Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-687
4 ] 0 (1S7- országos ülés 1901, Lukáts Gyula : ... a mit Rakovszky István t. képviselő úrról feltenni nem is akarok. Sőt kijelentem, hogy rögtön meg is kérdeztem Rakovszky István t. képviselő urat, a ki nekem erre nézve, szándékát illetőleg megnyugtató választ adott. Azonban némely újságokban ez a közbeszólás és az arra adott válasz olyan tendencziózusan közöltetik, mintha ón privátim, anyagi érdekekért tettem volna ezen utat a múít év végén Fiumébe. Kijelentem, hogy sem ezért az utamért, sem semmiféle más, a hajózás érdekében, vagy Fiume érdekében tett felszólalásomért, sem egyesektől, sem társulatoktól, sem a kormánytól — mert erről is irtak már a lapok — soha egy garast nem kértem, el nem fogadtam és nem is kaptam. (Helyeslés.) A kik ismernek, fel sem tételeznek ilyesmit rólam. (Úgy vem! Úgy van! a szélső baloldalon.) Különben nem is ezért, hanem csak a dolog tisztázása végett felkérem Rakovszky István t. képviselő urat. mondja meg, volt-e gyanúsító czólja, vagy mi czélja volt a válaszának, a melyet közbeszólásomra tett? Rakovszky István: Személyes kérdésben leérek.' szót! A t. képviselő úr maga is bevallotta, hogy én nyomban megmondottam, mit értettem azalatt. Én tudtam és biztam adataimnak megdönthetetlenségében, ezekről szólottam, és a t. képviselő úrnak, mikor ezeket czáfolni igyekezett, mondtam, hogy- sajnálom, hogy nem utaztunk együtt Fiumébe, mert ha én, a ki a tengerészeihez nem értek, tanulmányozás ós utánanézés folytán arra a megdönthetetlen rezultatumra jutok, hogy itt visszaélés van. biztos vagyok abban, hogyha a képviselő úrral ott lettem volna Fiumében, ott a helyszínén őt is sikerült volna meggyőznöm arról, hogy az én adataim valók ós helyesek. Gyanúsítás távol áll tőlem. (Helyeslés.) Elli ök: Köv etk ezik'? Nyegre László jegyző: Gróf Tisza István! Gr. Tisza István: T. képviselőház! A képviselőház utolsó ülésén t.. barátom a, kereskedelemügyi miniszter úr azon kijelentést tette, hogy a inai ülésben kimerítően kivan foglalkozni a törvényjavaslattal szemben tett támadásokra. Ilyen körülmények közt lemondok arról a feladatról, bog}' a kérdések ezen oldalával foglalkozzam, azon tudatban, hogy ez elsősorban csakugyan az én t. barátomat illeti meg, mint a ki a törvényjavaslat beterjesztéséért elsősorban felelős, és kizárólag arra fogok szorítkozni, hogy 7 Rakovszky István t. kép viselő urnak oly természetű állításait rektifíkáljam, a melyek, ha valók Ápolnának, súlyos vádat képeznének mindazokkal szemben, kik az Adria vezetésében részt vesznek, vagy a közelmúltban részt vettek. márezins 2fí-án, kedden. Es itt elsősorban azon észrevétellel kívánok foglalkozni, mely szerint az Adria már azért sem teljesíti hivatását, mert az általa végzett forgalomnak több mint fele nem kiviteli, vagy beviteli, de átmeneti forgalom. Tökéletesen igaz volna ez az észrevétel, és jogosult volna ez a, támadás, hogyha ez az átmeneti forgalom idegen kikötők között létesített külön járatok után éretnék el. Azonban, hogy áll a dolog ? (Halljuk! Halljuk!) Az Adriának minden járata Fiúméból indul ki ós Fiumébe megy vissza. Az Adria tehát csak azon esetben végezhet, teljesíthet átmeneti forgalmat, ha a Fiuméből, vagy fiumei rendeltetéssel feladott arák az illető hajót meg nem töltötték. Az Adriának mindenesetre sokkal nagyobb érdeke volna, abban, hogy ilyen természetű árúkat szállítson, mert azokkal használja ki a hajóit a maga egész hosszú útvonalán, és csak kényszerűség viheti bele, hogy a rendelkezésére maradt üres helyet, melyet a fiumei forgalom elégtelensége folytán ilyen árukkal meg nem tölthetett, az átmeneti forgalomban is, annyira a mennyire a körülmények megengedik, kihasználja. Az Adria, tehát határozottan veszít relatíve az átmeneti forgalomban, illetőleg az Adriára jobb üzlet volna, e helyett kivitelt vagy bevitelt eszközölni, de ez egy kényszerhelyzet ós egyúttal ez axija meg a szubvenczió szükségének magyarázatát, és ez indokolását. Mert hiszen azért kell szubvenczionálni az Adriát, hogy több járatot indítson Fiúméból, mint a mennyi a mai forgalom igényeinek kielégítése szempontjából szükséges. Ha azok a hajók mindig megtelnének Fiúméból induló, vagy Fiúméba érkező árúkkal, akkor semmi szubvenczióra, szükség nem volna,, akkor akadna, elég magánvállalat, mely azt szubvenczió nélkül teljesítené. De viszont forgalmat létesíteni, kezdeményezőleg, buzdítólao- hatni csakis azzal lehet, ha több hajó áll rendelkezésre, mert ez hat élesztőleg a forgalom emelkedésére. Azt hiszem tehát, t. ház, hogy egyfelől az Adriát vád e tekintetben nem érheti; másfelől épen ez a körülmény mutatja azt, hogy igenis a fiumei hajózás forgalmát ma még csakis a szubvenczió segélyével lehet a jelen színvonalon fentartani, -vagy annál magasabbra emelni. (Helyeslés jobb felől.) Azután igen erős vádak kíséretében tér át a t. képviselő úr ama bizonyos 490.000 korona kérdésére, a mely a szabad hajózással szemben quazi mint megtakarítás mutatkozik. Igen erős vád illeti ezzel kapcsolatban mindazokat, a kik ebben résztvettek, mintha felültették, vagy félrevezetni akarták volna e tekintetben a törvényhozást ós a, közönséget.
