Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-679
246 6Í9. országos ülés 1901. márczins 12-én, kedderi. rá kell, t. ház, a gyermekmentéssel kapcsolatiban egy. az ország némely vidékén jelentkezett kórra, az v >egy gyermek -rendszerre« mutatnom, mely eddig nagj^obb mértékben nem éreztette kedvezőtlen hatását, mert szerencsére kevés helyen, s csakis módosabb földmívelők közt lépett fel. Én, t. ház, a gyermekvédelem hatályosabb felkarolásától és nevezetesen állami gyermekmenhelyek felállításától várom és remélem azt a hatást is, hogy e betegségnek a szegényebb néposztályra való elragadását alapjában megelőzzük. Ha most még arra hivom fel a t. ház becses figyelmét, hogy az az 1100 gyermek, kik az 1881—1885. közti időszakban évenként átlag a bécsi lclenczházbaii neveltettek, kikért a magyar állam évenként 33.000forintot fizetett, megmentettek ugyan az emberiségre, de ugyanakkor, jór észben elvesztek a magyarságra nézve, (Igaz! Ügy vau!) azt hiszem, hogy egy — az eddiginél — hatályosabb gyermekvédelemnek nemzeti érdekből való szükségességót a t. háznak minden tagja készséggel elismeri. (Általános, élénk tetszés és helyeslés.) Különben, t. ház, az 1876 : XIY. törvény czikk a lelenczügy gondozását a községek feladatává tette. E feladat különösen a határszéli községekre igen súh 7 os terhet rótt. És részint anyagi eszközök elégtelensége, részint ismeretes közönyösség miatt feladatuknak a községek általában rosszul feleltek meg. Sokkal fontosahb és eredményesebb tevékenységet fejtettek és fejtenek ki ma is a, társadalmi úton létesített >>Első budapesti gyermekmenhely*, ós a »Fehérkereszt országos lelenczház-egyesület«, melyek 1892 óta évenként 6000, illetőleg 10.000 korona állami segélyben részesültek. De e segélyezés és dicséretre méltó buzgalom daczára a. helyzet az volt 1898-ig, hogy a közsegélyre szorult magyar gyermekek alig egyhatoda talált e két intézetben elhelyezést, míg a sokkal nagyobb rósz vagy a községek nyomorúságos segélyezését volt kénytelen a hivatkozott 1876 : XIV. törvónyczikk alapján igénybe venni, vagy az illetékes község terhére ismét csak külföldi — bécsi — lelenczházban helyeztetett el. E helyzet megérlelte a magyar lelenczügyet arra, hogy más államok példájára állami feladatnak tekintessék, metyet, mint elvet, az 1898: XXI. törvónyczikk —• a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről — kodifikált, 3. §-ának d) pontjában kimondván, hogy >> a talált, valamint a. hatóságilag elhagyottaknak nyilvánított gyermekek után hétéves korukig felmerülő gondozási, ápolási ós nevelési költségeket az országos betegápolási alap fedezi.« E törvényes elv alapján ezután 1899. január 1-je óta minden lelencz után fizetett az országos betegápolási alap a két társadalmi egyesületnek egy szerződésileg megállapított díjat, ós pedig fejenként ós havonként 1 éves korig 20 koronát, 1—2 éves korig 18 koronát, 2 éven felül 7 éves korig 16 koronát. Eltekintve attól, t. ház, hogy e díjtételek igen magasak és állami kezelés mellett bebizonyíthatólag lényegesen redukálhatok, már is egy előreláthatólag évről-évre szaporodó oly nagy összegre rúgnak, hogy e czímen az 1901. évi költségvetésben már 2,323.200 koronát kellett előirányozni. Semmivel sem indokolható, hogy ily nagy összegű, évenként előforduló, sőt növekvő állami kiadás továbbra is egyesületi közegekkel kezeltessék. (Igás! Úgy van!) De nemcsak ezért, t. ház, hanem mert az állam a gyermekvédelemnek erkölcsi ós nemzeti szempontból oly kiváló jelentőségű, czólját általában sokkal hathatósabban ós biztosabban, s bátran hozzátehetjük: az eddigi áldozatok mellett szélesebb körben, vagyis további pár ezer lelenczre kitérjeclőleg fogja, megvalósítani, mint a hogyan a szétszórt ós nagy buzgósággal és tetemes pénzbeli erővel bár, de nem egységesen vezetett tényezők tehették; (Általános tetszés és helyeslés.) mert továbbá abban a szerencsés helyzetben vagyunk, miszerint az évtizedek óta rendelkezésre álló alapok és alapítványok felhasználásával egy ily nagyszabású állami intézményt az adófizető polgárok legkisebb újabb megterheltetóse nélkül életbe léptethetünk ; miután tehát úgy a nemzeti, mint pénzügyi szempontok azt javasolják, hogy az 1898 : XXI. törvényczikkben kimondott az az elv, hogy a gyermekvédelem állami feladatot képez, a gyakorlati életbe is átültettessók : ezen elv gj-akorlati megvalósítására jött létre az előttünk fekvő nagyfontosságú törvényjavaslat, melynek benyújtásáért a belügyi kormányzat élén álló miniszterelnök úr sok ezer szegény gyermek, mindenesetre pedig minden humár nusan és hazafiasán érző ós gondolkozó ember háláját és elismerését méltán érdemelte ki. T. ház! Mielőtt az elmondottak után magával a javaslattal foglalkoznám, azoknak megnyugtatására, kik társadalmi egyleteink áldásos működésót velem együtt méltó elismeréssel és hálával kisérték figyelemmel, ki kell jelentenem, hogy a törvényjavaslat jövőre sem zárja ki a társadalmi tevékenységet a gyermekvédelem emberbaráti nemes munkájából, mint arra beszédem folyamán ismételten szerencsés leszek rámutatni. Maga a javaslat, t. ház, három főelven épült fel, úgy mint: 1-ször. A gyermeknek az állami intézetbe
