Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-688
464 888. országos ülés 1901. márrztos 27-én, szerdán. közgazdasági érdekek iránt még sem kifogásolható annyira, a mint az a t. képviselő urak részéről történik. Folytathatnám itt egymásután, a hol például már távolabb relácziókba, mondjrdi Bordeauxba Barczellonába, Valenciába stb. 20—25 frankról 17, 19, megint 17 frankra szállíttatott le az a díjrészlet, a mely ebbe a közvetlen tarifába beszámíttatott. Már most azt mondhatná a t. képviselő úr, hogy talán nekem nincs tudomásom arról, hogy az Adria maga követett volna el ilyen sérelmeket, ilyen szerződésszegést. Erre nézve azonban bátor vagyok figyelmébe ajánlani azt, hogy ilyen refakczionális közvetlen tarifánál az egyik szerződő félnek a másik szerződő féllel szemben nincs is módja arra. hogy visszaélést kövessen el, mert akármit csinál, nem kap többet, mint azt, a mi abba a közvetlen díjtételbe az ő részére fel van véve. Itt csak két eset van: vagy az Adriának különbeni rendes díjtétele magasabb, mint az a díjrészlet, a mely a közvetlen tarifába bele van számítva és akkor a fél azt a differencziát vissza fogja kapni, tehát az Adriának vagy akármelyik társulatnak ebből nincs semmi haszna; vagy lehetséges a másik eset, hogy tudniillik — kivételesen ez előfordult ós előfordulhat a jövőben is — az a díj, a melyet rendesen számít az ő hajószállítmányai után, kevesebb, mint a mennyi az a díjrészlet, a mely a közvetlen díjszabásba be van számítva, tehát ha például itt az Adria 7 1 /2-et számít, mondjuk az új tarifa szerint, a mely a közvetlen díjszabásban van, akkor a tényleg alkalmazott rendes díjtótele nem 7 x l2, hanem 6V2 frank volna. Ez előfordul a konkurrencziában. Már most ilyenkor mi a helyzet? Az, hogy a refakczia, mint ilyen, nem érvényesül. Ez nagyon természetes, mert mikor a közvetlen díjtétel nagyobb, mint az a rendes díjtétel, akkor nincs miből visszatéríteni, hiszen kevesebbet fizetett az a fél, mint a mennyit kapna azon díjtétel szerint, a mely a közvetlen díjszabásba, belevetetett. Erre azonban az a panasz merült fel, hogy hiszen akkor csak az államvasút adja a refakcziát, ellenben az Adria akkor nem adja, ha ő úgyis olcsóbb, mint a mi a közvetlen díjszabás. Meg kell tehát szüntetni a refakcziát egyáltalában, tehát az államvasutak részéről is. Azonban a miniszter — ós általában ez volt a közfelfogás — mindig abból indult ki, hogy hiszen ha az Adria még olcsóbb díjakat számít, mint a melyek a közvetlen díjszabásba belevetettek, azzal nemcsak nem árt a magyar közgazdaságnak, sőt ellenkezőleg, még nagyobb hasznot hajt neki. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ez tehát nem ok arra, hogy mi az ily közvetlen díjszabást már csak az állam vasutakra nézve is megszüntessük. Mert annak a közvetlen díjszabásnak egyéb jelentősége is van, mint az, hogy olcsóbb a közönséges díjszabással szemben. Megvan az a jelentősége, hogy az egy fixirozott díjszabás, a melyre a kereskedők mindig számíthatnak ós a melynek alapján kalkulálhatnak. És azután az államvasút részéről az az áldozat, a mely ily közvetlen díjszabásnak felállítása által reá hárul, körülbelül 10°/o-a a, rendes díjtételnek. A magyar közgazdaság csak megérdemli ezt az áldozatot. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) És vájjon nem kompenzál tatik-e számtalanszor ez a 10°/o-ot tévő engedmény azáltal, hogy a kereskedelem egy ilyen direkt relacziőnalis viszonyba jut a legmesszebb fekvő kikötőkkel? (Úgy van ! Úgy van! jobbról.) Rakovszky István: Ha így lenne, nagyon jó lenne! Nagy Ferencz államtitkár: De így is van! Ennek következtében a miniszter mindig azt határozta, hogyha ez egy kis áldozattal jár is a magyar államvasutak részéről, azt az általános közgazdasági érdek, a kereskedelmi érdek ós különösen a kiviteli kereskedelem érdeke követeli, hogy mi ezt a közvetlen díjszabást fentartsuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen közvetlen díjszabásaink vannak, nemcsak ilyen hajótársulatokkal, nemcsak az Adriával szemben, hanem nyugatra, keletre, északra és mindenfelé van közvetlen vasúti díjszabásrmk. És miért csináljuk ezeket? Azért, hogy egyszerűen elengedjünk a feleknek egy bizonyos díjrészletet? Nem ez a fő, hanem az, hogy a kei^eskedelem mint állandó faktorral, ezekkel a díjszabásokkal számolhasson. Ezt tehát fentartottuk a panaszok és állítólagos visszaélések daczára. És hogy az Adria különösen nem érdemelte meg azt, hogy azt mondjuk, hogy mert egyszer-másszor lejjebb megy a rendes díjtétellel, mindjárt megszüntessük a közvetlen díjszabást, hiszen az imént voltam bátor bemutatni, hogy az Adria maga megy lejebb a közvetlen díjszabásban is; az 1896. díjszabás sokkal magasabb volt, mint az 1900. évi ós ez fenmarad továbbra is. Pedig méltóztatik tudni, hogy épen tavaly igen nagy szénhiány állt be és a hajó viteldíjak épen a szónárak emelkedése következtében emelkedtek tetemesen és mindazonáltal a közvetlen díjszabás azon az alapon, a mint 1900-ban megállapíttatott, továbbra is fentartatott az Adria részéről ós konczedáltatott, hogyha az állani-
