Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

278 ,!80, országos ülés 1801, márczius 14-én, csütörtökön. den munkából ki lesz lökve. Készült internátus, gimnázium, szárnyvasút, indóház, de csak a jobbpártiak kaptak munkát, főkép a kik átmentek ehhez a párthoz a néppártból. Ellenijén a kikről tudva van, hogy néppártiak, a legnagyobb könyörgósekre sem kaptak egy darab munkát sem. De ezen segíteni nem lehet, mert azt mondják, minek bolond, hogy néppárti, vagy balpárti. Lett volna jobbpárti, kapott volna. Eléggé ki volt a helyi lapokban irva, hogy az iparos csatlakozzon a kormánypárti zászló alá, a ki azt akarja., hogy a becsületes emberek soráha bevegyék és a ki élni akar és munkát kapni. Még hozzá az most a legnagyobb gyalázatosság, hogy azt mondják reá, hogy a ki nem kapott sápot, az hitvány ember, mert nincs munkája és bolond, mert a néppártot pártolta. A hitre nem adnak semmit. Azt mondják, hogy intelligens embernek nem kell hit, csak a, buta falusi embernek. A néppárti iparosra névtelen leveleket irnak, ha valahol munkája akad, hogy ne élhessen. Valóságos barbárságot követnek el, segédeit, tanonczait elcsalják a nóppártinak ós törvényre hiába, meg}

7

. Az adó igazságtalanul van kivetve, mert az, ki egy segéddel sem dolgozik, vagy legfölebb egy segédje van, épen annyi adót fizet, mint a ki 80 segéddel dolgozik. De mind ez ellen nincs orvosság, nincs törvény, kivált ha néppárti tesz jelentést.*. És ez így van az egész országban, mindenütt és minden téren, akárhogyan tagadj akis azt a túloldalon. Csak tessék kimenni a nép közé, csak tessék a népnek ügyót-baját szivükre venni ós megvizsgálni és meghallgatni annak nyomorát ós panaszait. De hát természetesen így kell ennek lennie. Hogyis lehetne máskép, mikor jár-kel, vagy kilencz megyében különféle miniszteri biztos, és a honti alispánok még mindig a helyükön maradnak ? Hogyan lehetne máskép, mikor Nyitrában még mindig a Thuróczj^ak uralkodnak? Hogyan lehetne máskép, mikor, ha a közigazgatási tisztviselő ellen panaszt emel valaki akár itt a parlamentben interpelláczió alakjában, akár másként, mindig a vádlott a biró, vagy legalább is a referens a saját ügyében és a, vádlónak tanúit senkisem hallgatja meg? Legalább én ezt tapasztaltam magam részéről, ezt olvasom ós ezt hallom akárhánynak ajkairól is. Hát aztán a választásokrajrogyan készülődünk? Tessék csak megnézni, minden nap három-négy főispán adja egymásnak a kilincset a belügyminisztériumban, aztán nemcsak ők, hanem az alispánok, főbírók, jegyzők is korteskednek ország szerte, vagy — pardon — kapaczitálnak, mint azt a t. miniszterelnök úr mondotta, hogy ez szabad nekik. Azonfelül itt is, ott is, amott is vígan foly a folyadék, a lelkesítós, a spiritusz a torkokba, szóval a külszín egészen olyan, (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hol ? Hol ?) mint a milyen az 1896-iki hadjáratnál volt, a mely, hogy meg fog ismétlődni, ha talán nem is olyan nagy és sok atroczitással, abban ón legalább nem kételkedem, mert az események már előre vetik árnyékukat. Hát ilyen kormány iránt legyünk mi bizalommal ? De ha még lettünk volna is, elvesztettük volna teljesen bizalmunkat azon álláspont folytán, a, melyet a t. kultuszminiszter úr, vagy talán a kormány is, részint az egyetemi kereszt-ügyben, részint pedig a katholikus autonómia dolgában újabban elfoglalt. A t. kultuszminiszter úr avval védekezett a .kereszt dolgában, hogy az ifjúságnak azt a folyamodványát ő nem is látta, hogy az ő hire és tudta nélkül itólt úgy az egyetemi tanács, hogy a keresztet az ő ősi jogaitól megfosztotta, vagyis inkább annak a jogát vissza nem adta; azután megvádolt bennünket, hogy "mi agitáczionális eszközül használjuk fel a keresztet ós eldicsekedett, hogy ő az, a, ki a keresztet a porból felemeli, a hova, mi azt lerántottuk. Bámulatos egy kereszttisztelet ez! Hát majd meglátjuk, hogy milyen álláspontot fog a t. kultuszminiszter úr elfoglalni akkor, a mikor az egyetemi tanács az ő autonóm jogánál fogva, úgy fog határozni és úgy fog intézkedni, a mint azt minden a keresztet igazán tisztelő óhajtja és kívánja. Mert hát vegye tudomásul a t. kultuszminiszter úr, hog}

7 az a keresztügy még nincsen teljesen befejezve, (Mozgás a jobboldalon.) mert a kereszt csak jelvénye, csak szimbóluma annak a küzdelemnek, a melyet a kereszténység viv a kereszség ellen való áramlattal az egyetemen épúgy, mint másutt Magyarországon. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) De a minő furcsa a t. kultuszminiszter úr tisztelete a kereszt iránt, épen olyan furcsa az ő válasza, a melyet legújabban az autonómiára vonatkozólag adott. Még meg sem született az a szegény katholikus autonómia, ós máris mostoha gyermekóvó lett a t. kultuszminiszter urnak; vagy talán magának a kormánynak is. A t. kultuszminiszter úr avval hitegetett bennünket, hogy neki így és amúgy szivén fekszik ós óhajtja a, katholikus autonómiát. Azután ködbe burkolózott, és a tárgyalásoknak a legtekervónyesebb, legkomplikáltabb retortáin keresztül végre három esztendő múlván parturiebant montes, szültek a hegyek, és előkerült nem ridiculus nius, ha-