Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-669

<ii>9. országos ülés 1.901. ő mondotta, nem bir elég remédiummal azirás- I beliség kiküszöbölésére, hogy nehézkes a vég- ! tárgyalásoknál. Mert hiszen, ha van egy ki­váló érdeme az új bűnvádi perrendtartásnak, akkor ez épen az, hogy a benne lefektetett közvetlenség, szóbeliség és nyilvánosságnak elvei mellett a büntető igazságszolgáltatás gyorsaságát is képes előmozdítani. Hiszen mit látunk, t. képviselőház? A. bűnvádi pereknek nagy része, a mely azelőtt be volt ékelve hosszií időkön át a vizsgálatnak békóiba, gyors lendülettel meg}' á,t a legtöbb esetben, a mint számszerűen ki fogom mutatni, a nvomozatból a főtárgyalási stádiumba. Mit látunk, t. kép­viselőház? Hogy a személyes szabadsággal összefüggő momentumok, a személyes szabad­ság érdekének javára, módosultak ós változtak. A míg régebben hosszú vizsgálati fogsággal egybekötött vizsgálat miatt panaszkodtunk, ma azt látjuk, hogy a vizsgálati fogságoknak száma majdnem a felére apadt le, a mi cso­dálatos dolog egy esztendő után; és különösen a hosszabb vizsgálati fogságok, vagyis a három hónapnál tovább tartó vizsgálati fogságoknak a. száma azoknak egyharmadára apadt le. Különösen bebizonyosodik 'ez a budapesti ki­rályi főügyészség és a budapesti büntetőtörvény­szék statisztikájából. És azt látjuk, t. ház, a mire még most statisztikával nem rendelkezem, - ós a, mi mérvadó a bűnper megítélésénél, — hogy különösen a bűnper megindításától an­nak főtárgyalásáig, annak végleges lebonyo­lításáig, a régi időkben hosszú idő múlt el, hónapok, esztendők, úgyannyira, t. ház, hogy ez nemcsak jogi, hanem erkölcsi hatás-' sal is birt, mert azt az ártatlan embert a felmentés többé nem tudta, visszaadni a tár­sadalomnak szemben azon megbélyegezéssel, melyet előidézett a hosszú vizsgálatnak ós vádnak súlya; most ]3edig rövid hetek alatt — mondhatom, inkább hetek, mint hónapok alatt — bonyolítják le a büntető bíróságok bűnpereiket. Ez által a magyar büntető jog­szolgáltatás beilleszkedett az európai haladás­nak keretébe. Mondhatom, hogy nemcsak hátra nem vagyunk a többi nemzetekkel szemben, a mint azt ezen rövid egy esztendei tapasz­talait is mutatja, hanem erős haladást is tanú­sítunk sok más nemzettel szemben. (Ugy van! a baloldalon.) Már most mit látunk, ha figyeljük ezen statisztikai adatokat? Látjuk azt, hogy a jog­erősen elítélt foglyok száma bizonj-os mérték­ben emelkedik épen a gyors proczedura által, de a felebbezós alatt állók, az ítélet nélküliek ós a három hónapon túl vizsgálati fogságban levők száma mindinkább apad. (Ugy van! a hal oldalon.) Nem akarom túlságosan igénvbe KÉFVH. NAPI/). 1896—1901. XXXIV. KÖTET. február 27 én, szerdán. j <7 venni a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) hogy ezeket az adatokat a maguk terjedelmé­ben kimutassam. (Halljuk! Halljuk! Elnök esen­gd.) de egy néhány ügyészségnek adatait be fogom mutatni. így például azt látjuk mind­járt itt a fővárosban, hogy míg 1898-ban a vizsgálati foglyok száma 334 volt, ma már csak 290. Ennek a súlyát csak akkor ítél­hetjük meg, ha; tekintetbe veszszük azt, hogy míg 1898-ban a három hónapon felüli vizsgá­lati foglyok 67-et tettek ki, — de ne tessék úgy venni, hogy ez a 67 három hónapon felüli fogoly például csak négyhónapos vizsgálati fogoly volt, hanem volt ott félesztendős, egy­éves, sőt volt két-három eset, a midőn két évig terjedő vizsgálati fogságban voltak az illetők, — addig 1900-ban ezeknek a száma egyszerre 2l-re apadt. Míg az ítéletnólküliek 1898-ban 212-en voltak, ma már csak 182 van. Pedig méltóztassanak azt is tekintetbe venni ennél a statisztikánál, hogy a régi rendszer alapján is ítélkeztek még 1900-ban mindazon ügyekben, a hol a főtárgyalás a törvény életbeléptetése után még nem volt kitűzve. Míg 1898-ban a jogerősen elítéltek száma 52 volt. 1900-ban 84. a mi azt mu­tatja, hogy az elítélés sokkal gyorsabban törteid. Itt van a pestvidéki törvényszék. Míg 1898-ban a. három hónapon, túli vizsgálati fogoly száma 21 volt, 1900-ban már csak 13. Az Ítélet nélküliek száma 1898-ban 71 volt, 1900-ban 40. Míg a jogerősen elitéltek száma 1898-ban 82 volt, most már 130. Csupán ezt a. kőt fővárosi törvényszéket említettem fel, s most csak a, főszámokat említem még meg. Míg 1898-ban a buda­pesti főügyészség területén a három hónapon tédi vizsgálati foglyok száma 116 volt, ina már csak 35. Míg 1898-ban az Ítélet nélküliek száma 444 volt, 1900-ban csak 280. 1898-ban fe­lebbezós alatt volt 90, most csak 45. A jogerősen elitéltek száma 1898-ban volt 839, most már 922. A budapesti büntetőtörvényszék statiszti­kája; is mutatja a gyors haladást, mert míg — és ez nagyon érdekes — még 1899-ben a vizsgálatok száma 6821-et tett ki, 1900-ban már csak 1719-et. A közvetlen idézések száma 1322 volt, a főtárgvalásra való utalás pedig 330. De, t. ház, a, bűnvádi perrendtartás ha­tását az is igazolja, hogy a büntető) jogszol­gáltatás iránti érdeklődós, a megengedett vagy meg engedett cselekmények iránti helyes érzék át megy a köztudatba, is. Előmozdítja ezt az esküdtszőki intézmény. Az esküdtszéki intézmény iránt semmiféle faktornak eddig panasza nem volt. Mégis bátorkodom ezen intézményre egy megjegyzést tenni. En úgy vélem, ha, mi azt akarjuk, hogy ez az esküdt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom