Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-676
^gg «7(5. országos ülés 1901. márezius 7-én, csütörtökön. hitében megingatva,, egy nép kétségbeesve áll a szemünk előtt. A midőn ezt látjuk, hazafiúi kötelességünk jelenben azt parancsolná, hogy még egészen más hangon beszéljünk a miniszter urakkal, mint a midőn beszélünk. És ha mégsem, tesszük, azt csak annak a jelen sivár korszaknak, annak a borzasztó tespeclésnek ós aléltságnak tessék tulajdonítani, a melyben az ország ma szenved és sorvad. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor képviselők itt e házban az ország hatalmi kérdései felett tárgyalnak, akkor erre nézve különbséget kell tennünk; ezek nem valami társadalmi szalonban vannak, hanem a politikai küzdőtéren állanak; ós nekünk nem a » Finom Társalgó* kézikönyve az irányadó, hanem a jog és a törvény. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A kik a finom modort, a társalgás finomságát tartják a politikai küzdelmek terén a legfontosabbnak, azok nagyon nem értik a politikai küzdelmek természetét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekünk terveink ós meggyőződéseink varrnak, és elveink vannak, ós azokat keresztül akarjuk vinni, (Úgy van 1 , a szélső baloldalon.) és azoknak keresztülvitelében olyan módszert ós hangot használunk, a mely nekünk a legalkalmasabb. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mint függetlenségi képviselőit nem azért vagyunk itt, hogy kedvező hangon beszéljünk a miniszter urakkal, hanem azért vagyunk itt, hogy megőrizzük a népek millióinak érdekeit ós az ország függetlenségét élve, vagy halva, de megszerezzük. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) És azután az a tónus, az a tónus attól függ, hogy milyen miniszterhez beszélünk. A miniszter urak cselekvései, ténykedései adják meg nekünk az irányt, hogy milyen tónusban beszéljünk. A milyen a miniszter úr, ofyan a tónus. Nincs a világon olyan politikai meg-győződés, a melyet, ha hazafiúi tiszta érzésen alapszik, ne tisztelnék. Ha a saját meggyőződésemmel ellenkezik, küzdök ellene, a, míg élek és küzdök ellene oly erővel, ós oly eszközökkel, a milyenekkel birok, de olyan formában, a, milyen a tiszta meggyőződésen épült, erős véleményt megilleti. De azután legyen az erős meggyőződés, erős hittel és határozottsággal összefűzve, de nem oly meggyőződós, a melyet a mindennapi érdek mindennap megváltoztat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az ischli klauzulának a, pénzügyminiszter az értelmi szerzője, ezt minden ember tudja, a ki a ]iolitikában szerepel. És a pénzügyminiszter úr itt a házban iparkodott azt megvédeni, és iparkodott bebizonyítani, hogy az nem ischli klauzula, hanem augusztusi megállapodás ós hogy az ország érdekében volt és csak félremagyarázták. Hát ha ez volt a pénzügyminiszter úrnak a meggyőződése, miért nem ma- .. radt meg a mellett? Itt e házban heteken, hónapokon keresztül azt a tényt úgy tárgyaltuk, mint hazaárulás tényét. (Úgy van! a szélső balodalon.) És a pénzügyminiszter úr itt némán, csendesen hallgatta végig, a mint a miniszteri székből kidobták a társát, a ki azonosította magát evvel az ischli klauzulával. Mint a büntetőtörvényszék tárgyalási termében, ott ült, a hallgatóság között és lólekzetét visszafojtva leste, mint Ítélik halálra egyik minisztertársát., a, ki csak épen olyan bűnös volt, mint a pénzügyminiszter úr. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hol van itt a meggyőződés ereje ? (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ma ischli klauzula, holnap. Széli-formula ? Hát ez mindegy ? Ha mindegy, akkor védte volna meg a minisztertársát ! Ha pedig nem mindegy, hogy tudott a Széli-kabinetben megmaradni a miniszter úr? (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hol van itt a felelősség érzete? A jiolitikai ildomosság egészen mást követelt volna egy minisztertől, mint a mit a pénzügyminiszter úr eljárásában tapasztaltunk. Megcsinálja az ischli klauzulát, előterjeszti ő Felségének, elfogadtatja vele, és mikor itt a törvényhozás termében kérdőre vonjuk, akkor elbuvik, megszökik a felelőség elől. Ez a politikai becsületes gondolkozásnak teljes elfajulása. Itt nincs politikai erkölcs; a hol pedig politikai erkölcs nincs, ott nem lehet más tónusban beszélni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugyancsak a költségvetési általános tárgyalás alkalmával felhoztam egy példát a. könnyelmű pénzügyi gazdálkodásra, • nézve. A zárszámadások ezt mondják: »160.t)00forint fizettetett ki abból a czélból, hogy a kormány 200.000 forint értékű levelezőlapokat csináltatott ós ebből csak 40.000 forint folyt be. •> Ezután így folytatja: »Csak 40.000 forint folyván be, a, megmaradt készlet nem szolgálhatott továbbra is a kifizetett 200.000 forint törlesztési, részének ellenértékéül, mert a korona értékű új levéljegyek ós le\ T elezőlapok kibocsátása után az osztrák értékű képes levelezőlapok még meglevő készletei már forgalomba bocsáthatók nem lettek.« Vagjds tény, miszerint a kincstárnak ki kellett fizetni a 160.000 forintot értéktelenné vált levelezőlapokért. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha, azok a lapok nem váltak volna értéktelenné, nem kellett volna kifizetni. Miért váltak értéktelenné ? Mert osztrák értékű jegyek voltak és az új koronáórtékűek után már nem lehetett azokat elárusítani. Tehát könnyelműség, meggondolatlanság, előre nem látás van mindenesetre a dologban. (Élénk
