Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-679
679. országos ülés 1901. márczius 12-én, kedden. 245 elrendelni, hogy ez a küldöttség megválasztassók és pedig úgy~, hogy abba tíz tagot a képviselőház ós öt tagot a főrendiház küld ki, és hogy az az osztrák tartományok képviselete által kiküldendő bizottsággal a törvény értelmében a tárgyalásokat folytassa. Van szerencsém ezt az indítványt Írásban is előterjeszteni . és kérem annak egyik legközelebbi ülésen való napirendre tüzesét. (Helyeslés.) Elnök: A miniszterelnök által a quóta megállapítása tárgyában kiküldendő bizottság megválasztására vonatkozólag beadott indítvány ki fog nyomatni, szót fog osztatni és napirendre tűzése iránt a ház annak idején fog határozni. Áttérünk napirend szerint az igazságügyi bizottság azon jelentésének (írom. 980) tárgyalására, a melyet a szegedi kir. főügyész »az országgyűlés képviselőháza ellen elkövetett nyilvános rágalmazás megtorlásához a felhatalmazás megadása iránt« tett megkereséséről nyújtott be. A jegyző úr fogja a jelentést felolvasni. Molnár Antal jegyző (olvassa az igazságügyi bizottság jelentését). Elnök: Kivan valaki a jelentéshez szólani? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kérjük felolvasni az inkriminált rzikket.') A felszólalásokból az tűnik ki, hogy a ház magának az inkriminált czikknek felolvasását kívánja. Kérem ezt felolvasni. Molnár Antal jegyző (olvassa a czikket). Elnök: Kivan valaki a jelentéshez szólam ? Ha senki nem kivan, felteszem a kérdést, hogy elfogadja-e a ház az igazságügyi bizottság javaslatát: igen. vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Mertörfénik.) A ház az igazságügyi bizottság javaslatát elfogadja s ehhez képest a. felhatalmazást megadja. Áttérünk most az állami gyermekmenhelyekről szóló törvényjavaslat (írom. 997, 1001) tárgyalására. Mindenekelőtt az előadó úr kivan szólani. Hajdu József előadó: T. képviselőház! Az állami gyermekmenhelyekről szóló törvényjavaélart ismertetése kapcsán a t. ház szíves engedelmével, az európai lelenczintézmóny történeti fejlődésére vetett visszapillantás eredményeképen két dolgot kívánok előre bocsátani. Egyik, hogy az európai lelenczházak karakterüket időnkónt ós országonként a szerint változtatták, a mint más és más főczélnak állottak szolgálatában. így 7 , hogy' csak egy példára hivatkozzam, I. Napóleon császár úgy találta, hogy a lelenczházakból kikerülő egyének rendkívül alkalmasak hadi, különösen haditengerészeti szolgálatra. Tehát az ő parancsára felállított lelenczházak főhivatásának katonai anyag gyűjtését tekintették, s azokat ennek megfelelőleg igyekeztek berendezni. Csak a most letűnt évszázad utolsó időszakában fejlett a lelenczintézmény Európaszerte oda, a mi ez időszak felfogásának megfelelt, hogy a főczél nem más, mint a szegény, elhagyatott, közsegélyre szoruló gyermekek megmentésének nemes és humánus czélja, melylyel kapcsolatban nemzeti ezélok is valósíttatnak meg. Másik tény, t. ház, melyet konstatálni kívánok, az, hogy míg az első lelenczházak alapjait Európában mindenütt közjótókonyság, egyházi és társadalmi közadakozás vetette meg, addig ma Európa minden államában, melyben fejlettebb lelenczügyről lehet beszélni, ezt az ügyet állami kezelésben találjuk, mint olyant, melynek óriási fontosságát általában felismerték, kivéve talán az egyetlen Angliát, melynek társadalma oly hatalmas és gazdag, hogy a. gyermekvédelem czéljaira évenként több milliót áldozlmt és tényleg áldoz is. Áttérve ezek után, t. ház, a magyarországi lelenczügyre, nálunk a gyermekvédelemnek az általános humanitási szempont mellett különös magyar nemzeti szempontjai léjének előtérbe. Hogy ezeket kellőképen méltányolhassuk, méltóztassék abból az alapigazságból indulni ki, hogy minden államra, népességének szaporodása előnyös társadalmi és nemzetgazdasági hatást gyakorol. Kétszeresen áll ez a területéhez aránylag oly szegény lakosságú hazánkra. (Igaz.' TJgy van!) Már pedig, t. ház, népmozgalmi statisztikánk azt a szomorú adatot mutatja, hogy nagyon kedvező születési számarányunkat a nagymérvű gyermekhalandóság' teljesen lerontja,. És mivel a halandóság a kellő gondozásban nem részesült szegénysorsú és különösen a törvénytelen születésű gyermekek közt legnagyobb : teljes igyekezettel ezen gyermekek megmentésére kell gondjainkat irányítani, hogy a születések kedvező, sőt igen magas száma szocziális és nemzetgazdasági hatásában a gyermekhalálozási arányszám csökkentése által teljes mértékben érvényesüljön az állam javára. (Helyeslés.) Hivatkozom Francziaország példájára, mely igen kedvezőtlen születési arányszám mellett gyermekvédelmi intézményének nagyszerű kifejlesztése által szaporodás tekintetében a többi európai államokkal lépést tud tartani. Ugyancsak magyar nemzeti szempontból
