Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-689

(i8í>. országos ülés 1901. niárczius 28-án, csütörtökön. 471 Arra nézve, hogy sietni kell, mert a vámtárgyalások küszöbön vannak, bátor vagyok megjegyezni, hogy az ellenkező áll. Épen azért, mert a vámtárgyalások küszöbön van íiak, tartózkodni kell attól, hogy előre megállapítsuk a járatok irányát, (Igaz! Úgy van! Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert csak azután tudhatjuk azt, hogy milyen irányba fog fejlődhetni a, mi magyar tengerentúli kereskedelmünk. (Úgy van! bal felöl.) A mi pedig azt illeti, hogy Ausztriában vannak obyan körök, a melyek iparkodnak elvágni a magyar tengeri kereskedelmet . . . Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Nem »tengerit* mondtam! Kossuth Ferencz: Tényleg a miniszter úr nem említette a »tengeri« kifejezést, hanem azt mondta, hogy iparkodnak elvágni Magvarország kiviteli összeköttetéseit. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : Kiviteli összeköttetéseit! Kossuth Ferencz: Tehát kiviteli összeköttetés. De minthogy most a tengeri kivitelről van szó, természetes, hogy én csak erről beszélek. Minthogy ezt természetesnek találom, megjegyzem, hogy a fennálló szerződés szerint, (Halljuk! malijuk!) az Adriának úgy is kötelessége lenne a jelen szerződésnek még hátralévő 10 ós fél év lefolyása alatt öt hajóval szaporítani flottáját. Az új szerződés szerint ugyanezen tiz év alatt még további öt hajóval szaporodnék a hajók száma. Már most azt merem állítani, hogy ezen öt hajó szaporulat — mert mindössze csak ötről van. szó — semmi esetre sem bir olyan nagy fontossággal, hogy evvel meg lehetne hiúsítani a Magyarország kiviteli kereskedelmének elvágására irányuló törekvéseket. (Igaz! Ugg van! a sztlsö baloldalait.) Annál kevésbé bir ez az öt hajó fontossággal, mert a t. ház igen jól fogja tudni, bog}- Fiume kiviteli kereskedelmének körülbelül csak harmad- vagy

1- negyed-részét látja, el az Adria, illetőleg 1899-ben ll

1

^ millió métermázsát vittek ki Fiúméból ós ebből csak három millió métermázsát vitt ki az Adria. Természetes tehát, hogy arra nézve, vájjon elvágható-e a magyar kiviteli kereskedelem vagy nem, az Adria öt hajónak vajmi kevés fontossága van. (Ugg van! a szélső balon.) Tehát világosán áll az, t. ház, hogy nem tudhatjuk 1907 előtt, milyen irályban fog fejlődni 1907 után a, magvar tensrerentúli kereskedelem; azért említem 1907-et, mert a törvény parancsolja, hogy 1907-ig meg kell oldani azokat a nagy közgazdasági kérdéseket, a melyekről szólottam. A most fennálló szerződés máris négy évvel tovább tart ezen határidőnél, máris négy évig leköti az országot bizonyos irányban, a mety irány meglehet, hogy helyes lesz tovább is, mint a hogy most helyes, de az is meglehet, hogy azontúl teljesen helytelen lesz. Már most kérdem, ha már az is teher, hogy a létező szerződés négy évvel tovább köti le az országot, mint 1907-ig. nem változhatik-e valóságos kereskedelmi csapássá az, ha még tiz évet adunk hozzá ezen négyévi lekötéshez (Úgy van! a szélső baloldalon.) és 14 évig lesz Magyarország keze lekötve bizonyos irányban, a mely irány meglehet, hogy helyes lesz, de az is meglehet, hogy nem lesz helyes. Azt pedig, az igen tisztelt miniszter úr, a kinek jártasságát és nagy tehetségét szívesen elismerem, mint gyakorlati ember semmi esetre sem fogja kétségbe vonni, hogy sem ő, sem én, sem senki ebben a, házban, sem senki ebben az országban nem tudhatja, hogy miképen fognak alakulni a kereskedelmi viszonyok 1907 után, a, midőn meg kell újra kötni minden egyes kereskedelmi szerződést, a melyekben abszolúte nem tudhatjuk, hogy milyen vámtételek lesznek. (Igaz! Ugg van! a szélső baloldalon.) Vegyünk csakis két példát, t, ház. mert röviden akarok szólani. Vegyük Francziaország példáját. Az igen tisztelt miniszter úr most nagyon helyesen irányít járatokat Francziaországba és mindaddig, mig a jelen helyzet fennáll, ez az intézkedése üdvös lesz az országra nézve. De vegyük azt, hogy 1903 után és illetőleg 1907 után — mert a törvény azt mondja, hogy 1903 után nem lehet 1907-nól tovább lekötni az országot, — Francziaország megunja^ a, hármas szövetségnek örökkévalóságát, tegyük fel, hogy fel lesz ingerelve Bülow kanozellárnak kereskedelmi politikája által és tegyük fel, hogy prohibitiv vámokat fog vetni a dongára, a melyből most 809.000 métermázsát viszünk Francziaországba, továbbá a fürészelt keményfa árúra, a melyből 399.000 métermázsát, a fürészelt puhafaárúra, melyből 220.000 métermázsát és végre a lisztre, a, melyből 6324 métermázsát viszünk oda ki. Ez mindössze is csak négy tétel, t. ház, holott a vám- és kereskedelmi szerződésekben száz meg száz tétel van, tehát nem volna naivon csodálatos, hogyha Francziaország ezen száz meg száz közül négy tárgyat kiválasztana, a melyet prohibitiv vámokkal sújtana. Ekkor t. ház. mi történik? Az. hogy az összes 28 millió koronát érő kivitelünkből Francziaországba 18 millió korona, tehát két harmad része elesnék. Kérdem, hogy ebben az esetben nem lenne-e szükséges az, hogy a járatoknak kétharmad részét szintén ne irányítsuk többé Francziaországba ét (Igaz! Ugg van! a Inéi- és szélső baloldalon.)