Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-687

«S7, országos iilós 1901. szonynál fog va,, a melyben ezen bank a közös korraánynyal állt, ós azonnal le is mondtam ezen állásomról. Megtartottam azonban a többi állásomat, mert inkompatibilisnek egyiket sem tekintettem. Nem tekintettem az Adriát sem. És itt engedje meg a t. képviselőház, hogy erre vonatkozólag indokaimat igen röviden előadhassam. (Halljuk! Halljuk!) Az 1875-iki törvény az inkompatibilitás szempontjából kivételt statuált mindazon közlekedési vállalatokra, nézve, a melyek akkor léteztek, és indokolásában egész általánosan hozza fel azon indokokat, a melyekre nézve közlekedési vállalatoknál czélszeränek tartja az ország érdekeinek szempontjából, hogy azoknál képviselők is közreműködhessenek. Később megalakult az Adria. Az indokolás fedi az Adriát is teljesen, a törvény szövege nem. De a társulat megalakulásától kezdve pártkülönbség nélkül az volt a felfogás, hogy az inkompatibilitás az Adriára nézve ki nem terjed, mert hiszen a háznak hivatalosan tudomása: volt arról, hogy az Adriában képviselők ülnek, és mert az a szerződés, a mely beczikkelyeztetett, a képviselőház akkori alelnöke, mint az Adria elnöke által volt ós van aláírva, és azért senki e házban, egyik párt részéről sem tett ez ellen kifogást. Én tehát azt hiszem, bona fide lehettem azon az állásponton, hogy a ház pártkülönbség nélkül úgy értelmezi a törvényt, hogy a közlekedési vállalatokra nézve megállapított kivétel az Adriára is kiterjed. Rakovszky István: Ki volt az? Gr. Tisza István: Gróf Károlyi Tibor volt! Ez volt, t. ház, az én álláspontom. Én elismerem, hogy a kérdést lehet másként is felfogni : elismerem, hogy a törvény szövegének szigorúbb interpretácziója mellett egy más felfogás is érvényesülhet, ós senkinek sem szubszumálom azt, hogy ha más nézeten van, s e nézetének kifejezést is ad. De engedelmet kérek, azt hiszem, hogy ezek után igenis joggal utalhatok arra, hogy ezt a meggyőződést, ezt a véleményt bona fide foglalhatja el valaki. És ha itt ismét Baross Gáborra hivatkozik a képviselő úr ós szemrehányást tesz az én t. barátomnak, a kereskedelmi miniszter úrnak, hogy miért jár el máskép, mint a hogy Baross Gábor eljárt, hogy miért nem mondta az Adriának, hogy nem állok veletek szóba . . . Rakovszky István: így bellett volna eljárni! Gr. Tisza István:... hát t. képviselő úr, Baross Gábor is kötött az Adriával szerződést, ős pedig olyan időpontban, a mikor voltak képviselők a.z Adria igazgatóságában, és uárezius 2(i-án, k miden. 421 e tekintetben t. barátom egyenesen -A Barossféle példa nyomán járt. Rakovszky István: De csak ebben ! Gr. Tisza István: De hát ez is valami. (Derültség és tetszés jobbról.) Hanem van egy, de azután csak ez az egy pontja annak a kérdésnek, a miben a t. képviselő úrral egyetértek. Azt én is mélyen sajnálom, hogy olyan közérdekű szempontok, a melyek előtt meg kell hajolni, szükségessé tették azt, hogy ez a javaslat ép most, az inkompatibilitási kérdés eldöntése küszöbén jöjjön tárgyalás alá, mert csakis ez okozza azt, hogy míg eddig minden olyan ügy, mely az Adriával függött össze, a házban pártkülönbsóg nélkül a legnagyobb rokonszenvvel találkozott, most — higyjék el t. képviselőtársaim, — az igazság, a közérdek rovására is igyekeznek kihasználni ezt a javaslatot arra, hogy hangulatot csináljanak az inkompatibilitási kérdésnek. (Felkiáltások a bal- és a szélső baloldalon: Nem áll! Halljuk! Halljuk ! Be úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Pichler Győző: Ez nem áll. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Tisza István: T. képviselőház. Nem kívánok az inkompatibilitási kérdés eldöntésének prejudikálni, igen rövid iclő múlva abban a helyzetben lesz a ház, hogy határozhasson e kérdésben. Én nagyon nehéznek tartom Magyarországon e kórdós helyes megoldását, mert egyaránt károsnak tartom a túlzást az egyik, mint a másili irányban; úgy azt, a a

; mely szabaddá tesz minden üzleti összeköttetést az állammal, mint azt, a mely a másik túlzásba, megy, a melyet külföldi államok követhetnek minden nagyobb baj nélkül, a, melyet mi közgazdasági életünk fejletlensége ós államunk közgazdasági tevékenységének mai fejlettsége mellett kár nélkül nem követhetünk. Én óhajtom, hogy e ház minden tagja a legkomolyabban, a legnagyobb lelkiismeretességgel igyekezzék ezen a téren a kellő középutat eltalálni. De engedjék meg t. képviselő urak, rossz szolgálatot tesznek az ügynek és helytelen, méltatlan és káros térre viszik át az egész kérdést, ha az objektív terrénumról subjektiv irányba tévednek, ha ily irányban hegyezik ki a kérdést és ha arra akarják felhasználni, hogy egyes pártokat, hogy a magyar társadalom széles rétegeit becsületükben, tisztességükben megtámadják. (Úgy van! helyeslés jobbról.) En joggal beszélhetek erről, t. képviselőház, mert mindenki, a ki engem ismer, tudja azt, hogy magammal és másokkal szemben, de első sorban magammal szemben a tisztességnek, a becsületnek szigorú