Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

<>80. országos ülés 1901. m&rczius 14-én, csütörtököm 265 megállapítása által. A delegáczió. határoza­tainak bírálata végett nem mondhatok egye­bet, minthogy a delegáczió testében, lelkében idegen ennek a nemzetnek érzületétől, (Ügy van! Úgy vau! 'a szélső baloldalon.) úgy is vi­selkedik vele szemben, mint idegen, mi sem érzünk vele, mi sem értünk vele egyet soha abban az elvont hatáskörben, a melyben az ország sorsát eldönti, de az önök szivéből is, a mikor delegátusokká alakulnak, kiköltözkö­dik a hazafiúi melegség ós önök nem gondol­nak a népek millióira, a kiknek fillérei az önök jóvoltából Ausztriába vándorolnak! fZajos tetszés a szélső baloldalon.) Quótafelemelós, rendkívüli közösügyi, hadi, ós egyéb kiadásokra, az olvasatlan milliók mindig készen állanak, hanem hogyha a ta­nítók kopogtatnak, akkor azt mondja a val­lás- és közoktatásügyi miniszter úr, hogy kö­zel vagyunk a kifejlődéshez, mert már minden tanító megkapta a minimumot. (Mozgás.) Ha egy iskola felállításáról van szó, akkor a köz­séget kell megadóztatni, a község adja a tel­ket, a község adja az évi hozzájárulást, a község vállalja el az épület fentartását, a község kontrahálja a tőkekölcsönt, ós az ál­lam kegyesen megfizeti évi bér alakjában a törlesztési járulékot. Ha azonban Ausztria kopogtat ajtónkon; akkor gavallérok vagyunk ; nem fogadunk el ajándékot, hanem megnyúz­zuk milliónyi népünket azért, hogy felfelé hyperloyalisak, kifelé gavallérok legyünk. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) És hogyan tartják önök fenn ezt a vi­szonyt ? Talán úgy, hogy békés egyezség jön létre a két állam népei között. Úgy szerződ­nek, mint szabad nemzet szabad nemzettel, úgy, mint a hogy azt a nagybölcsessógű 1867-iki törvény kontemplálta ? Nem! Fentartják úgy, hogy mind a két fél azt mondja, hogy se testemnek, se lelkemnek nem kell, (Ügy van! a szélső baloldalvn.) de kívánja egy hatalom, a mely előtt meghajlunk, a mely azt mondja, hogy »mindenáron együtt fogunk maradni*. Hentaller Lajos: Szakadjunk el mentül előbb! Az a, p> fő! Barta Ödön: T. képviselőház! Mit je­lent az, hogy »minden áron együtt kell ma­radnunk?« Ez azt jelenti, hogy igazam volt, a mikor azt mondtam, hogy ez a parlamenti kiadás inproduktiv kiadás, felesleges. Miért tárgyalunk itt? Miért hintünk port a nemzet szemébe, ha önállóságra való aspirácziónkat megvalósítani nem lehet, mert »mindenáron együtt kell maradnunk'?* (Igaz! Úgy van! Tet­szés a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos: Dehogv kell, dehogy feell! KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. Barta Ödön: T. képviselőház! Ezzel a. thómával, a melyet most említettem, áll kap­csolatban az is, hogy nálunk a valódi alkot­mányosság iránt érzék alig van. Lassan-lassan úgy elenyésznek az alkotmányos fogalmak, hogy szinte csoda lesz, ha végre valamiképen össze tudjuk illeszteni a valódi magyar alkot­mányt úgy. mint a hog}- az eredetiben fennállt. Csak egy tünetre akarok rámutatni, t. ház, a melyet ezzel kapcsolatban itt felem­lítek. Hogy mennyire terjed nálunk a ezeza­rizmus felé való hajlam, azt mutatja: a magyar állam költségvetése. (Halljuk!) Ezt a költség­vetést a magyar államnak szavazta meg a ház, a magyar kormánynak szavazza meg a felhatalmazást, — mert a többség valószínűleg meg fogja szavazni, — hogy a magyar állam érdekében éljen a kiadás ós a bevétel jogá­val. Es nézzük végig az intézményeket! Le­szek bátor néhányat felsorolni. (Halljuk! Hall­juk!) A magyar állam beszedi a maga adóját, még pedig elég erősen, elég nagy mennyiség­ben. Látott-e a t. ház tagjai közül valaki adóhivatalon olyan felírást, hogy: »magyar állami adóhivatal ?« Lukács László pénzügyminiszter: * Ma­gyar királyi,* az ott van! Barta Ödön: »Magyar királyi adóhivatal« van ott, azt láttam én is; nem is tartom he­lyesnek, épen azért ezt a tünetet is abba a kategóriába sorozom, a melyet megjelöltem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A közoktatásügy királyi jog? Királyi jo­gon alapúi ? Királyi kötelességen ? Tudtommal nem ; állami feladat; az állam teljesíti a maga tényezői által. Az iskolákat úgy is hívják — az elemi iskolákat —hogy: * állami elemi is­kola* ; azonfelül már minden nem állami, hanem királyi; maga az a tanfelügyelő, a ki ezt az állami elemi népiskolát vezérli, a ki annak főnöke, az királyi tanfelügyelő. Mohay Sándor: Miben nem találnak sé­relmet ! Barta Ödön: Én igen szívesen fogom venni, ha t. képviselőtársam majd felszólalá­sában meg fog nyugtatni arra nézve, hogy ez a magyar államiság kifejezéséhez okvetlenül szükséges. Én nem tartom szükségesnek, sőt sérelmesnek^ tartom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én annak adok kifejezést, a mit én érzek, és nem annak, a mit t. képviselő­társam hajlandó lenne helyeselni! Az államvasutak üzeme talán egészen állami funkczió. Nem is tartjuk mindnyájan helyesnek, hogy annyira állami funkczió. De azért az nemcsak államvasút, hanem »m. kir. államvasút.* Hát ón szeretném tudni, hogy a királyi vagyonnak mennyi forintja van abban ä4

Next

/
Oldalképek
Tartalom