Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-689

(>8í).> országos iiles 1901. mírcyius 28-á.n, csütörtökön. 473 többlet egy harmadrésze az államé. Én hatá­rozottan jónak tartottam volna azt, hogyha az Adriával is ilynemű szerződés köttetett volna. Nem mondom, hogy 6°/o-os százalék, de akárminő más százalék lett volna, a szer­ződésbe beiktatva, a melyen felül azután a nyereségben részesednék az állam is, a mi igen rendes kötés fuvarozási szerződéseknél. Így például Olaszországban az államvasutak ki vannak adva privát társaságoknak: és meg­van határozva, hogy micsoda nyereségen túl részesedése van az államnak. Ez csak termé­szetes dolog ; mert ha az, államnak a szubven­cziójával teremtetik meg egy bizonyos jöve­delem, helyes az, hogy bizonyos fokon túl az állam a nyereségben részesedjék; (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) másként megtörténhet­nék idővel, hogy az állam pénzével az Adria 20-—25°/o nyereséget fog elérni, — a minek különben én igen örülnék, mert ez azt jelen­tené, hogy Magyarországnak tengeri kereske­delme nagyon növekedett — azonban minden­esetre helyes volna, ha ezen nyereségből az állam is részesednék. (Helyeslés a szélső balol­dalon.) Igen nagy hibának tartom azt is, hogy a szerződésben nincs fentartva a felmondási jog. Könnyű elképzelni olyan eseteket, a midőn Magyarországra nézve nagy hátrányokkal járna, hogy nem mondhat fel. Nagy hibának tartom továbbá, azt, hogy egy idegen bank kezében oly nagy számú részvények lesznek konczentrálva, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy ez az idegen bank urává lesz az Adria-társaságnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy ez milyen káros, mu­tatja az, hogy milyen felfogással vannak ha­sonló körülményekről olyanok, a, kik kétség­kívül legjobban értenek a. dologhoz. Az igen tisztelt miniszter úr bizonyosan jól tudja,, hogy az angol kormány, angol állami költségen, tehát az angol állam pénzével megvásárolta a Szuez-csatorna-részvények többségét. Miért? Azért, hogy egy nagyon szükséges tengeri ke­reskedési úton ő domináljon egy idegen rósz­A r énytársaság tanácsában. Egyébiránt termé­szetes, kivált a mi helyzetünkben, hogy lehet­nek oly körülmények, a midőn rendkívül káros lesz az országra nézve, egy idegen bank, a mely oly idegen országban székel, a hol az ellenségeskedés Magyarország iránt nagymérvű, (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) sa melynek érdekei határozottan ellentétbe fognak jönni Magyarország érdekeivel, (Úgy van! a szélső baloldalon.) urává lesz annak a társaságnak, a mely kezében tartja, egy bizonyos irányban a magyar tengerhajózást. A szerződés módot ad ugyan a kormánvnak arra,, hogy kéiryszerít­KÉPVH. SAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. hesse a társaságot kötelessége megtételére, de mindenki tudja, hogy milyen nagy nehézsé­gekkel és kárral járna az. ha a kormán vnval ellenséges lábra állana a társaság. Polónyi Géza: Ez az! így áll a dolog! Kossuth Ferencz: Most már be is fejez­hetném rövid felszólalásomat; csak azt akarom még megjegyezni, hogy- épen nem vagyok megnyugtatva abban a tekintetben sem. hogy a fuvardíjakra vonatkozólag milyen mérvű és milyen gyorsaságú befolyás van a szerződési javaslatban a kormánynak fentartva. Én attól félek, minthogy igen nagy hasonlat van ezen ós azon helyzet között, a mely Olaszországban fennáll a Navigazionc Generálé-vei szemben, hogy ugyanaz fog nálunk is kifejlődni, a mi ott fejlődött ki. A Navigazione Generálé ugyanis akkor, a mikor például Nápolyból Amerikába, tonnánkint 15 frankot kér, Nápolyból Szarcli­nába 30 frankot követel. Sajnálom, hogy a tarifára vonatkozólag e szerződésbe nem vétetett be olyan kikötés, mint például bevétetett a Keleti-tengeri hajó­zással kötött szerződésije, a mely az 1898 : IX. törvényczikkel lett beczikkelyezve ós a melynek 7. pontjában az van, hogy a fuvar­díjaknak a rendes fuvardíjaknál 30°/o-kal ol­csóbbnak kell lenni. Ha beiktathattuk ezt abba, a szerződésije, akkor nem látom át, miért ne iktathatnék be az előttünk fekvő szerződésbe is, minthogy ez, az országnak, s a magyar kereskedelemnek nagy előnyére lenne ? (Elénk helyeslés a baloldalon.) Azzal végzem felszólalásomat, (Halljak! Halljuk!) hogy a jelen viszonyok között — és itt azért keresem a megfelelő szót, mert nem akarok udvariatlan kifejezést használni - - meg­bocsáthatatlan hiba. több mint hiba lenne, az ország jövőjét lekötni olyan módon, hogy a véletlentől fogna függni az, hogy a, lekötés előnyös lesz-e az országra nézve, vagy nem! Az előttünk fekvő törványjava,slatot nem fo­gadom el. i'Hosszantarló, élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A miniszter úr kivan szólani! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter: T. ház! (Halljuk! Halljak!) Miután fel lettem szólítva arra, hogy az Adria tár­sulatnál esetleg levő másodkiboesátású rész­vények opcziójáról nyilatkozzam, kötelessé­gemnek tartom ezt a nyilatkozatot most meg­tenni, hogy a t. ellenzéki szónok uraknak legyen alkalmuk erre reflektálni. (Helyeslés.) Mielőtt azonban ezt tenném, miután ma egy pár olyan észrevétel történt a törvényjavaslatra vonat­kozólag, mely okvetlenül kihívja a, figyelmet, s mindenesetre megérdemli, hogy az ember veié foglalkozzék, engedje meg a, t. ház. hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom