Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-686
390 68í>. országos ülés 1901. márczitis 23-án, szombaton, juk, hogy ezt a társaságot már oly régen támogatja az állam, és tulajdonképen az állani tette erőssé ós életképessé, úgy, bog)' most maga a társaság bevallja, hogy életképes és biztos alapokon nyugszik, akkor a dolog egészen másképen tűnik fel. Mert ha mi egy vállalatot oly támogatásban részesítünk, mint a minőben részesítettük akkor, a mikor még úgyszólván csecsemőkorában i T olt, és felsegítettük, hogy megerősödött: akkor az a. nagymérvű támogatás most már feleslegesnek, szükségtelennek látszik, és itt most a konkrét esetben mintegy neki nyújtott többjövedelemnek, prémiumnak mutatkozik; ezt pedig az államtól követelni nem lehet. Igen helyesen jegyezte meg valaki, hogy az »Adria«-társaságnak az újabb hajók építésére szükséges összeg előteremtése nem más, mint az állam által nyújtandó támogatásnak előleges eszkomptálása. És azért, mikor az »Adria«-társaság idei január havi közgyűlésén a szerződést illetőleg, az egyik részvényes aggodalmát íejezte ki a felett, hogy az >> Adria*, -társaság ily nagjnnórvű újabb kötelezettséget vállalván magára, ós a támogatás mégsem emeltetvén fel. a társaság anyagi helyzete és jövedelme csökkenni fog: az elnök megnyugtatókig válaszolt, az igazgatóság pedig annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy még ezen az alapon is számíthatnak a részvényesek arra, hog}' a részvényeik után járó eddigi jövedelmük továbbra is megmarad. Ezt olvasom az »Adria«-társaság közgyűlésének jelentésében. Nos, tehát nekünk törvényhozóknak, a kik ezzel a szerződéssel szemközt állunk, figyelmeztetés, hogy a javaslatban ajánlt állami támogatás túlságos nagy; és mi a megszavazással közremunkálunk arra, hogy az »Adria«társaság nagyobb 12—14°/o-nyi dividendát adhasson, holott a v>Lloyd«-társaság csak3—4°/o-ot fizet. Nekünk ilyenre közremunkálnunk nem szabad Azután nem mind arany, a mi fénylik. Azt a többkötelezettséget, és többhajójáratot nagyon meg kell bírálni. Major Ferencz t. képviselőtársam is tegnapelőtt már tett egy megjegyzést, hogy sok hajójáratról van ugyan szó, de sokat össze lehet kötni, és ezzel már nincs annyi hajójárat. Különben ettől eltekintve, nem épen bizonyos, hogy ezen hajójárat-szaporítás a magyar kereskedelem érdekében történik-e. És erre akarok épen rámutatni. Legalább ilyesvalamit lehet sejteni a magyar kormánykörökkel nagy összekötetésben álló lapnak, az »Ungarischer Holzkändler«-nek január 20-iki számából, a hol az mondatik, hogy az >>Adria<<-társaság Fiuméből VaJencziába induló hajójáratok számát 12-ről 52-re emelte fel. De a lap hozzá teszi, hogy ez az >> Adria* -társaság érdekében van, mert, úgymond, az »Adria«-társaság a közbeeső kikötőkből oly nagymérvű árúkat visz Valencziába, hogy a maga érdekében látja szükségesnek a járatok számát 12-ről 52-ro felemelni. A mi pedig a magyar kereskedelmi összeköttetést illeti Valencziával, az — e lap szerint — oly csekély, hogy annak kielégítésére a 12 járat is elégséges. Azért az, hogy elénk állítják a hajójáratok számának megszaporítását ós kinnitatják a sok kilométert, az még nem bizonyítja feltétlenül, hogy az »Adria« -társaság csakugyan oly nagy kötelezettségeket és újabb terheket vállalt, a melyek fejében ezentúl is méltán kaphatja meg a régi összeget, a régi támogatást. Mellékesen említem meg, a mit ugyancsak e lapban olvastam, de nemcsak az »Ungarischer Holzhändler*-ben, hanem a »Continentaler Holzzeitung« czímű lapban is, a mely ezzel a dologgal nagyon behatóan foglalkozott, hogy ugyanis az Adria szerződésének újabb megkötésénél egyáltalában nem hallgatták meg az üzletvilágot. Pedig ebben az ügyben kérelmet is intéztek a kormányhoz; a magyar fakereskedők és faipa,rosok egyesületéből a kormányhoz felirat ment, a melyben kérik, hogy az Adria szerződésének megújítása alkalmából hallgattassanak meg az iparosok, kereskedelmi testületek és kamarák. De ámbár ezt a feliratot november 8-án terjesztették a kormányhoz, a szerződés pedig deczember 21-ről van keltezve, mégis azt válaszolta a kormány cleczember 25-én, hogy már rövid volt az idő, az alkudozások oly előrehaladott stádiumban voltak, hogy a feliratot tekintetbe venni nem lehetett, illetve a különféle kereskedelmi kamarák és testületek véleményének bekérésére már nem volt idő, különben is az egyesület által felhozott dolgokra nézve elég megnyugtató intézkedés történt a szerződésben. Ha már a hajójáratok e nagyobb száma, és az a nagyobb kötelezettség a mondottak szerint nem igazolják a nagymérvű támogatást, akkor, szerintem, még kevésbbé okolják meg az előnyök és kedvezmények nagyobb mérvű kiterjesztését az Adria-társaság javára. A szerződés 27. §-ról szólok. Ismerik jól, a kik egyáltalán elolvasták. Abból, a mit Rakovszky István t. képviselőtársam múltkori interpellácziójából, valamint a pénzügyminiszter úrnak A T álaszából is hallottam, arról győződtem meg, hogy az Adria eddigelé egyáltalán adómentességet élvezett. Ez az adómentesség tehát a múltra nézve volt a támogatás növelése. A jövóre nézve ezt az összeget a
