Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

P)S(). országos ülés 1901. maróin s 14 ín, csütörtökön. 281 jövedelmező t és virágzó kertté lett volna átalakítható. És nem tettünk semmit! Mert az a tavabyi XXX. törvényczikk oly csekélység, hogy ez ebben a tekintetben szóba sem jöhet. De hát a mi államférfiainknak nem voltak ilyen nagy ideái; ők kicsinyeskedéssel töltötték el minden idejüket; ez volt az ő hibájuk; kortes fogásokkal töltötték el az időt, hogy hogyan nyerjék kezökbe a hatalmat. A hatalmat kezébe venni valakinek dicső, dicső azért, hogy nagygyá ós boldoggá tegye az országot/ De a hatalmat a kezébe venni csak azért, hogy a hatalom a. kezében legyen, hogy miniszter lehessen, és hogy jótéteményeit, adakozásait, kitüntetéseit vagy javadalmazásait híveinek, barátainak juttathassa és velünk, ellenfeleivel éreztesse hatalmát és súlyát: az olyan hatalom az én szememben nem ér semmit. Két esztendő előtt elhitette magával az ország, hogy a miniszterelnök úr kabinetiének megalakításával új éra, új korsszak fog felvirágozni erre a nemzetre. A kabinetet megalakító kormányférfiak politikai múltja természetes logika szerint kétségtelenné tette, hogy ebből nem lesz semmi; de azért a nemzet hitt ebben a dologban, mert jól esett a nemzetnek hinni, mert ennek a sokat sanvargatott nemzetnek már a reménység is enyhülés. (Ugy vem! a szélső haloldalon.) Várjunk, ezt mondják minden oldalról. Várjunk, ezt mondták nekünk minden oldalról 1874-ben is, midőn Tisza Kálmán átvette az ország kormányzatát. Várakoztunk, reménykedtünk ; ós a sok reménykedésnek és várakozásnak keserű csalódás lett a vége. Keserű csalódás lesz a vége most is. A reménykedések és csalódások folytonos váltakozásából áll a. nemzet egész élete. A miniszterelnök úr megcsinálta a békét és úgy jött ide. mint a béke embere. De milyen béke ez? Az ellenzéki fegyverek lerakása: ebből áll a béke. A nemzet részére jogokat követelni és azokat meg is szerezni, az azután lehet áldásos béke ;<le a. nemzet részére jogokat követelni és lerakni a fegyvereket és lemondani a jogokról, mielőtt megszereztettek volna: ez is lehet béke, de ez nem az ország érdekében való béke. Ez a, béke csak a hatalom érdekeit szolgálhatja,, hogy annál nyugodtabban követhesse nemzetellenes politikáját. Mi nem akarunk meghalni csak a,zért, hogy béke legyen. Mi készek vagyunk a küzdelemre azért, hogy élhessünk ; és a minszterelnök úr nagyon jól teszi, ha ide minekünk nem a temető békéjét hozza, hanem az európai államcsaládok előretörekvő példájára buzdít bennünket. Igaz, hogy a miniszterelnök úr megcsinálta a Békét. Azt látjuk, hogv a nemzeti KÉPYH. NAPLÓ. 1869—1901. XXXIV. UOTET. jogokért vivó, a nemzeti jogokért küzdő ellenzék egy párttal szegényebb lett, de az ország nem lett gazdagabb semmivel. (Ugy van! Ugy van! a Italközépen.) A bömbölő kráternek helvét elfoglalják a csendes síri hangok (Ugy van! Ügy vau! a szélső hal oldalon.) ós mi azt tapasztaljuk, hogy azok, kik a nemzeti jogokért mellettünk küzdöttek, most nincsenek sehol. Ennek az lesz a következménye, hogy e nemzet elveszti hitét és a nemzet legjobbjai félre vonulnak a politikától, megundorodva a közélettől. Félrevonulnak a politikától és a szabadon hagyott küzdőteret elfoglalja az önző czólokért küzdők egész serege és olyanok kezelte kerül az ország közügyeire való befolyás, a kiknek nincsenek nagy ideáljaik, a kik nem tudnak lelkesedni, a kiknek keblét nem hevítik nemes aspirácziók. hanem minden törekvésük csak az. hogy karriert csinálhassanak. De hiszen nem is lehet ez másként. Ha, a legszentebb eszmékért szólalunk fel, nevetség és gúny tárgyává leszünk. (Ügy van! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) A lemondás, a körülményekkel való megalkuvás az első bölcseleti föltétel. Új dolgokat szerezni, veszedelmes dolog, a régi jogokat- érvényesíteni, érvényben tartani nem tanácslom, mert hisz a béke a fődolog és a békéért fel kell áldozni mindent. Epén a miniszterelnök úr, a ki a 67-iki kiegyezést bibliájának tekinti, szólhat legkevésbbé a békéről, mert az 1867-iki törvényeknek rendelkezései sincsenek az országban érvényesítve. A paritás benne van a, törvényben, de az életben nem találjuk sehol. Pedig az 1867-iki törvénynek vannak rendelkezései, a melyek, ha teljesülnének, az ország érdekében valók volnának. Nem teljesülnek. Ezeknek a teljesülését méltóztassanak sürgetni és életbe léptetni, mielőtt a békéről beszélnénk. Nekünk az a, kiegyezkedés nem keli. Ha százszor jobb volna, mint most, akkor sem kellene. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Mi nem akarunk Ausztriának jobb, vagy rosszabb viszonyok közt élő tartománya lenni: mi független magyar állam akarunk lenni és mint független önálló állam akarunk felséges királyunk többi országaival és tartományaival békességben, barátságban és, a legjobb szomszédi viszonyban élni. Ha igaz volna is, hogy ezen 07-iki kiegyezés keretén belül meg tud élni az ország. — a mi nem igaz, — ha. az 1867-iki kiegyezés a, magyar nemzetre nem rejtene méhében nagy veszedelmeket, — a mi igaz. — mi akkor sem tudnánk megnyugodni benne. Mert a szégyenpír kiégeti az ember szemét, ha külföldre teszi lábát. Sehol a magyar nemzetnek sem hatalmával, sem képviseletével, sem jel3'3