Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-670

670. országos ülés 1901. ft bizatik meg a törvényszéki orvosi teendőkkel. Ezáltal a törvényszéki orvost elvonják a gyakorlattól, már pedig ha valahol, ügy ezen a téren tisztán csak a gyakorlat képezhet bárkit szakemberré. Másrészről óriási hátrány ez a judikatúrára azért, mert ennek következménye az lesz, hogy a törvényszéki bonczolásoknál a beküldött bonezjegyzőkönyvek jó részét fel kell majd küldeni Budapestre az igazságügyi orvosi tanácshoz. hog}

r az bírálja felül. Már pedig mindnyájan tudjuk, hogy azokat a leleteket, a melyeket csak ott helyben és a legtöbb esetben csak akkor lehet konstatálni, a mikor a bonczolás történik, később, két-három hónap múlva az igazságügyi orvosi tanács nem fogja korrigálhatni, legfeljebb csak azt fogja megállapíthatni, hogy itt hézag van, itt helytelenséget követtek el, itt nem fordítottak kellő figyelmet egyes dolgokra, de azoka/t korrigálni már nem lesz képes. Ez által nemcsak azt érjük el, hogy egyes ilyen bűnügyeknek tárgyalása elhúzódik hónapokig, hanem azt is, hogy egyes esetekben lehetetlenség már kikorrigálni azt a hibát, a melyet a bonczolásnál elkövettek, minek következtében a jogszolgáltatás nem lehet igazságos és nem sújthatja az illetőt, vagy pedig nem mentheti fel a reá váró büntetés alól. Hiszen módjában van az igazságügyi kormánynak gyakorlati embereket képezni, még pedig olyképen, hogy a ki az orvosi szigorlat után igazságügyi szolgálat terére akar lépni, tessék azt mint gyakornokot a. törvényszéki orvostani intézethez, ós utánna egyik állami tébolyclához kinevezni bizonyos időre, hogy ez által úgy a törvényszéki orvosi ismeretekben, mint az elmebeli állapotok megítélése tekintetében kellő gyakorlatra tegyen szert. A mai korban, mikor ez úgyszólván majdnem olyan fontos, mint az egész judikatura; mikor tudjuk azt, hogy a bűntények ós bűnesetek óriási részét nem beszámíható elemek követik el, a mikor tehát annak az elbírálása, hogy az illető bűntette büntethető-e, vagy nem, olyan nagy szerepet játszik a juciikaturában: föltétlenül fontos és sarkalatos követelmény, hogy az igazságügynek igazi szakemberek, kellő képzettségű törvényszéki orvosok álljanak rendelkezésére a szó teljes értelmében, mert hiszen a bírónak ítélete azon alapon épül fel, a melyet neki a törvényszéki orvos ad. Épen azért hiszem., tudom és meggyőződésem, hogy a t. miniszter úr ezt nagyon jól átérzi, átérti és hogy sürgősen intézkedni is fog, hogy az általam jelzett irányban gyakorlatilag képzett igazi szakemberek álljanak a judikatura rendelkezésére. Nem hagyhatom szó nélkül, ismerve a t. ruár L'S-än, csütörtökön. gy miniszter úr jóindulatát, a fegyházi orvosok sorsát sem. (Halljuk! Ralijuk!) A fegyházorvosnak, a ki a várostól és községtől sokszor 3—4 kilométernyire fekvő fegyházban nyer alkalmazást, 4—500 fegyenczezel van dolga, naponta, azoknak egészségügyi ellátását végzi, azoknak megbetegedésénél a gyógykezelést ós megfigyelést eszközli, a gyógyszereket ő maga. készíti és látja el azokkal őket. Eszerint ő az egész közegészségügyi szolgálatot teljesíti aljban az intézetben, úgy, hogy lehetetlen, hogy a fogházorvos privát praxist folytasson, nemcsak azért, mert a fogház közelében város, vagy község rendesen nincsen, de mert az egy egész embert igénybe vesz éjjel nappal, mégis hogyan vannak dotálva? A 9. és 10. fokozatban vannak, a 10-ikben 800 forint fizetésük és 150 forint lakbérük, azután emelkednek 1000—1200 forintig és 200 forint lakpénzig. Hát, t. képAÚselőház. nem a legnagyobb mega,lá,zás ez orvosi diplomával bíró emberekre nézve, a kik a legsúlyosabb szolgálatot teljesítik és egész életüket a íégyenczek között töltik, azoknak sorsát ős egészségét ápolják ? Feltétlenül gondoskodni kell tehát arról, hogy ezen orvosok idővel a megfelelő rangsorba jussanak, hogy esetleg quincpienniummal sorsuk javíttassák és hogy a 9. és 10. rangfokozatból legalább a 8. és 7. rangfokozatba juthassanak el bizonyos idő elteltével, mert az még sem tűrhető el, hogy egy orvos egész életét rabságban töltse ós csak ugyanazt a. rangfokozatot viselje, 2—3 rozettát, a melyet azon intéző visel, a ki négy osztályt végzett, vagy az az ellenőr, a ki csak érettségit tett, szóval ugyanazon tekintélyivel járjon-keljen az intézetben, mint az, a kinek talán megközelítő qualifikácziója sincs. Én tehát kérem a t. miniszter urat, hogy ezen a. dolgon az ő ismert lelkiismeretességével segítsen és én bízom is abban, hogy ez meg fog történni. Épúgy kívánatos dolog, hogy azok a díjtételek, a melyek a törvényszéki orvosi elbánásnál ezelőtt 20—25 évvel állapíttattak meg, lehetőleg javíttassanak és a törvény széki orvosi állás rendszeresíttessók, tehát nem hogy megbizatik törvén3

T

széki orvosi teendőkkel, hanem rendszeresíttessók az állás, mert hiszen olyan nagy kört foglal magában egy törvényszéki orvosnak igazi ténykedése a. judikatura terén, hogy az egy embert egészen követelhet egy törvényszék területére. És akkor, ha az orvos azután kellő dotáczióban részesül, elérjük azt is, hogy jobb erők fognak versenyezni, s ezáltal feltétlenül javulni fog maga a judikatura. Hiszen mindenhol és minden téren az a legnagyobb baj nálunk, hog}

r a fizetési rangfokozatok ós fizetések rendkívül ala-