Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

290 680. országos ülés 1901. niárczius 14-én, csütörtökön. (Helyeslés jobbfelöl.) És hát ez nem liberális? Mondhatja hát valaki, bog}' ennek a libera­lizmus az oka? Hát nem mi hoztuk meg a kúriai biráskodásról szóló törvényt? Nem mi munkálkodunk a parlamenti reformnak egy másik részén, az összeférhetlensógi törvény revízióján? Hát mi köze ehhez a liberaliz­musnak ? Semmi! Hanem a t. képviselő urak, hogy az ő tételeik igazságát hangoztatva, a liberalizmus elleni ellenszenvüknek mindünta­kifejezést adjanak, a helyett, hogy bizonyíté­kokat hoznának fel a liberalizmus ellen, arra az útra lépnek, a mely természetesen sokkal kényelmesebb is: hogy mindenre, a mi baj, mindenre, a, mi tévedés lehetett vagy van, azt mondják: ennek a liberalizmus az oka. (Ügy van! Úgy van! jobbról.) De gondolja meg a t. képviselő úr, hogy- arra. a ki így érvel, igazán áll az, hogy qui nimium probat, nihil probat. (Tetszés jobbról.) Azt mondja a t. képviselő úr ezen fejte­getéseiben, hogy nem is bizik abban sem, a hogy én fogom a választásokat vezetni, mert már abban bizonyos prejudieziumot lát, hogy én most nemrég egy társas vacsorán egy fel­köszöntőt mondottam, a • melyet érdemesnek tart a t. képviselő úr itt felhozni és a melyre érdemesnek tartja a maga reflexióit megtenni és azt mondja, hogy én abban a felköszöntő­ben a, liberalizmust proklamáltam mint az egyedül helyes politikai irányt, (Felkiáltások jobb felőll: Mindig azt proklamálta!) a melyre Magyarországnak szüksége van. Ezt igenis pro­klamáltam. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De nem először ott proklamáltam, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) hanem igen sokszor proklamáltam. Sőt többet mondok a, képviselő úrnak: én sohasem proklamáltam egyebet, mióta po­litikailag gondolkodni tudok és élek ós min­dig ezt proklamálom már 33 esztendő óta, különböző állásokban, különböző viszonyok közt. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) De nem úgy van ám! a mint a képviselő úr mondja, hogy ón azt proklamáltam volna, hogy az a végezel. Eszembe sem volt! Én azt mondtam, hogy r az eszköz. (Úgy vau! Úgy van! jobbról.) A végezel ennek az országnak a. boldogulása, (Élénk helyeslés és tetszés jobb/elől és a középen.) ennek az országnak ós a magyar állam fej­lődósének és jövőjének megszilárdítása ós biz­tosítása. (Hosszas, élénk helyeslés jobbfelöl.) És erre mondtam én, hogy szüksége van Magyar­országnak a liberalizmusra, nemcsak azért, mert eszményiek a czéljai, nemcsak azért, mert igazak az elvei, hanem azért is, hogy vógezélját elérje, hogy szüksége van Magyarországnak a liberalizmusra, úgy mint az embernek a falat kenyérre. Ezt mondtam, ezt vallottam és vallom ma is. (Hosszas, élénk tetszés- és helyeslés a jobboldalon és a középen.) Hanem ha a t. képviselő úr -— engedel­met kérek — ettől a beszédtől annyira meg­bokrosodik. (Derültség jobbfelöl.) h.ogj ő már ezt a beszédet ós ezt a proklamácziót is pre­judicziumnak tekinti, akkor ne méltóztassék presszióról panaszkodni, ha már az is presszió, hogy a miniszterelnök, a ki egész életében ezeket a tanokat vallotta, egy ilyen kijelen­tést tesz; mert ha ez már presszió a válasz­tásokra, akkor minek mondjam a t. képviselő urak eljárását, a kik kimennek az országba évekkel a választások előtt, a kik minden kerületet felkeresnek ós felkutatnak (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés jobbfelöl.) ós ott tanaikat hirdetik és — semmi kifogásom- ellene — programmjuknak érvényt akarnak - szerezni, és azt prédikálják az embereknek, hogy itt nincs másban üdv, csak a néppártban, hogy itt az ország tönkremegy, hogy a legveszedelmesebb, a legkárhozatosabb politika az, a mivel önök ellen küzdenek, a szabdelvű politika. A mikor önök ezt folyton hirdetik, akkor ez nem presz­szió, hanem ha - a miniszterelnök banketten egy olyan kijelentést tesz, az presszió. (Egy hang bal felöl: Nem az!) Hát, kérem, jó, nem az. De már most szavukon fogom a t. kép­viselő urakat. Engem presszióval ne vádolja­nak semmi tekintetben. (Hely esi és a jobboldalon.) Én a törvényt megtartom, meg fogom tar­tani ; de azt ne mondják ós ne kívánják azok, a kik azt az én nyilatkozatomat, már presz­sziónak tekintik, hogy én equiválensnek ós igaznak tekintsem mindazt, a mit ők mon­danak, a mikor presszióról panaszkodnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezekkel talán bevégeztem azokat, a. mi­ket Zichy János grófnak mondani akartam. Még csak egygyel toldom meg, (Halljak ! Hall­juk!) s ez az, hogy határozottan visszauta­sítom ós határozottan tagadom, a mit a t. képviselő úr itt rám fog, hogy mi: a libera­lizmus és én a keresztéirység tanait megtagad­juk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem áll, nem tagadjuk meg, nem tagadtuk meg soha és nem fogjuk megtagadni. Csakhogy a keresz­ténység tanait nem engedjük monopolizálni, (Hosszantartó, lelkes éljenzés jobbról és a középen.) nem engedjük exkluzív czélokra és pártezó­lokra kihasználni; (Hosszantartó, élénk helyeslés és taps jobbról és a középen.) hanem úgy tekint­jük ós úgy tekintem, hogy a kereszténység­nek nagy, az emberiség erkölcsi életéből me­rített ós az emberiség üdvére felállított tanai közkincset képeznek, a melyeket mindenki magáénak vallhat ós vall, ós az ő liberális irányzatával egyeztethet és melyeket magmik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom