Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-676
B7(i. országos ülés 1901. márczius 7-én, csütörtökön. ][QQ helyeslés a haloldalon.) A kereskedelemügyi miniszter úr rögtön felállt, s egy csavarintással elütötte a dolgot. Hogy elvegye a kedvemet örökre attól, hogy vele polemizáljak, azt mondta, hogy- nem értek ahhoz. Hát igaz, hogy sok dologhoz nem értek, a mihez a kereskedelemügyi miniszter úr ért. (Derültség.) A nyár derekán két beszédét olvastam. Az egyiket Baján mondta el, a másikat Sopronban. Olyan programmszerű beszédek voltak. Az egyikben azt mondja, hogy benne sok van a méh természetéből, a másikban pedig azt a tanácsot adja nekünk demokratáknak, hogy iparkodjunk felemelkedni az arisztokracziához ós méltókká lenni ahhoz. Hát hogy benne sok van a méh természetéből, azt ón nagyon jól tudom. Hiszen együtt kezdtük pályafutásunkat az ellenzéki Hon szerkesztőségében, a bihari pontok védelmében. Hosszú évekig együtt védelmeztük a bihari pontokat ós programmot. Csakhogy a bihari, pontok rózsafájának nem nyiltak virágai, azért a méhecske megunta ott a döngócselést, ós csakhamar átszállt a kormány viruló napraforgóira, s 25 esztendő óta bizony szedegeti és gyűjtögeti a mezecskét a jól fizető bankok üvegköpűi alatt. (Derültség a szélső baloldalon.) De hiszen ez nem fontos. Fontosabb az a mondása, hogy mi emelkedjünk az arisztokracziához. Hát én mindenekelőtt csak azt mondom a miniszter urnak, hogy én mint polgár el nem ismerem, hogy valaki alattam legyen, de azt sem engedem meg, hogy valaki felettem legyen. (Úgy van! ügy vau! Helyeslés a hátoldalon.) Hát hova emelkedjem? Azután meg az arisztokráeziának vannak tagjai, kik egész életüket a közügyeknek szentelték, sok hasznos dolgot cselekedtek" ós a vérpadon haltak meg a hazáért, de vannak tagjai, kik egész életüket a kártya, bor és tivornya mellett töltik el. Melyikhez emelkedjünk hát fel ? Micsoda éretlen és Ízetlen általánosságban való beszélgetés ez egy miniszter szájából? Ha pedig azt akarta mondani, hogy minden ember teljesítse hűségesen polgári kötelességét azon a téren, a. hová a sors vetette és abban a körben, a ; melyben mozog, akkor nem kellett volna példát hozni az arisztokráczia köréből ; akkor talált volna, példát a munkásoknál is. (Helyeslés a szélső hátoldalon.) Aztán meg azt mondja, hogy mi legyünk méltók. Szép, csakhogy ezt a tanácsot ne ő adja nekünk, hanem mi adjuk neki. Iparkodjék ő méltó lenni nagyjainkhoz, ós hogy mutasson már egyszer tényeket, mert azzal a sok hiábavaló utazgatással, clikcziózással és banketirozással már torkig vagyunk, és az a : tettetett naivság, a, melylyel el akarja velünk hitetni, hogy benne nagyon sok jóindulat és jóakarat vau, nem ér semmit; ideje már, hogy eredményeket lássunk! (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon!) Huszonöt esztendő alatt úgyis untig eleget láttuk ós hallottuk' már ezt az ö tettetett naivságát! Horánszky Nándor t. kép, viselőtársain nagyon helyesen mondta e házban 1898. évi márczius hó 24-én. IIOQ'V Heeedüs Sándor ónnak mindent eltakaró, elhomályosító tendencziája van, és ez lényeges oka volt Magyarország közgazdasági romlásának. (Ügy van! Úgy vau! a szélső hajold adun.) Nagyon helyesen Ítélte meg akkor Horánszky Nándor képviselő úr Hegedüs Sándor urat. Huszonöt esztendőn át mindig ő volt a költségvetésnek előadója., és láttuk, hogy e huszonöt év alatt soha egy erélyes hangja, tiltakozó szavai nem volt az uralkodó politikai rendszer és közgazdasági helyzetünk megrontása ellen. Térdet, fejet hajtott minden kabinet előtt, és elfogadott, magáévá tett minden politikai rendszert: (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon..) ő volt az első, a ki nagy hangosan beszélt, a midőn a Tisza-lexef a szabadelvű körijén tárgyalták ; ő hangoztatta a legerélyesebben, hogy határozottan csatlakozom a: beterjesztett törvényjavaslathoz •; azt az ország érdekében levőnek tartom; hitem és meggyőződésem, hogy az ország érdekében el kell fogadni ezen okmányt. Hát hol van az az okmány, a szent meggyőződés, hit ós minden? T. miniszter úr, valóban sokhoz nem értek, de már ahhoz igen is értek, hogy az ily múltak után, az ilyen politikából levonjam a következtetést, (Tetszés és helyeslés a szélső haloldalon.) és azt kérdezem, hogy a kinek ily gyönge múltja van a, politikában, hogy lehet annak fényes jövője a bársonyszékbei! ? Igaz, hogy az ujságezikkek tele vannak magasztalásokkal! A mióta Magyarországon miniszterek exisztálnak, még sohasem tapasz'taltam oly mérvben, mint most, hogy azok az újságírói magasztalások, azok a reklámesinálások, a melyekben a miniszterek valósággal kéjelegnek, milyen undorító ós ízléstelen dolgok. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem látják-e a miniszter urak azt, hogy épen ezen dicsőítő, magasztaló ujságezikkek fényénél csak annál jobban tűnik ki az ő fogyatékosságuk és cSak államférfiúi törpeségeiket látjuk szembeszökőbben ? (Ügy van! ügy van! a szélső haloldalon.) Bismarckot egyszer Beust meghívta ebédre; Gasteinban a »Jäger-Horniban egy filagóriában ebédeltek ós e közben egy kocsi haladt el arra, a melyen Francziaorszáe; német nagykövete ült. Erre leküldenek érte, hogy jöjjön fel ebédre. Sokáig nem jött: Bismarck erre kinéz a filagória hasadékán,
