Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-681

G8Í. országos ülés 1901. niArczius 16-án, szombaton. 297 az a párt, a melyben épen a; merkantilisták játszszák a főszerepet, őket teljesen felszívta volna. A másik részük, tudniillik azok, a kik ezzel a formulával nem érték be, a kik ebbe nem nyugodtak bele, és ennek bővebb magyarázatát kívánták, mivel gyanúsnak is találták ezt a formulát, külön mozgolódtak, és arról beszéltek, hogy külön agrár pártot kellene alakítani. Makfalvay Géza: Senkisem beszólt! Páder Rezső: Hát elfogadom, hogy nem beszéltek, de legalább a kormánypártba, agráriusokat akarnak belevinni. Ez csak így van talán? Mit bizonyít ez? Azt. hogy azok az agráriusok, a kik a túloldalon helyet foglalnak, két táborra vannak osztva : egyik részük leszerelt, a másik részük pedig, meg nem elégedve a miniszterelnök úrnak az említett formulában tett rövid kijelentésével, egyszerűen mozgolódik, szervezkedik és a jövő választás alkalmával agráriusokat akar belevonni a t. kormánypártba. Ehhez ugyan egészben véve nem volna, közöm nekem, mint ezen oldalon ülőnek, de a nemzetnek igenis van köze. Mert tessék csak elképzelni azt, hogy a választás alkalmával odaáll egyik kerületben a kormánypárti jelölt, és azt mondja: én a régi rendszer híve vagyok. így és így; a másik pedig azt mondja, én meg agrárius nyomokon akarok haladni; már most a nemzetnek nem valóságos megzavarása és a fogalmak összetóvesztése-e az, ha két ellenkező irányzat ugyanegy pártban akar helyet foglalni? Erre nézve nemcsak mi, hanem a nemzet is, főkép a választás előtt, megnyugtatást kér, hogy voltaképen a t. kormány hogyan érti az ő reczipéjét és jelszavait, és vájjon mit szól ezekhez az újabb keletű agrár-mozgalmakhoz? Hajlandó-e tájékoztatni a nemzetet arra vonatkozólag, hogy az agrárius törekvések és eszmék a kormánypárt keretében mennyire tudnak és fognak érvényesülni ? En a magam részéről látom, t. ház. hogy a földmívelósügy terén történnek dolgok, elég érdekesek és nagy tevékenységre vallók, például a midőn a tojásokról, vajról, tyúkokról, méhekről és selyembogarakról van szó, hanem a hol a magyar föld főtermelvényeinck védelme lenne szükséges, ott at. kormán}

7 nem mer a gyepre állani, nem mer e főtermelvények értékesítése körűi elkövetett visszaéléseknek és merényleteknek gátat vetni. (Igaz! Úgy •van! a baloldalon.) Én sok más zavart is veszek itt észre, és a mint látják, nem úgy kezelem a dolgot, mint a pártnak belügyét, mert ezt' majd elintézi maga a párt, hanem a nemzet ügvének tekintem azt, a mely jogosítva van KÉPVK. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIY. KÖTET. arra. hogy megtudja, micsoda nézetek és áramlatok uralkodnak a többséget képező pártban. Hallottuk említtetni, sőt követeltetni az ön-. álló vámterületet is arról az oldalról. Egyikmásik képviselő kifejtette, hogy másképen nem lehet Magyarországot vagyonossá és erőssé tenni, hacsak el nem szakadunk Ausztriától. Lanszirozták a többek közt a földadó leszállításának szükségességét s az adóreformot. Emlegették a börze megrendszabályozását is a többek közt, pedig ezek mind agrárius törekvések. Hát tessék csak elgondolni azt, hogy a választáskor a kormánypárt részéről feláll például az egyik kerületben Kulmann dános úr és követelendönek tartja az önálló vámterületet, a másik kerületben pedig ismét egy másik képviselőjelölt azt mondja, hogy semmi szin alatt sem szakadunk el Ausztriától és a míg csak lehetséges, fentartjuk vele a közösséget. Hát ez a zavar már csak érdekli a nemzetet. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Tisztán akar látni, hogy az uralkodó pártnak voltaképen mi az igazi és uralkodó felfogása. Mert ez, szerintem, nemcsak közgazdasági, de közjogi zavar is. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Hát ez az a borzasztó újítás az országban, hogy most még nagyobb a zavar, mint azelőtt volt, és ennek akadnak még itt szószólói a, t. házban ? Sokat beszélhetnék, t. ház, bizonyos közjogi fejtegetésekről is, legalább annyiban, hogy azok reám milyen behatást gyakoroltak. Tanultam én is közjogot, de azért nem tudnék belemélyedni azokba a szubtilis fejtegetésekbe és disztinkcziókba, a melyek onnan időnkint elhangzottak. Általában mégis konstatálom, hogy a jelen gazdasági berendezésünkről, a mely önálló rendelkezésnek neveztetik, a mely rendelkezéshez teljes jogunk van, a melynek azonban nincsenek meg azon alkotmányjogi föltótelei és biztosítékai, a melyeket az 18G7-iki kiegyezési törvény kontemplál, azt mondják, hogy az megfelel az 1867-iki törvényhozás szellemének. Hát a mi az önálló rendelkezést illeti, azt nem vitatja el tőlünk sonkisem. Hiszen jogunk van akár a fejünk tetejére is állani, mert szuverén állam vagyunk. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Erről nem is vitatkozunk, hanem más itt a dolognak lényege. Én sokkal őszintébbnek tartom az olyan politikát, meg az olyan politikust, a ki azt mondja, hogy miután nem lehet az Ausztriával való gazdasági szövetséget azon feltételek mellett megkötni, a melyek ki vannak kötve az 1867-iki törvényben, és miután meggyőződésem az, hogy nem szakadhatunk el Ausztriától ezért meg azért, tehát így csináljuk meg a dolgot, ós várjuk, míg elérkezik az az idő. a mikor Ausz-