Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-688

462 (i88. országos ülés 1903. márczius 27-éii, szerdáit. misztikus, ezt nem lehet szépíteni semmivel. A statusquo tíz évig fennáll; miért sietnek azzal, hogy két hét alatt lebonyolítsák a ja­vaslatot ? Az is körmönfont módon van kieszelve, hogy az inkompatibilitási kérdést, is emlege­tik, hogy demonstrálják ezzel is, hogy nem tartják ezt inkompatibilisnek, s azért ter­jesztik elő a törvényjavaslatot tárgyalásra. Ez nem volt praktikus dolog, ós semmi körülmé­nyek közt sem volt helyén való, hogy ezt a dolgot így keresztül akarják forszírozni, a mi­kor az nem időszerű, mikor arra sem erkölcsi, sem anyagi szükségesség fenn nem forog. Magam részéről, t. képviselőház, eleget igyekeztem tenni kötelezettségemnek, mely mint képviselőre rám háramlik akkor, a mi­kor a nemzet jogának megnyirbálásáról és a nemzeti vagyon egy részének idegen helyre való fordításáról van szó. Mikor ón azzal állok elő, hogy az Alföldre csatorna kell, vagy a mikor más meliorácziót akarunk teljesíteni az ország belső érdekében, például az alföld érde­kében, akkor azzal állnak elő, hogy nincs pénz, akkor a t. kormány egy ország köz­gazdasági, politikai és anyagi helyzetének megjavítását 50.000 forinttal kívánja elő­mozdítani, mint a földmfvelésügyi miniszter úr. És a, temérdek adóhátralékot a pénzügy­miniszter úr nem meri elengedni, hogy a pénz­ügyi egyensúly meg ne bolygattassék. Mikor ez így van, akkor nekünk nappalt és • éjjelt egygyé kell tennünk, hogy jól elintézzünk egy olyan ügyet, a melyben 1,140.000 korona forog kérdésben: akkor mindent el kell követnünk, hogy figyelmeztessük a kormányt a lehető könnyítésre, enyhítésre, sérelmekre. Ne lígy álljunk itt egymással szemben kormány és ellenzéki szónokok mint szerződő felek, hanem mindketten vállvetve működjünk közre, hogy a másik szerződő fél minél több engedményre köteleztessék. Ez tiszta dolog. Mikor kétoldalú szerződésről van sző, mindegyik fél minél több kedvezményt igyekszik kicsikarni magának. Nagyon rosszul tenné a miniszter úr, ha rossz néven veimé működésünket. Mi önérdek nél­kül, politikai vagy bármiféle czólzat nélkül teljesítettük kötelességünket; (Úgy van! a bal­oldalon.) ezen nyilatkozatnak másik részét nem mondom meg, mert nem tudok semmit sem, de sem időszerűnek, sem politikailag, sem erkölcsileg, sem anyagilag helyesnek nem talá­lom ezen törvényjavaslat forszirozását. Akár­mit hoz is fel a t. miniszter úr, hog*v ez üd­vös a nemzetre, hogy ez szükséges, de azt, hogy miért kellett ezt" most előterjeszteni, semmiféle érvekkel nem indokolhatja. Már azért sem lehet ezt indokolni, mert a közle­kedési bizottságban nem engedték a t. minisz­ter úrék részleteiben tárgyalni a dolgot. Hiába mosolyog Heltai úr, lehet, hogy ön többet tud ezekről a dolgokról és azért neveti, hogy én ágálok és kapaszkodom; ez mind hiába van, jól tudom, nem is várok ezért elismerést se­melyik részről, csak a magam megnyugtatá­sára hoztam fel ezeket a dolgokat. (Helyeslés a, baloldalon.) A mennyiben használni tudtam velük az ügynek, használtam, áldani az ország­nak semmi körülmények közt nem ártottam. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ugyanezért bátor­kodom a következő határozati javaslatot elő­terjeszteni (olvassa.): » Határozati javasla,t. Határozza el a ház, hogy addig, míg a kereskedelemügyi miniszter úr nem ad kielégítő pontos felvilágosítást az iránt, meddig tart az Adria alapítói részére a tervezetben biztosított kedvezmény, a tör­vényjavaslat tárgyalását felfüggeszti.* (Helyes­lés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Nagy Ferencz! Nagy Ferencz államtitkár: T. képviselő­ház'!' (Halljuk! Halljui;!) A kereskedelemügyi miniszter úr tegnapi nagyszabású beszéde után, mely annyira gazdag volt argumentumokban a javaslat megvédésére, tökéletesen felesleges­nek tartom, hogy ez a javaslat újabb argu­mentumokkal támogattassék. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az pedig szükséges! Halíjuk! Halljuk!) Én azt hiszem,... Kubik Béla: Rosszul hiszi! Nagy Ferencz államtitkár: . . . hogy ezen argumentumok tökéletesen meggyőzők, és ki kell jelentenem azt is, hogy azok az ellenargumentumok, különösen melyeket Mol­nár Jenő képviselő úrtól ma hallottam, engem az én meggyőződésemben megingatni nem voltak képesek. (Helyeslés a jobboldalon.) Molnár Jenő: Mindjárt képzeltem! Nagy Ferencz államtitkár: Hogy mégis felszólalok, ez csak azért történik, mert Rakovszky István képviselő úr egyenesen aposztrofált engem ebben a kérdésben és pe­dig azon tarifa-visszaélések iránt, melyek állí­tólag az Adria részéről elkövettettek. Szó szerint a következő kérdést intézte hozzám: »Nincs tudomása a t. államtitkár úrnak, hogy a tarifa dolgában a magyar királyi államvasutak több ízben panaszt tettek a kor­mánynál, mert az állomásokkal megkötött relácziókban a tarifákat több ízben ós súlyo­san megsértette az Adria ?« T. ház! Rakovszky István képviselő úr jól van informálva abban a tekintetben, hogy a magyar államvasút tényleg többször panaszt .tett a minisztériumnál, csakhogy rosszul van informálva abban a tekintetben, hogy miért

Next

/
Oldalképek
Tartalom