Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-681

296 681. orsnágos ülés 1901, márc/>ins 16-áu, szombaton. a kormány és pártja részéről történt nyilatkozatok és kifejezésre jutott nézetek nagyobb fokban érdekesek ós figyelemre méltók, (Halljuk! Halljuk!) mint az ellenzék részéről mondottak ; ós pedig azért, mert az ott uralkodó felfogások ós nézetek tulajdonképen aktuálisak, vagyis azok vezetik a nemzetet, azok bírnak a nemzet sorsára igazán elhatározó ós döntő súlylyal. (Úgy van! halfelöl.) Azért e tekintetben kettős figyelemben kell részesíteni mindazt, a mi a túloldalon történik. Figyelembe kell venni nem csupán a kormány nyilatkozatait, hanem az uralkodó pártban felmerült kivánságo kat, egyes hangulatokat, áramlatokat, csoportosulásokat, melyek ott, abban a t. pártban előfordulnak. (Úgy van! balfelöl.) Mert, ismétlem, igaz tigyan, hogy tulajdonképen a pártprogramra képezi a politikai bizalmatlanságnak az igazi alapját, első okát, de képezheti egyúttal az is, hogy egyszer-másszor — és például most is — az uralkodó pártban micsoda furcsaságokkal, zavarokkal, vagy ellenmondásokkal találkozunk. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) A lefolyt költségvetési vita (Halljuk! Halljuk !) e tekintetben igen furcsa, mondhatnánk szomorú tapasztalatokat nyújtott, a melyek csak azáltal válhatnának örvendetesekké, ha a nemzet megértené, megszívlelné azokat, levonná belőlük az üdvösséges következtetést ós kimondaná ítéletét; mert szerintem a nemzetnek baja ós a saját sorsa iránti közömbösségére vall, hogyha az iránt, a mi az ország uralkodó pártjában történik, érzéketlen, azt elfásulva nézi és erős elhatározásra képtelen. (Úgy van! balfelöl.) Lássuk csak, t. ház, a részleteket. (Hallink! Halljuk!) Egy pár esztendő óta a magyar közvéleményben az a felfogás kezdett meglehetős nagy mértékben utat törni magának. hogy egyszer már végét kell vetni nálunk a maneheszterizmusnak, hogy egyszer már erélyesen fel kell karolni a magyar föld érdekeit. Azt tapasztaltam, a ki ezen kórdóst figyelemmel kísértem, hogy mindazok, a kik magukat agráriusoknak mondották, s a kik ezt a szót az ajkukra vették, nem hirdettek háborút azok ellen, a kiknek nincs földbirtokuk, vagy a kik nem foglalkoznak földmíveléssel, tehát más osztályok ellen, hanem ők azt úgy értették, hogy a magyar földet, annak elhanyagolt érdekeit fokozottabb ós hatásosabb védelemben kell részesíteni, (Úgy van! bal felöl.) hogy a megbolygatott egyensúly az országban és a társadalomban lehetőleg ismét helyreálljon. (Igaz! Ugy vau ! balfelöl.) így értették az agrárius törekvéseket és ezeknek megfelelőleg mindig sürgették, hangsúlyozták például a földadó leszállítását, vagy hogy máskép fejezzem ki magamat, az adózási reformot, a börzének megrendszabáfyozását, fogyasztási ós értékesítési szövetkezeteknek felállítását, (Ugy van! balfelöl.) továbbá a hitelügynek rendezését stb. Ezek mind agrárius törekvések ós óhajok voltak. Ezek ellen a törekvések ellen azonnal egész hadsereg módjára állást foglaltak mindazok, a kik a magyar földnek, a magyar föld érdekeinek elhanyagolása révén jutottak előnyökhöz, nagy vadonokhoz, (Úgy van! baU felöl.) és a kik kigyót-békát kiáltottak az agráriusokra ós az állítólag ellenséges és osztálygyűlöletet szító szándékaikra. Meglehetős éles volt már a küzdelem, igen háborús volt a hangulat, mikor előállott a formuláknak atyamestere, (Derültség balfelöl.) ós e tekintetben kiadta a következő jelszót: a közgazdasági tényezőket harmonikusan kell fejleszteni. Mi, néppártiak szintén agráriusok vagyunk. A mi agrárius törekvéseinket olvashatja ki-ki a mi programmimkban. Tessék csak azt a fáradságot venni és nem gyanúsító ós rágalmazó közlemények után indulni, hanem elolvasni a mi programmunkat, abban megtalálják az agrárius törekvéseket. Mi ezen pontokat nem szégyeljük, mi tovább is azok mellett kitartunk, (Helyeslés balfelöl.) minket az új jelszó, hogy a közgazdasági tényezőket harmonikusan kell fejleszteni, egy cseppet sem zavart meg, mi a programmunkért helytállnak ezentúl is. (Helyeslés balfelöl.) Azt vettük azonban észre a legközelebb lefolyt hetekben, vagy napokban, sőt épen a költségvetési vita alatt is, hogy ez a formula meglehetős zavarokat támasztott a mi pártunk kebelén kivűl, tudniillik azok közt. a kik magukat agráriusoknak ugyan, de egyúttal szabadelvűeknek is mondják. Makfalvay Géza: Összefér! Páder Rezső: Hogy összefér-e, a mint a t. mellettem ülő mondja, vagy nem, azt most nem fejtegetem, de meglehet, hogy talán majd kiérzik beszédemből, mennyiben fér össze ós mennyiben nem. A mi pártunkhoz nem tartozó agráriusoknak, a kik különben szabadelvűek, egy része, hallván ezt az előbb említett formulát, nagy zavarba jött, annyival is inkább, mert ezt a formulát az úgynevezett merkantilisták rögtön felkapták, és mint aranyigazságot hirdették, a mi már különben is gyanús volt. Az agráriusoknak ez a része, mondom, zavarba jött; azonban úgy segített magán, hogy szintén elfogadta ezt a formulát, bizonyára mást értve alatta, mint a merkantilisták, és ezzel azt a látszatot keltette az országban az agráriusok közt, mmtha kapituláltak volna, mintha leszereltek volna, mintha