egyetlenegy törvényjavas­latot sem terjesztettek be, mint ezt. És da­czára annak, hogy ón ezen súlyos vádat eme­lem a t. miniszter úrral szemben, ezen vád a védelmet is képezi*.. Ezt mondtam itt a ház szine előtt. (Mozgás jobbról.) Ez a. szünet előtt volt. Szünet előtt beszéltem a t. miniszter úrral. A miniszter úr azon ajtón kiment. (A bal­oldali ajtóra mutat.) itt állt az illető. (A szélső­bal i padsorok előtti térségre mutat.) mikor idssza­fordultam, hozzám jött és ezt mondta,: »Tudod mit, a miniszternek, a kasszájában az Adria­részvényeknek egy harmada megvolt. (Felkiál­tások a jobboldalon : Ki volt az? Felkiáltások a bal­oldaléra: Majd meglátják! Nagg nyugtalanság.) Vészi József: Kérjük a személyleirását, majd eltaláljuk! (Elénk derültség.) Gr. Zichy Aladár: Micsoda gondolkozás ez? (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: Nem voltam soha az anthropometriai intézetben, nem értek hozzá. T. ház! Elmondtam itt a beszédet; dól­márezius 29-én, pénteken. után az összeférhetieiiségi bizottság ülése volt. Én a t. miniszter urat, mint többször, ez al­kalommal is rá akartam birni, hogy az Adria­törvényjavaslatot vegye le a napirendről. Be­széltünk arról, — akkor még nem ismertem azt a súlyos opezionális jogot — hogy ez a két legsútyosabb dolog: az adómentesség és a tengeri hitbizomány-paragraphus. Akkor azt tettem hozzá,, hogy figyelmeztetem, hogy ilyen meg ilyen hirek járnak a házban ós a város­ban, tudniillik, hogy az akcziák egy harmada a t. kereskedelemüffvi miniszter úr kezében van, a miről én akkor biztosan tudtam, hogy nincs. így van-e? Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter: Én pedig akkor mit mondtam? Rakovszky István: Azt mondta, hogy nincs egyetlenegy sem. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter: És hogy gazember az, aki mondja! Rakovszky István: Többet is mondott a miniszter úr. Kérdezte tőlem, hogy ki a,z és én megtagadtam a feleletet. De, t. ház. ennek egy fontos előzménye van. Én tizennégy nappal ezelőtt jöttem ide a házba faluról. Odaültem, a hol.most Hiero­j nymi Károly képviselő úr ül és a t. miniszter 1 úrhoz az Adria-javaslat érdekében beszéltem. | Akkor a t miniszter úr felindulva azt mondta ón nekem : »az még sem járja, hogy én ő róla ! azt híresztelem, hogy neki Adria-akcziái van­' nak ós e miatt akarja ezt a javaslatot keresztül­! vinni«. Akkor, mikor a miniszter úr ezt mondta, I közbevágtam és azt mondtam : »én ma jövök, senkivel sem beszéltem, ez az első szó, a mit hallok Adria-akcziákról; első szó, hogy az ő nevét vették kombináczióba. Én erről egy szót sem szólottam, becsületszavamat adtam,« s a t. miniszter úr abban a perezben azt mondta.: »én becsületszavamat adom, hogy egyetlenegy sincs«. Mikor én ezt az aljas hirt hallottam, kérdezem, nem állottam-e én mo­rális presszió alatt? Kern volt-e kötelességem ezt a hirt meghozni a t. miniszter úrnak. Úgy van-e, vagy nincs-e úgy? (Mozgás.) A t. mi­niszter úr engem jóhiszeumleg gyanúsított, hogy én aljasságot követtem el. Tisztázva lett köztünk ez az eset. Én azért, mert, bántott ez, inert meg akartam adni a t. miniszter úr­nak a megdönthetetlen bizonyítékot, annál inkább, mert a szünetközben ez az új aljas rágalom engem megközelített, mondtam el azt a bevezetést, hogy a t. miniszter úr is lássa, hogy én ebben a rágalomban abszolúte tiszta vagyok, mert nem is tudhattam, micsoda utakon megy ez a dolog tovább; nem tudhattam, vájjon ez a személy nem akar-e ártani a mi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom