Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-689
472 * ^ ít * orss; á.g 0 iä ülés 1901. m:írcziiis 28-án, csütörtökön. Polónyi Géza: Ez tiszta dolog! Kossuth Ferencz: Egy másik példát is hozok fel, Olaszország példáját, (Halljuk! Halljuk!) a melyre az igen tisztelt miniszter úrnak ügyeimét specziáliter reá irányítom az ország érdekében, ámbár nem kétlem, hogy figyelemmel kiséri a kereskedelmi mozgalmakat az egész világon. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Köszönettel veszem! Kossuth Ferencz: Vegyük például, hogy Olaszországban az a nagy mozgalom, a mely megindult azért, hogy a búza vámját eltöröljék, czólt fog érni, a mi valószínű, mert már a kormány részéről is elhangzottak nyilatkozatok, melyek igazat adnak azon szocziálpolitikai követeléseknek, a melyek szerint a szegényebb osztályok érdekében van a búza vámjának eltörlése olyan országban, a mely tulaj donképen nem nagy búzatermelő ország, tehát a hol a mezőgazdaságot nem kell védvámokkal védeni. Ha Olaszország rááll a jövő vámszerződósnél arra, hogy a, búza vámját eltörölje, kérdem a t. miniszter urat, nem fog-e ebben az esetben négyszeresen, ötszörösen, vagy nem tudom hányszorosan szaporodni búzakivitelünk Magyarországból Olaszországba? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Határozottan igen. íme tehát a másik példa is bizonyítja állításom igazságát. Lehetne a példákat még sokszorozni, de mind csak azt az egy igazságot bizon}dta,ná be, hogy a legnagyobb tudással, a legnagyobb jjraktikus érzékkel és hazafisággal, -— a melyek mind a t. miniszter úr tulajdonai, — teljesen lehetetlen, hogy ő ma tudhatná azt, hogy 1907-ben miként fognak alakulni a tengerentúli viszonyok. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) íme tehát, t. ház, a nélkül, hogy több szót fordítanék erre a kérdésre, bebizonyítottam azt, hogy időelőtti most a tervezett szerződés megkötése, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mety szerződés Magyarország kezeit meg fogja kötni, mert meg fog állapítani bizoixyos menetirányzatokat ós menetmennyiségeket, talán az ország legnagyobb kárára, a mit sem én, sem a miniszter úr nem tudhat, 1907-ig. (Igaz! JJgy van,! a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: 1903-ig! Kossuth Ferencz: Azért mondom 1907-ig, mert 1903-ban csak 1907-ig fog lehetni szerződést kötni, úgy, hogy a kereskedelmi irányok általános megváltozása 1907-ben fog beállani, (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ismétlem még egyszer, hogy teljes lehetetlenség már most tudni, hogy 1907-ben milyen lesz a magyar kereskedelem iránya s ennek következtében én a leghatározottabban ellene vagyok annak, hogy most, tíz és fél évvel a létező szerződós lejárta előtt új szerződést kössünk, a melylyel még további tíz évre, tehát mától húsz évre lekössük magunkat. (Tetszés a szélső baloldalon.) Minthogy az ón álláspontom ez, csaknem felesleges volna kimutatnom az előttünk fekvő szerződési javaslat nagy hiányait, mert még ha e hiányok nem léteznének, akkor sem fogadnám el a javaslatot. De azért legyen szabad a hiányok közül egynéhányat igen röviden felsorolnom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nagy hibának tartom azt, hogy az Adriának 160.000 korona adó engedtetik el, mert szerintem nem volna szabad egy hatalmas társaságnak adót elengedni akkor, midőn a legszegényebb polgároknak sem engednek el soha adót. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez egv elvi kérdés előttem, mert nekem az a meggyőződésem, hogy a törvénynek és a terheknek egyformáknak kell lenniök mindenkivel szemben, az erősekkel és a hatalmasokkal szemben épen úgy, mint a szegényekkel szemben; ha tehát a szegény ember nem nyerhet soha adóelengedést, ne részesüljön abban a hatalmas sem. Azt elismerem, hogy felfogás dolga lehet az, vájjon az a viszontszolgálat, a melyet az Adria nyújt, többet vagy kevesebbet ér-e 1,140.000 korona szubvencziőnál. Ha a t. miniszter úr azt találja, hogy ez a viszontszolgálat többet ér, minthogy az adóelengedés pénzkérdéssé redukálódik, akkor sokkal helyesebb lett volna a szubvencziót 160.000 koronával emelni, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) nem pedig megtámadni azt az általános, igazságos elvet, hogy senki adóelengedésben ne részesüljön. De, t. ház, ha az Adria számadásait vizsgáljuk. azt találjuk, hogy 1899-ben, a midőn 14°/o osztalékot fizetett a társaság, ha a 160.000 korona adót megfizette volna, az osztalék még mindig 10 és 8 /io°/o lett volna. (Felkiáltások a balés szélső baloldalon: Az is szép dolog!) Épen azt akarom mondani, hogy 10 B /io°/o olyan szép osztalék, hogy nem hiszem, hogy a társaságnak bátorsága lett volna azt kérni, hogy az 1,140.000 koronányi szubvencziója .160.000 koronával emeltessék. A javaslat egy másdi hibáját abban találom, hogy nincs meg benne az a feltétel, a mely a Lloyddal szemben például fentartatott, hogy tudniillik megszabassók az osztalék maximuma, a melyen túl az állam is részesednék a. jövedelemben. (Ugy va,n! Úgy van! a szélső baloldalon.) A Lloyd-szerződésben kikötötték azt, hogy midőn a nyereség a 6°/o-ot meghaladja, a
