Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

282 680. országos ülés 1901*. inárczius íí-én, csittoi'tökön. vényével, sem színével nem találkozunk. Itt érzi az ember, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hogy a mily dicső egy független állam szabad polgárának lenni, olyan szégyen, gyalázat, tűrhetetlen dolog, idegen hatalom, idegen érdekek teherhordozó állatjainak lenni. Bízom is a, jó Istenben, hogy nem fog így tartani, -('ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) A miniszter urak nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy ebbe a rendszerbe belenyugodott az ország. (Úgy van! Ügy van ! a szélső baloldalon.) Nagy tévedés van ebben. Ez a, politikai rendszer nem a maga belső becsénél, értékénél fogva áll fenn; ezt fentartja a hatalom, még pedig minden eszközével, a korrupczióval ós erőszakkal. 33 óv óta nem volt még a magyar nemzetnek alkalma szabadon nyilatkozni e felett. Az a nézet, hogy 33 év óta a választások alkalmával a nemzet mindig igazat adott ennek a rendszernek, és részére a. törvényhozásba mindig többséget küldött, hiú ábránd és tévedés. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) 33 év óta. még nem volt a nemzetnek alkalma igazán megnyilatkozni, csak egyetlen egyszer, 1884-ben Kossuth Lajos 80-ik születésnapja alkalmával: ekkor 55 törvényhatóság, tehát a. nemzet túrnyomó többsége nyilatkozott és kinyilvánította:, hogy mit kivan ö ; hogy akar-e ragaszkodni a kiegyezéshez, vagy kivánja-e törhetetlenűl Magyarország állami önállóságát, függetlenségét. És ekkor Magyarország többsége önként és egyhangúlag kiáltotta, hogy éljen Kossuth Lajos, a függetlenségi nagy eszméknek előharezosa és képviselője. A nemzetnek e megnyilatkozása a, gondolkozó emberek szemében egy villámlás volt, a melynek fényénél belepillanthattunk a nemzet keblébe, szivébe, és megláthattuk ott az örök tűzzel égő lángot, a. mely a .függetlenséget, a. nemzeti szabadságot őrzi, védi és feláldozni nem hajlandó soha. Ezt a tüzet szítjuk, ezt a lángot élesztjük mi ; ezt szítni és élesztem szent kötelességünk a haza és a korona érdekében. Minden ember, a ki hozzánk csatlakozik, ezen szent munkára csak Magyarország mentőjének, védőszellérnének tesz kedves szolgálatot, és minden csekély erő, a, mely minket elhagy ezen munkában, csak hátráltatja, e czél megvalósítását ; meg nem akadályozhatja, de hátráltatja azt, mert hogy meg nem akadályoz• hatja, és hogy el fog jönni az ideje czéljaink megvalósulásának, abban oly erősen bízom, mint az örökkévalóságban. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem vagyok a, frázisok embere, egész életemben a tettek embere voltam; egy parányi tettet nem adok a világ minden deklainálásáérfe, ós nem tudok a tollhoz nyúlni, egy lépést tenni, vagy egy szót ejteni, ha meg vagyok győződve róla, hogy az a dolog, a melyért teszem, a gyakorlati életben lehetetlenség. És ha most szót emelek az ország függetlensége és önállósága mellett, ós küzdök érte szóval, tollal és tettel: úgy méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy annak megvalósulásáról rendületlenül meg is vagyok győződve. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon:) Mert annak ideje el fog jönni, el kell jönnie, de nem azon politikai úton, a ruelyet a kormány választott, ós a melyen a kormán}' halad! Azért nem fogadom el a. ja-vaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) . Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. A miniszterelnök úr kivan szólani! (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások: Holnapután!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt arra kérem a t. házat, hogy szíveskedjék türelemmel lenni, mert két óráig beszédemet nem fejezhetem be. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Akkor hagyjuk holnaputánra! Halljuk! Halljuk! jobb- és bal felől.) Három vag}~ négy szónok annyi anyagot adott nekem a válaszolásra, hogy ha. csak azokra szorítkozom is, a miket megjegyzés nélkül egyáltalán nem hagyhatok, okvetlenül félóránál tovább kell beszélnem. (Halljak! Halljuk!) Barta Ödön képviselő úrral kezdem, hogy megtartsam a. sorrendet. Azt mondja BartaÖdön képviselő úr, hogy elismeri, hogy kormányzatom ideje alatt számos parlamenti győzelmet arattam, de mit érnek azok, — úgy mond, — a fődolog a,z, hogy van-e a.zokból haszna az országnak ? T. ház! Ez elvégre megítélés és nézet dolga. Én úgy tudom, hogy semmiféle más vonatkozású kérdésijén, semmiféle, az ország érdekeivel össze nem függő kérdésben én soha a t. ház türelmét és figyelmét igénybe nem vettem. Én mindig oly dologról és akkor szóltam, a melyről és a midőn kellett szólanom, olyanról, a mely az országnak érdekeivel válhatlan és szoros kapcsolatban van. Az országnak van-e aztán haszna abból, a mit én itt fejtegetek, nincsen-e haszna, azt megítélni az ország van hivatva; ós én azt hiszem, hogy az ország igazságosabb lesz, mint Barta. Ödön képviselő úr volt. (Úgy van! ügy van! a jobboldalon.) Azt mondja Barta Ödön képviselő úr, hogy a maga nagy bizalmatlanságát megmotiválja., hogy hiszen ezermillióról van szó ebben a. költségvetésben, és ez legnagyobb részben mind inproduktiv kiadás. T. ház ! Legyünk általában tisztában azzal, hogy mi a produktív és mi az inproduktiv kiadás. Én azt merem állítani, hogy — abban az értelemben, hogy valamely