Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-680
680. országos ülés 190i. niiírwdus 14-én, csütörtökön. 291 tói elvormi ós az önök számára inkameráltatni nem engedünk. (Hosszantartó, élénk helyeslés jobbról.) Azt mondja Molnár János képviselő űr : olcsók az én parlamenti diadalaim. Hát tessék drágábbá tenni, (Élénk derültség és tetszés.) állok elébe; nem tőlem függ, hanem a t. képviselő úrtól. (Élénk tetszés és derültség.) Hanem akkor Molnár képviselő úr, (Ralijuk! Halljuk!) bocsánatot kérek, egy kicsit erősebb vértezettél méltóztassék ide állani s egy kicsit megalapítottabb ós fundirozottabb argumentáczióval, (Úgy van! Úgy van! Elénk helyeslés a jobboldalon.) mint a minővel a t. képviselő úr ma, is debutirozott. Először is azt mondja nekem, hogy ón csak a mézes-mázos, czukros embereket szeretem. (E-,y Juing a jobboldalon : Pedig ö olyan!) Molnár János : Bocsánat, ezt nem mondtam ! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondta kérem, itt van feljegyezve; ele azt mondja, azért az én czukros modorom, előzékeny modorom a képviselőket nem ejti tévedésbe. Jól van, megmondom a képviselő úrnak, bőgj- ón a mellett, Hogy az előzékeny, az urbánus, a művelt modorú embert szeretem, kit szeretek. Azt, a ki bár — adniittálom — mézes-mázos, mint a hogy a képviselő úr mondja, de nemcsak akkor mosolyog mézesenmázosan, mikor ott- ül, hanem akkor is megtartja ezt, mikor feláll és velem szemben beszól. (Hosszantartó, élénk helyeslés és tetszés jobbról.) Mert a. t. képviselő úr azt a szentírás szerinti két kezet, ámbár ott két ember viselte, kommasszálta magában, (Halljuk! Halljuk!) az egyik az Ézsaué, n másik a Jákobé. (Élénk tetszés jobbról.) Mikor a t. képviselő) úr itt én velem beszél, akkor a Jákob kezével simogat engem (Hosszantartó, zajos derültség és tetszés jobbról.) és ép olyan művelt, ép olyan mézes, mázos, mint akárki más, a kit ő, úgy látszik, kondemnálni akar. De mikor a t. képviselő úr feláll, akkor elfelejti, a mit ezelőtt öt perczczel itt mondott, hogj T csak egy negyed óráig fog beszélni, ós beszélt háromnegyed óráig. (Élénk tetszés jobbról. Zaj balról.) Molnár János: Csak félóráig! Széll Kálmán miniszterelnök: És most én a tanácskozási időnek ennyire kitolásával (Halljuk! Halljuk!) ós a ház türelmének kifárasztásával vagyok kéntelen a, házat igénybe vermi. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, én azt az embert szeretem, a ki mindig egyforma, és higyje meg a t. képviselő úr, ón egyforma vagyok akkor, a mikor mint magánemberrel beszól velem valaki, és akkor, a mikor itt felállók és beszélek. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Molnár János: Hát én nem vagyok egyforma ? (Felkiáltások jobbról: Nem ! Nem!) Széll Kálmán miniszterelnök: Én még a hangnak skáláját sem változtatom; egyformán bánok mindenkivel, akár onnan jő hozzám, akár innen, akármikor, ha ügyesbajos dolga van, (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) És hogyha, a t. képviselő úr hozzám kérésekkel jön, közügyben való kérésekkel, természetesen, legyen nyugodt: mikor panaszkodhatik a képviselő úr arról, hogy közte és más között a legkisebb megkülönböztetést tettem ? Molnár János: Nem is panaszkodom! Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, nem addig van, (Derültség.) . hanem ha t. képviselő úr engem figyelmeztet valamire, én nemcsak hogy elfogadom, a mit mond, de meg is teszem. Egészen a véletlen játszsza. a kezemben; a képviselő úr talán két héttel ezelőtt engem közügyben kórt, A r alamire. Én a képviselő úr dolgát olyannak tartottam, a melyben rögtön intézkednem kell; intézkedtem is, és meg is kaptam a, választ intézkedésemre, el is hoztam azt ide magammal és itt egy kovertben hordoztam azt magamnál heteken át, de nem volt szerencsém a t. képviselő úrhoz. Ma ismét felhozta a t. képviselő úr az esetet; ón tehát beszámolok vele. Mire hozta, fel ezt? Az én erélytelenségem bizonyítására, hogy én nem intézkedem. Hát most itt van a sürgöny. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr adott nekem egy informácziót s én az informácziót átvettem. Arra, a mint minden ember meggyőződhetik róla és a t. képviselő úr is láthatta, mert megmutattam neki, ráírtam egy B. betűt, a mi belügyet jelent, és ráírtam azt is, hogy még ma haladéktalanul sürgönyileg kell intézkedni. Már erélyesebben talán még sem lehet intézkedni, mert azonnal intézkedtem. Arról volt szó, hogy a letenyei járásnak egy orvosa bepanaszoltatott és hivatalvesztésre ítéltetett, de ügye még nem fejeztetett be, mert még fungált hivatalában és a sorozáshoz deszignáltatott járási orvos minőségében. Ezt panaszolta a képviselő úr, én rögtön intézkedtem, a mire a, következő válasz jött meg (olvassa): »Hajós járási orvos ügye február 8-án érkezett le NagymóltóságodtóU. Aznap tehát, a midőn a t. képviselő úr szólt, rögtön intézkedtem sürgönyileg. Molnár János: De hányadszor szólottam ! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez kilenczedikén volt; 8-án érkezett tehát már le oda, a belügyminiszteri intézkedés. Azt mondja továbbá a, válasz (olvassa): 10-én számvevőségi 87*
