Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-690
(í90. országos ülés 1901. márcníns 29 én, pénteken. 495 mint én megtudtam, akármiként vádol a t. képviselő úr, magam irányában le vagyok kötelezve ós kötelességem kijelenteni, hogy visszavonom azt, hogy a t. képviselő iir hozzám gyűlölködve, alattomosan jött, hogy az ellenfelet a kormány ellen használja fel mint fegyvert. A t. képviselő úr ezek után nem jött alattomosan, a t. képviselő úr a kormánypártnak kebelében álláspontját kifejtette, a t. képviselő úr tehát az alattomosság vádjával ebből kifolyólag nem vádolható. (Mozgás jobbról.) Visszavonom. (Folytonos mozgás jobbról.) Visszavonom azt, hogy: » eltekintve attól, hogy indiszkrécziót nem követtem el, a, mint nem is követtem el, nem én hoztam ezt ide, én még ezen nyomorult eljárással szemben is meg akarok maradni a loyalitásnak a terén.« Visszavonom, mert loyalis kötelességem ezt visszavonni, mikor én ezeket megtudtam. Egyet fentartok : én az informácziót loyalisnak el nem fogadom, loyalisnak el nem ismerem. Nem ismerem el ezt az eljárást loyalisnak, mert nagyban úgy volt ugyan az eset, a mint a képviselő úr elbeszélte, lényegtelen eltérésekkel. Az egyik lényegtelen filteres az, hogy én voltam ott, én beszéltem az Adria, dolgairól, én a, tarifa dolgával nem foglalkoztam, mert tudtam, hogy ezen oldalról (A szél-só balra mutat.) egy képviselő úr igen beható tudományos tanulmányokat tesz, ő fog azzal foglalkozni. A t. képviselő úr jött és elmondotta, hogy itt nehézségek állanak fenn, nehézségek vannak. Én nem reagáltam első izben erre, mondottam, hogy én beszédemet mái' megcsináltam, a tarifára nem fogok kiterjeszkedni, az beszédem keretén kivűl van. A t. képviselő úrnak azt is mondottam, hogy nem értek hozzá, s a t. képviselő úr akkor azt mondta : hisz ez egyszerű dolog, csak abban áll, hogy a tarifák ellen, a,- relácziók ellen — ez volt a szó — nagy panaszok tótettek az államvasutak részéről. Ezt én nem tudtam, hogy tótettek. Ekkor ón azt mondtam a t. képviselő firnak: én annyira el vagyok foglalva, annyira tudom a thémámat, kérem, adja ezt nekem Írásban, nem fogok visszaélni vele. A t. képAÚselő úr nekem Írásban adta. Én itten hivatkozom a t. miniszter rírra, hivatkozom azokra, a kik itt voltak, leolvastam szórói-szóra, hogy hű legyek ; többet mondok, mikor tegnap itt megtörtént az inczidens, legelső tettem volt hazamenni és elégetni azt az irást, hogy még kisértetbe se jöjjek, hogy azt felmutassam. (Felkiáltások a jobboldalon : Miért ? Miért ?) Nem tudtam, hogy fog-e jelentkezni. (Hosszantartó mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Bevallotta, hogy megírta. (Felkiáltások jobbról: Miért kellett elégetni ?) Hogy miért égettem el ? mert szükség erre nincsen. A t. képviselő úr is bevallotta, hogy irta, eldobtam. Én most, t. képviselőház, elfogadom azt, hogy ha egy nyilvános helyen összejövünk, beszélgetünk. (Halljuk! Halljuk!) az egészen más térre tartozik.: de elfogadom azt is, hogy ha egy kormánypárti képviselő, hogy felvilágosítsa az ellenzéket, elmondja, erre az a legkevesebb, hogy illoyális. Mert nem hiszem, hogy a t. képviselő úr azoknak mondotta volna, a kik nem a háznak tagjai. Ha a. t. képviselő úr elmondotta, volna ott azt is az én fülein hallatára, hogy igenis én ott is szóltam már ellene, egyet feleltem volna, a. mint már mondtam a képviselő úrnak, hogy ha nehézményei vannak, tessék előállani itt. ő épúgy képviselő, mint magam képviselő "vagyok. Hanem a képviselő úr megnyugtatást szerzett magának a. miniszter úrtól ós a szabadelvű körben, s itt kijelentette — én úgy értettem — hogy elfogadja a javaslatot, (Felkiáltások jobbról: New azt mondta!) kijelentette, hogy bizalommal van a miniszter úr iránt, és azután az aggályt hona fkle vagy male fide, nem kutatom, az ellenzéki képviselőben fel akarta gerjeszteni. Mondom, bármit viszszavonok, az illoyalitást nem vonhatom viszsza. (Mozgás jobbról.) i T. ház! Én tartozom e perezben elmondani a legutolsó részletekig azt, a mit a t. ház tőlem megkövetelhet erre az ügyre nézve, egynek kivételével, hogy meg nem nevezem a másikat. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Meg kell neveznie!) Kubinyi György: Nevezze meg, ki volt az? (Zaj.) Rakovszky István: Kijelentem Kubinyi György képviselő urnak, hogy ö nem volt, ne féljen. (Hosszantartó zaj.) Kubinyi György : De akarom tudni, hogy ki volt, addig nem hiszem el! (Felkiáltások jobbról: Nem is hiszszük! Mozgás hal fel ól.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Rakovszky István: T. ház! Mielőtt erre áttérnék, három dolgot vagyok köteles az én reputáczióm és a t. miniszter úrnak reputácziója érdekében elmondani. (Halljak! Halljuk! bal felöl. Felkiáltások jobbfelöl: Nem szorul rá a miniszter!) Mihelyt a t. urak ezt pártkérdósnek tekintik, nem beszélek. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem pártkérdés, tisztesség kérdése!) Az első az, hogy azt a látszatot keltette, lehet, akaratunk ellenére, hogy azt mondták, mint hogyha a tegnapi eset köztem és a t. miniszter úr között előre meg lett volna: bc•
