Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-676
^-92 fii 76. országos ülés 1901. : Most áttérek Barta Ödön t. képviselőtársamnak tegnapi beszédére, a mely, elismerem, igen érdekes volt, ós a mely koncziliáns tónusa által igen előnyösen különbözik a mai felszólalásoktól. Az én t. képviselőtársamnak, úgy látszik, mindenekfelett megragadta figyelmét a pénzügyi bizottság jelentésének egy paszszusa, a mely arról szól, hogy habár súlyosak is a viszonyok, azért még sikerűi a kormánynak bizonyos rezervákkal dolgozni ós ezek még rendelkezésre állanak. Úgy látom, hogy a t. képviselő úr nem igen tud megbarátkozni ezen rezervákkal, mert ezt a thómát a legkülönbözőbb variácziókban említette fel beszéde fonalán. Nem tudtam egészen kivenni, hogy a t. képviselőtársam e rezervák alatt azon többleteket érti-e, a melyek zárszámadás szerint a- prelimináróval szemben, mint több-bevételek mutatkoznak, vagy pedig a preliminálásnak azt a módját, a mely szerint nem merítjük ki az egész várható összeget a prelimináre összeállításakor, nem preliminálunk a legutolsó fillérig, hanem egy bizonyos összeget, melynek befolyására számítunk, hagyunk rezervállak, előre nem látott kiadásokkal szemben fedezet gyanánt. De. akár az egyiket, akár a másikat értette a t. képviselő úr a rezervák alatt, ki kell jelentenem, hogy az a bírálat, a melyben ő ezt az eljárást részesítette, felfogásom szerint nem igazságos. A mi az előbbit illeti, tudniillik azon többleteket, melyek zárszámadás szerint a preliminárékkal szemben mutatkoznak, bátor voltam már expozém alkalmával megmondani, hogy ez mire vezethető vissza és mit jelent. Bátor voltam arra utalni, hogy ez a kedi T ező eredmény tisztán az előirányzattal szemben jelentkezik, ós megmondtam, hogy azért áll elő, mert egyrészről az előirányzat készítésénél óvatosan járunk el, másrészről a, kormány a kiadások tótelében a lehető takarékosságot tartja szem előtt, úgy, hogy a túlkiadásoktól tartózkodunk. Ez az egyszerű és természetes magyarázata a dolognak ós ennek következtében semmiféle titkos indokot keresni, semmiféle természetfeletti magyarázatot adni a dolognak nem szükséges. Nem is adóhátralékok behajtására, nem is a behajtás szigorúságára, vezethetők vissza ezek a többletek, hanem tisztán arra-a körülményre, a melyre bátor voltam utalni. Mert ha azt tudná a. t. képviselő úr kimagyarázni, és kimutatni, hogy daczára, a, közgazdasági helyzet hanyatlásának az állami bevételek mégis emelkednek, akkor még volna valami alapja azon szemrehányásnak, hogy daczára annak, hogy az ország anyagilag kedvezőtlenebb helyzetben van, mint ezelőtt, az állami bevételek mégis kedvezőbbek. De nem így áll trczins 7-én, csütörtökön. az eset. Ha összehasonlítja t. képviselőtársam a rendelkezésre álló utolsó zárszámadásokat egymással, arra a meggyőződésre fog jutni, hogy az államnak úgy rendes, valamint ösz- • szes bevételei 1899. évben nem növekedtek, hanem visszaestek a megelőző évvel szemben. Míg ugvanis 1898-ban a rendes bevételek 507,800.000 forintot tettek, 1899-ben csak 502,500.000 forintot, tehát a visszaesés 5-3 millió. Az összes bevételek tettek 1898-ban 521,300.000 forintot, 1899-ben 508,700.000 forintot, a visszaesés 12'G millió. Tehát a. közgazdasági állapot hátrányos volta csakugyan kifejezésre jut az államháztartás eredményeiben is, és az államháztartás eredménye alakúi az általános közgazdasága helyzet szerint; annak javulásával emelkedik, annak rosszabbulásával csökken. És így azt a következtetést, melyet t. képviselőtársam levont az említett jelenségből, hogy akár jó, akár rossz a közgazdasági helyzet, az állam bevételei mindig egyformán magasak, mindig növekszenek, levonni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) De az is mondatott, hogy a preliminálásnak az a módja, hogy nem prelimináljuk bevételeinket az utolsó krajczárig pontosan, hanem hagyunk bizonyos rezervákat, a törvényhozás budget-jogának sértése, vagy kijátszása volna. Ezt hallottam akárhányszor felemlíteni. Sohasem titkolta azt a pénzügyminiszter, mikor a költségvetési előirányzatot előterjesztette, hogy valamivel többet is lehetne bevétel gyanánt preliminálni, de épen arravaló tekintettel, hogy legyenek rezerváink, a várható bevételeket nem merítjük ki a lehetőség végső határáig, hanem mindig valamivel kevesebb összeget hozunk javaslatba. Ez tehát a, törvényhozás előtt tudva van, és ha ennek daczára a törvényhozás a pénzügyminiszter ajánlatára elfogadja a preliminálét, úgy, a hogy az javasolva van, teljesen öntudatosan jár el, ós így a törvényhozás budget-jogának sértéséről, vagy kijátszásáról szólni sem lehet.(Igás! Úgy van! jobboldalon.) De azt vettem ki t. képviselőtársam beszédéből, hogy ő ezeket a rezervákat az egyenes adóhátralékokban véli feltalálhatni, vagy azt sejti, hogy azokba van a kormány rezervája, ós annyit hajt be azokból a hátralékokból, a mennyit épen akar. Ez nem így áll, mert az adóhátralékokra nem csinálunk külön preliminárét, hanem egy összegben preliminálunk az egyenes adókra bizonyos mennyiséget, tekintet nélkül arra, hogy az hátralékból, vagy folyó adókból fog-e bejönni. Ez nem is lehet máskép, mert ha a hátralékokat külön preliminálnók, akkor egy nagy csalódásnak volnánk kitéve. Hiszen ezek a, hátralékok
