Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-681
681. országos ülés 1901. raárczlus 16-án, szombaton. Q21 czize tudok magyarul. És tudom, hogy a törvény semmit sem enged meg, a mit most bele akarnak magyarázni. Nem szabad a csendőrseget működésre oda rendelni, a hol csak segédkezését szabad igénybe venni. Itt mi történt? Rendőrségi működés nem volt, rendőrségi intézkedés nem sértett senkit, mert a rendőrség nem intézkedett, hanem oda. rendelték a csendőrséget, ós a mint a t. miniszterelnök úr a vizsgálatból konstatálta., a csendőrség egy részét, vagy számokban szólva, hat csendőrt felállítottak az egyik kerületben, a hol .a kormánypárt volt többségben az ő nézetük szerint, 14—16-ot pedig felállítottak abban a kerületben, a melyben az ellenzék volt többségben ós pedig állítólag azért, mert az ellenzék űzött terrorizmust. Hát, ha többségben volt, miért kellett terrorizmust űzni? Miért nem állították fel őket a másik kerületben, melyről azt híresztelték és azt mondják most is, hogy többségben volt a kormánypárt és kisebbségben az ellenzék? Azt mondja a t. miniszterelnök úr ós a választás is azt igazolja, hogy felállították és őrjáratokban czirkáltak. Mit tettek tehát? A választási elnöknek a főkapitányhoz intézett azt a rendeletét, hogy a teret tisztítsák meg, a csendőrség maga hajtotta végre. Nem segédkezett tehát, hanem valóságos önálló rendőri működést fejtett ki. Ez nem szabad, ezt tiltja a törvény, ós ebből a szempontból kívánatos, hogy ez a kérdés végre tisztáztassók. A katonaságnak sincs működési joga önállóan, annak is csak segódkezési joga van. A karhatalom csak az intézkedésre jogosított hatóság támogatására való. Ki volt a hatóság? A rendőrség, és ennek az intézkedéseit nem respektáló tömeggel szemben van karhatalomnak hefye, s csak azon formák közt, melyeket a törvény szigorúan előir. Ezt kívántam tisztázni, ós elvárom a. jogrend érdekében, hogy a t. ministerelnök úr is nyugodt megfontolás után a törvényt, így fogja magyarázni ós nem fogja tűrni, hogy szabad államban élő szabad polgárokkal szemben minden igaz ok nélkül ilyen brutális vérontással párosult terrorizmust fejtsenek ki azok, kiknek számára az óletfentartási eszközöket a a polgárok adófillérei nyújtják ! Ismétlem tehát, hogy az előbb felhozottaknál fogva a választ nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Buzáth Ferencz : Félreértett szavaim helyreigazítására szólalok fel, és a t. miniszterelnök úrnak megjegyezni kívánom, hogy nem a képviselőházra aplikálva mondtam azt, hogy a képviselőház bolondok háza, hanem ón azt mondtam, hogyha úgy kezeljük a szabadságot, mint a hogy Marosvásárhelyen keKÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. zelték, akkor ne szabadságemléket emeljünk a hősöknek, a kik elvéreztek a szabadságért, hanem a bolondok házában állítsunk részükre emléket, hogy oly bolondok voltak elvérezni a szabadságért. (Nagy zaj és felkiáltások jobb felöl : Nem ezt mond fa!) Ezt mondottam, tessék megnézni. Azt mondta továbbá az igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy kijelentettem, hogy nem veszem tudomásul válaszát azért, mert interpellácziómnak csak első részére válaszolt, maga, is elismerte, hogy a második részt válasz nélkül hagyta, ezt vi szón válaszában most pótolta. A miniszterelnök úr szószeriut vette a kijelentésemet és azt mondja, hogy ón olyant kértem tőle, a mit nem teljesíthet, mert az áldozatok árván maradt családjáról kértem gondoskodást, árván maradt család pedig nem lett. Én ezt az interpellácziómat a marosvásárhelyi véres választás első pillanatában tettem, midőn még nem is tudhatta senki, hogy maradt-e árván család, vagy nem, csak gondolhattuk. Intenczióm az volt, hogy a szerencsétlenekről az állam gondoskodjék, szerencsétlenek pedig vannak, mert tízen megsebesültek és nyomorókká lettek, ezek pedig lei vannak szolgáltatva, annak, hogy házról-házra könyöradományért kolduljanak, holott nem tartom igazságosnak és méltányosnak, hogy mikor ezek az áldozatok egy kormánynak a politikai hibáiból lettek szerencsétlenné, azokról az állam ne gondoskodjék. (Ellenmondéis jobb felöl.) Én a t. miniszterelnök úr válaszát nem tartom e tekintetben sem kielégítőnek, és azt tudomásul sem veszem. (Helyeslés a, bal- és szélső baloldalon,.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Én szavazás előtt csak pár szóra, kérek engedélyt, hogy tudniillik azt a választ, melyet adtam, egyúttal tekintse a, t. ház a,z igazságügyi miniszterhez és a honvédelmi miniszterhez intézett interpellácziókra adott válasznak is, mert ón nevükben is adtam meg a választ s így nem szükséges, hogy ők még egyszer nyilatkozzanak. (Helyeslés a jobbal dalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. A kérdés az, tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök urnak úgy saját maga, mint az ip'azságügvi és honvédelmi miniszter urak nevében adott válaszát a marosvásárhelyi választással kapcsolatosan történt vérengzés tárgyában intézett négy rendbeli interpelláczióra: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. Következik most már az igazságügyi miniszter úr válasza Ugron Gábor képviselő úr íi