Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-687
420 *^ 7, országos ülés 1901. zatlan beszerzési áron létesítményeit és hogy külön számlán a passzívák közt mutatja ki az értékcsökkenést a legtöbb rószvóirytársulat a leírásokat az aktívákból direkt levonásba hozza. Ha itt is az az elj követtetett volna, akkor az a 6 millió korona a dolog természeténél fogva papiroson sem léteznék, a. mint hogy nyugodt lélekkel el lehet mondani, hogy mint valódi érték tényleg nem is létezik, mert hiszen azok a hajók ma már annyira el vannak használva, a mennyit az a leirás képvisel. Ismétlem azonban t. képviselőház, hogy ennek daczára az Adriát igenis egy konszolidált, virágzó vállalatnak tekintem. De méltóztassék nekem megengedni, én azt hiszem, hogy a ki Magyarország közgazdasági föllendülését komolyan akarja, annak nem szomorkodnia, annak örülnie kell azon, hogyha egy jóravaló, hazafias vállalat, a mely missziót teljesít az országnak, (Zaj halfelöl. Igás! Úgy van! a jobboldalon.) a mellett a saját érdekeit is megóvni és kielégíteni képes. Hiszen ennek az országnak közgazdasági fellendülése egyenesen attól függ, hogy azok, a kik idehozzák a pénzüket ezen ország közgazdaságának szolgálatába, ne veszítsék el azt, hanem megtalálják mellette számításukat. És ha t. képviselőtársam egy olyan férfiú emlékét idézi fel közöttünk, a. kinek senki nagyobb tisztelője nem lehetett, mint én, ha Baross Gáborra hivatkozik: hiszen Baross Gábort egészen át meg áthatotta az a tudat, hogy igenis itt olyan terrénumot kell teremteni, a melyen mindazok, a kik pénzüket idehozzák, szívesen, sikerrel tehessék azt, ós ezen a téren kereste az országnak fellendülését. (Úgy vau! Úgy van! jobb felől.) Ezek után térjünk át röviden az inkompatibilitás kérdésére. (Halljuk! Halljuk !) Először is utal a képviselő úr egy körülményre, a, mely tulajdonképen szorosan véve az inkompatibilitással nem függ össze. Felállítja azt a kinos erkölcsi dilemmát, a melyben nézete szerint lehetnek mindazok, a kik az Adria igazgatásában részt vesznek ós mint törvényhozók ezen kérdésnél is kellene, hogy állást foglaljanak. Hát, t. képviselőtársam, ilyen érdekeltségi esetek előfordulnak a törvényhozásban széltében, előfordulhatnak mindenkire nézve, tekintet nélkül arra, hogy az állammal szerződésben álló vállalatnál érdekelve vannak-e. vagy sem? Hiszen ott van egy-egy csatornának kérdése, egy-egy vasútnak kérdése, ott az egyéni érdek egy olyan biztokosra, a kit az a csatorna, A r agy az a vasút közvetlenül érdekel, mindenesetre még sokkal jobban ki- > márczius 26-án, keddeu. domborodik ós előtérbe IÓJJ, mint jelen esetben az Adria igazgatótanácsosára nézve. Hyen szórványos esetei az egyéni inkompabilitásnak előfordulnak. Ebben az esetben előfordulnak azokra nézve, a kikre utalt a képviselő úr, más esetekben előfordulhatnak másokra nézve ós erre nézve azt hiszem, minden körülményesebb rethorikai felduzzasztása nélkül a kérdésnek, ez egy, a, parlamentek életében régen megoldott igen egyszerű kórdós: egyszerűen tapintat dolga az, hogy olyan kérdésekben, a melyeknél nem olyképen van valaki érdekelve, hogy bizonyos általános szabály egyes foglalkozásokat általánosan érint érdekeikben, hanem a hol tényleg valaki birtokánál, vagy jövedelemmel összekötött állásánál fogva specziális törvény megalkotásánál ad personam van érdekelve, annak a tárgyalásában és amnak a, megszavazásánál részt venni nem szokott. (Úgy vau ! Tetszés jobbról.) Erről úgy gondolom, sokat beszélni igazán felesleges. De a t. képviselő úr az Adria sorsát öszszefüggósbe hozza, az inkompatibilitási kérdéssel is, és ez kötelességemmé teszi azt, hogy ne térjek ki a kérdésnek ezen része elől sem. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A mikor én ezelőtt talán 11 évvel először fogadtam el ily természetű állást, akkor még egészen más világot éltünk. Akkor, ós utalhatok rá, egyenesen Baross Gábornak, mondhatnám impulzusával, mindenesetre buzdításával és rábeszélésével (Úgy van! jobbról.) az volt a jelszó, hogy szolgálatot teljesít mindenki, hogyha hivatásszerűleg nem tartozik is a kereskedelmi ós iparos pályához, ha e téren közreműködni és nagy vállalatoknál szolgálatot teljesíteni igyekszik. (Úgy van! Igaz! a jobboldalon.) Akkor az inkompatibilitási kérdés, őszintén megvallom, annyira távol feküdt tőlem, hogy eszembe sem jutott a kérdésnek ezen részével foglalkozni. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Néhány év múlva: beállott a fordulat. Kezdték az inkompatibilitás szempontját előtérbe tolni és feszegetni. Én akkor szemlót tartottam állásaim fölött és meggondoltam minden- egyes állásra nézve azt, hogy a, magam egyéni legjobb meggyőződése szerint forog-e fenn azokra nézve az inkompatibilitás, vagy sem. És lássa, t. képviselő úr, volt egy állásom, a melyről pedig sajnálattal mondtam le, mert azt hiszem, hogy némi haszonnal ós mindenesetre ügyszeretettel ós kedvvel működhettem volna ott közre, magyar szempontból. A Bosnische Ijandes-Banknál igazgatósági tag voltam. Ezt ' inkompatibilisnek tartottam, azon szoros vi-
