Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-670
gg 070. országos ülés 1901. ft osonya-k; így a bíróság terén az egész vonalon nem megfelelő dotáczióban részesülnek, természetesen ez a sanyarú és szomorú elbánás azután a legnagyobb mérvben az orvosokra nehezedik, a kiknek tulajdoiiképen rendszeresített állásuk sincs a törvénykezésnél. Ezeket voltam bátor az igen tisztelt igazságügyminiszter urnak elmondani, távol minden szenvedélytől, s mivel az igazságügyminiszter úr iránt pártkülönbsóg nélkül .mindenki rokonszenvvel viseltetik; mivel az ő jóindulata és jóakarata, elé mindenki bizonyos bizalommal tekint, így én is hiszem, hogy a t. miniszter úr ezen általam megindokolt és követelt dolgokban gyökeres javítást fog eszközölni. A t. miniszter úr, azt hiszem, azokban, a miket általánosságban elmondottam, megtalálja pártállásomból a válaszvonalat, miért nem fogadom el a költségvetést. (Helyesles balfelM.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kivan szólani. (Hulljuk! Halljuk!) Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház. Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy nagyrészt összhangban állónak érezhetem magam azon törekvésekkel és azon kívánalmakkal, a melyeket a t. szónokok eddig felhoztak. (Halijai;! Halljuk!) Hogy egy és más irányban van közöttünk különbség, arra majd később rátérek. Ha nem reflektálnék is mindenre, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ón mindent meg fogok fontolni, a mit itt hallottam és lehetőleg figyelembe is fogom azokat venni. (Helyeslés.) Mindenekelőtt magam is konstatálhatom azt, hogy a büntető perrendtartásnak eddigi eredménye elég kedvező. Nagyobb baj nem történt, ós már az első óv lefolyása alatt, a mennyire az adatok most előttem ismeretesek, sikerűit a büntető perrendtartás előnyeit érvényre juttatni. Azokat az adatokat, a melyeket Visontai Soma t. képviselőtársam felhozott az előzetes letartóztatás ós vizsgálati fogság elrendelésének számára és tartamára nézve, legyen szabad mindenekelőtt néhány, az egész országra nézve kiterjedő adattal kiegészítenem. (Halljuk! Halljuk!) Ezen adatok végeredménye az, hogy javulás állott be a vizsgálati fogság és az előzetes letartóztatás elrendelésénél az eddigi állapothoz képest, ós pedig az esetek számában 43, az egyének számában pedig 46°/o-kal. így, hogy egy pár példát vegyek, a budapesti főügyészség területén volt 1899-ben elrendelve vizsgálati fogság 3378 esetben, 4782 személy ellen; 1900-ban 1852 esetben 2253 személy ellen, a javulás tehát az esetek számában 42%, az egyének számában 53%. A javulás nem irmir 28-án, csütörtökön. mindenütt egyforma, de mégis ez az átlag mutatja, hogy a büntető perrendtartásnak a személyes szabadság megóvását czélzó intézkedései hatályosan vitettek keresztül. A mi.a napok számát illeti, arra nézve csak két tábla területéről vannak adataim, de ezek. is igen kedvezők; a győri tábla területén 1899-ben tett a letartóztatási tartam összesen 34.412 napot, most 18.932 napot, a javulás tehát 47°/o ; a pozsonyi tábla területén a javulás 40%. Meg kell említenem még egy másik kérdést, a mely gyakran képezte felszólalás tárgyát, és ez a közigazgatási hatóságoknak a nyomozásnál való igénybevétele. (Halljuk! Halljuk!) Erre a. kérdésre nézve adatokat gyűjtettem, a melyek múlt év október 31-ig terjednek, különösen pedig adatokat gyűjtettem arra nézve, hogy a szolgabiróságok mennyiben vétetnek igénybe. Az adatok igen eltérő képet mutatnak. Míg némely bíróságok területén a szolgabiróságoknak, mint nyomozó hatóságoknak igénybe vétele 86° o-ig terjed, addig más helyen csak %%-ig vétetnek igénybe a szolgabiróságok. A legkedvezőtlenebb az arány például Újvidéken, a hol a nyomozások 86'8'>%-át végzik a szolga ! birák,mígDebreczenbenO , á2%-át. A hol bajt láttam, igyekeztem azt orvosolni. Általában azonban azt mondhatom, hogy az országban túlnyomó részben nincsenek túlságosan igénybe véve a szolgabiróságok.. Az a váratlan kedvező tapasztalat áll előttünk, hogy a községi közegek igen sok helyen nagyon jól teljesítik az előnyomozásokat. Egyébiránt, a mint már említettem, az egyenlőtlenség megszüntetésére a szükséges intézkedéseket máris megtettem, ós jövőre is éber figyelemmel fogom kisérni az egész kérdést úgy. a mint egyáltalában az egész bűnvádi perrendtartásnak gyakorlati alkalmazása természetes, hogy folytonos figyelemmel kisérés ós gondoskodás tárgyát kell hogy képezze, hogy a központból is, a mennyire ez a törvény korlátai, közt lehetséges, kellően irányíttassék a gyakorlat. Miután már a számoknál A^agyok, legyen szabad megemlítenem, hogy a büntető perrendtartás életbeléptetése általában, nevezezetesen a polgári ügyekre nézve is, nem gyakorolt az ügymenetre kedvezőtlen befolyást, mert a restancziák száma ebben az évben is csökkent. A járásbíróságokhoz az összes ügyek szerint 1899-ben 2,800.000, 1900-ban 2,820.000 ügy folyt be, tehát valami emelkedés mutatkozik : a hátralék volt 1899-ből 425.000, míg ellenben 1900-ban csak 355.000, te a javulás mintegy 75.000. Bíróságaink, valamint ügyészségeink, úgyszintén a közigazgatási hatóságok is mindenesetre elismerést érdemelnek azért, hogy a
