Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-688
466 888. országos ülés 1901. márczius 27-«n, szerdán. sincs mondva, sem törvényben, sem szerződésben, tehát átruházható jog. (Helyeslés jobbfelől). A mi pedig azt illeti, — ezt ugyan nem értettem meg jól — hogy állítólag ez az opcziónális jog csak később lett megállapítva, tehát nem eredetileg, nem akkor, a mikor a társaság keletkezett, a miniszter úr ezt is meg fogja czáfolni, mert ha így volna, akkor igaza, volna a képviselő úrnak, akkor az egész opcziónális jog nem is érne semmit; ez kétségtelen, de nem is így áll. Ha pedig a dologügy áll, hogy az már eredetileg kiköttetett, akkor engedelmet kérek -— és ez különösen Polónyi Géza t. képviselő úrnak szól — mi, mint magyar országgyűlés a. szerzett magánjogokat oly kevéssé respektáljuk, hogy még magunk is lázítunk az ellen, hogy egy társaság esetleg ezt a szerzett magánjogot respektálja és teljesítse ? (Elénk tetszés jobbról. Nagy zaj és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: Csak mi nem akarjuk fizetni! Nagy Ferencz államtitkár: Hát ki fizeti (Halljuk! Halljuk! «• jobboldalon.) azt a, bizonyos árfolyamkülönbséget a Bankverein-nak vagy akárki legyen az, a ki az opeziót kapja? Az ország? Ugyan honnan? Hát szerepel valahol a költségvetésben? (Felkiáltások balról: Hát ki fizeti? Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) Az ország nem fizeti. Az egyesek? Polónyi Géza : Hát hol árulják az 'Adriarészvényeket ? A menyországban? Nagy Ferencz államtitkár: Méltóztassék a börzére vinni az ríj Adria-részvényeket, el tudja-e adni ? ' Polónyi Géza: 248-ért! Nagy Ferencz államtitkár: Mikor olyan nagy masszáról van szó, mint a jelen esetben ? Budapest nem fölvételi piacz. A végén tehát ki fizeti meg ezt az összeget? A bécsi börze, a bécsi tőkepénzes (Élénk ellenmondás a bal-és szélső baloldalon.) ós ez befolyásoljon bennünket abban, hogy a mikor utóvégre jól-rosszul szerzett magánjogról van szó, azt ne respektáljuk? (Folytonos zaj balról. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) De engedelmet kérek, ha 10 milliót nyerne is az a Bankverein, ha én egyszer azt a jogot neki megadtam, ha ez egy magánjog a, mi törvényeink értelmében, akkor megtagadni azt itt, ezen az országgyűlésen és az ország, nem csak, de a világ szine előtt: ón részemről igazán mondhatom, a, legveszedelmesebbnek és a magunk hitele szempontjából épen olyan eljárásnak tekinteném, a mely mireánk nézve igen végzetes következményekkel járna. Legyen az akármennyi, az ország nem ad semmit, a magyar honpolgárok nem fognak semmiféle árfolyamkülönbözetet fizetni, ennélfogva ón egyszerűen csak azt nézem, hogy itt magánjogról van szó, a melyet nekünk respektálni kell ós azért azt az erkölcsi felháborodást (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza t. képviselőtársam részéről őszintén megvallva, nemcsak nem értem, de sajnálom, (Élénk helyeslés jobbról.) mert én ezzel szemben sokkal nagj^obb érdeknek tartom az országra nézve, hogy akárkinek a szerzett magánjogát respektáljuk. Ezeket voltam bátor megjegyezni. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Polónyi Géza képviselő úr személyes kérdésben kór szót! Polónyi Géza: T. ház! Személyes kérdésben és félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek rövid időre türelmet. Kötelességemnek tartom arra vonatkozólag, a mit ón tegnap mondtam, szavaim értelmét és jelentőségét teljesen helyreállítani, hogy a t. miniszter úr válaszában ne legyen abban a tévedésben, a melybe az államtitka]' úr most esett. Hogy mindenki megértse, miről van szó. hát szó van arról, röviden, hogy azt mondottam tegnap, hogy a magyar képviselőháztól joggal lehet várni, hogy egy hazai hajózási vállalatot, a hazai ipar és kereskedelem érdekében tőle telhetőleg támogassa, szóval, a magyar törvényhozás és a kormány köthet az Adriával mint hajózási társulattal szerződóst, a melyhez esetleg anyagi áldozatokkal is járul, hogy a- hazai ipart támogassa és emelje. A mit kizártnak tekintek, az, hogy akkor, mikor a magyar állam az Adriával köt szerződést, — tessék jól megérteni államtitkár úr (Derültség jobb felől.)—hogy akkor a Wiener Bankvereinnak juttassanak 3 millió koronát meghaladó felpénzt vagy províziót. (Úgy van! bal felöl.) Azt mondja a t. államtitkár úr, hogy nemzeti hitelünk érdeke, hogy a szerzett magánjogokat respektáljuk. Hát a Wiener Bankverein a magyar országgyűléstől szerezte az opeziónális jogot? Nagy Ferencz államtitkár: Semmi közünk hozzá! Polónyi Géza: Hát a törvényhozás^hagyta jóvá az ojocziónális jogot? Az a Wiener Bankverein ós az Adria között fenálló szerződési viszony, nem a magyar törvényhozás és az Adria között fennálló viszony. (Felkiáltások jobbfclöl: Természetes!) És itt mi a különbség köztem ós a t. államtitkár közt? Tessék jól meghallgatni és" értsük meg egymást! Nem az itt a kérdés, hogy a 248 koronás felpénzt ki fizeti meg; nem az a kórdós, hogj^ azok a
