Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-688
688. országos ülés 1901. márczins 27-én, szerdán. 463 panaszkodott a magyar államvasút és rosszul van informálva különösen abban a tekintetben, mintha e panaszok az Adria ellen irányultak volna. (Mozgás a jobboldalon.) A tényállás a következő : (Halljuk Halljuk !) A miért a magyar államvasút többszörösen panaszt tett, az az volt, hogy a közvetlen tarifák alkalmazásánál a szállító felek azok, a kik ennek a tarifának az alkalmazását különböző visszaélések által maguknak biztosítani akarják, tudniillik közvetlen tarifáról lévén szó, a mely egyezményi alapon áll fenn a magyar államvasút és az Adria közt, — egyébiránt nemcsak az Adriával van ilyen közvetlen tarifa-egyezmény, hanem például a magj^arhorvát részvénytársasággal, a Sohvarz-féle vállalattal Velenczében és Ancónában is, mert általában ez a magyar közönségnek javára van életbelóptetve — a- visszatérítés refakczia útján érvényesíttetik. Az eljárás egyszerűen az, — a mint azt Rakovszky István képviselő úr ismeri, — hogy a felek maguk, külön-külön, előre megfizetik a rendes tarifát. Ha tehát valaki péklúl Budapesten felad egy árút Messinába vagy Bordeauxba, megfizeti először is azt a. rendes díjtételt, a mely a vasútról számíttatik, azután külön azt a rendes díjtételt, a melyet az Adria számít Fiúméból Bordeauxba.. Mikor ez megtörtént, akkor a fuvarlevelet egyrészt, másrészt azt a hajóelismervényt összecsatolja, ós befolyamodik a magyar államvasúthoz, hogy terítse neki vissza azt a differencziát, a mely felmerült azon két hely rendes díjszabása és a közvetlen tarifa közt, a mely ezekre a relácziókra nézve meg van állapítva. Már most történtek esetek, hogy nem ugyanaz a szállító mutatta be ezt a kétrendbeli okmányt, hanem az egyik szállítónak volt az egyik okmánya, például a vasúti fuvarlevele, és egy másik szállító adta neki a,zután. hozzá a hajóelismervónyt. Rakovszky István: Ki volt az a másik ? Nagy Ferencz államtitkár: Ezek különböző emberek. Az államvasút például hivatkozik egy 7 feljelentésre, a melyben szórói-szóra ez áll (olvassa) : » Fiúméban íxyilvánosan kereskednek vasúti fuvarlevelekkel ós hajóokmányokkal, hogy azok alapján, kellő egyesítés által, a visszatérítési díjtételeket igénybe vehessék.« Hát kórom, ez is volt, az is volt; de az Adria semmiesetre sem volt, mert az Adriának ebben abszolúte semmi érdeke nincs és nem volt. Ezek a visszaélések különben meg lettek vizsgálva épen az államvasút panasza folytán és kiderült, hogy ezek különösen borküldeményeknél fordultak elő és pedig, — miután borkivitelünk az utóbbi időben alig volt, — borbeviteli küldeményeknél ; tehát az olasz borkereskedők és szállítók voltak ebben érdekelve. Ennek következtében a kormány a borra nézve ezt az egész közvetlen visszatérítési tarifát megszüntette. (Általános helyeslés.) Az 1896-iki szerződésben az még benne volt, de az 1900-iki szerződósben, a mely ma is érvényben van, már nincsen benn. Méltóztassék erről meggyőződést szerezni. Itt van például egy példánya ennek a szerződésnek. A közvetlen díj-visszatérítési tételek, a gabona, hüvelyesek, lisztőrlemény és faküldemónyekre nézve, szóval a mi főbb kiviteli ezikkeinkre szólnak, ellenben a bor ki van hagyva. Azt hiszem, hogy Rakovszky István t. képviselő úrnak sem lesz kifogása,, ha. épen a borbehozatalt nem akartuk tovább is kedvezményezni a közvetlen tarifa, által. (Élénk tetszés és helyeslés jobbról és a középen.) Tehát segítettünk ott mindjárt, a hol visszaélések tényleg konstatálva lettek. Más küldeményeknél ezek a visszaélések nem igen fordultak elő, ennélfogva ezek a közvetlen díjszabások újból instituáltattak. Sőt úgy instituáltattak, — és ez talán szintén nem szól az Adria ellen. — hogy a mai díjtételek, a melyeket az Adria rendelkezésre bocsátott ezen közvetlen díjtarifa, számára, tetemesen olcsóbbak, mint azok, a melyek 1896-ban állottak fenn. Ha ebben talán kételkedni méltóztatnék, hát rendelkezésére bocsáthatok egy összeállítást az 1896-iki díjrészletek tekintetében az Adria részéről, a melyeket tudniillik a közvetlen díjtarifába beszámíttatni kivánt ós a, melyek 1900-ban lettek megállapítva. Például gabona, liszt és ilyenekre nézve a. díjtétel mondjuk Barira 8 1 /* frank, ellenben az új tarifa., szerint már csak 7 x /2 frank. Rakovszky István : És kérem Triesztbe mennyi ? Nagy Ferencz államtitkár: Az itt nincs! Rakovszky István: Gondoltam! Nagy Ferencz államtitkár : Kérem, ón most össze akarok hasonlítani. Egyébiránt a. miniszter úr felolvasott és bemutatott szintén a. lisztre nézve . . . Rakovszky István : Nem a. lisztre ! A liszttől félnek! Nagy Ferencz államtitkár:. . .ós Trieszttel szemben egy kimutatást, a melyből kitűnik az, hogy a maximális tarifát sohasem követelte az Adria, hanem mindig a kisebb tarifát alkalmazta. Ez tehát újabb dokumentum arra nézve, hogy az Adriának tarifapolitikája és különösen az Adriának előzékenysége a magyar
