Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-676

IÍ76. országos ülés Í901. márczius 7-én, csütörtökön. 185 fizetett adóban az egész ország. Hogy most mennyit fizet, azt csak az Úristen tudja. Hova fogunk jutni, ha ilyen rendszer mellett maradunk? Azért igen helyesen figyelmeztette a tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával Páder Rezső t. képviselőtársam a kormányt, hogy takarékoskodjék és kárhoztatta a nagyzási mániát. Hogy nagyzási mániában szenvedünk, arról kétség nincs. Mert először a kellemetesekről, azután a hasznosakról, ós végűi a, legszükségesebbekről gondoskodunk. A múltkor találkoztam egyik választómmal itt a, fővárosban, kérdeztem tőle, megnézte-tí a várost. Meg! Látta azt a szép új országházat? Láttam. Hát a királyi palotát? Igen. Hát a klinikát? Igen. Hát azokat a nagyszerű hidakat? Láttam mind. Hát mit mond erre? Szép-szép, de csak most fogom fel, hova fordítja a kormány azt a rengetegsok pénzt, a, melyet adó fejében kipréselnek belőlünk. Hát nem volt igaza? (Úgy van! balfdől.) Hiszen nem azért küldöttek bennünket ide, hogy mi itt derűre-borúra hidakat és palotákat építsünk, hanem azért, hogy a szegény népnek terhein enyhítsünk. (Úgy van! balfelöl.) Ugy cselekszünk, mintha kifogyhatatlan volna az az országos pénztár, vagy mintha a szegény népnek annyi pénze volna, hogy nem is tudja hová tenni. Lehet-e rólunk azt mondani, hogy- mi a nép akaratából vagyunk itt? Lehet-e rólunk azt mondáin, hogy mi itt a népet képviseljük? Hiszen nem az jut itten érvényre, a mit a nép óhajt, nem az jut itt érvényre, a mit mi a népnek künn ígértünk. Öt év óta egyetlen egy törvényt sem hoztunk, kivéve azt a nevetséges börzetörvényt, ä mely a népnek terhein enyhítene. De igenis hoztunk törvényt-törvényre, a mely új terheket ró rá. (Úgy van! balfelöl.) 453-an vagyunk itt... Barta Ödön: Dehogy vagyunk! (Derültség a szélső baloldalon.) Juriss Mihály: Annyian kellene, hogy legyünk! Legjobb volna bennünket haza küldeni, az ország legalább minden éviién megtakarítana néhány milliót, a melyet ezen fiktív parlamentre költ. Maradjanak itt a miniszter urak, végezzék a dolgukat, a mint legjobban tudják és értik, hiszen amúgy is mindig csak az történik, a mit a kormány akar. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mivel tehát adórendszerünk igazságtalan és inhumánus a földbirtokosok! cl, cl házbirtokosokra, a kisiparosokra és a kisgazdákra, a költségvetést el nem fogadom. (Helyeslés balfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. Lukáts Gyula jegyző : Csávolszky Lajos! (Halljuk! Halljuk!) Csávolszky Lajos: T. képviselőház! Ha, a költségvetés egyes részleteit birálnók, ha egyes tételeit vennők tárgyalás alá, egészen máskép kellene kezdenem beszédemet, mint a hogy kezdem. De ha, általánosságban kivánok beszélni, nagyon természetes, hogy nekem is,épúgyminta többi előttem szólott t. képviselőtársaimnak, mindjárt a, költségvetés legnagyobb baját kell figyelembe vennem, a, mint azt tette Barta Ödön képviselőtársam, és a mint tették a, múlt esztendőben is Komjáthy Béla, ós Kossuth Ferencz képviselőtársaim, tudniillik azt mondani, hogy ez a költségvetés irreális (Úgy van! a szélső baloldalon.) és nem nyújt kellő képet az ország vagyoni és pénzügyi helyzetéről. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A költségvetés általános tárgyalása alkalmával bátor voltam már röviden indokolni ebbeli nézetemet. Nem azt kívántain én, hogy ez a költségvetési előirányzat minden tételében az utolsó fillérig egyenlő legyen a zárszámadási eredményekkel: ilyent a világért sem kívánok; a ki ilyent kivan, lehetetlent kíván. Az ország közgazdasági életében az idő viszontagságai, a kereskedelem és ipar. szóval az üzleti élet fejlődése, vagy pangása, mindez hat az állam bevételeire, épúgy megzavarhatják a kiadásokat az előre nem látott sürgős szükségletek. Ily eltérések mindig voltak és vannak minden államháztartásban. Nem erről van itten szó, hanem arról, hogy az államháztartásnak csak egy része terjesztetik a törvényhozás elé, a, költségvetésnek csak egy része jön itt bírálat alá, a, másik részét elintézi a pénzügyminiszter úr a maga tetszése szerint. A zárszámadásokban hajmeresztő példákat találunk erre nézve. Ha, a zárszámadások bármely lapját nyitjuk fel, meggyőződünk arról, hogy a pénzügyminiszter úr a legnagyobb önkénynyel jár el a, kiadások folyósításánál. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) így például azt mondja: pénzügyi palotát kellett emelni és miután a költségvetésbe erre fedezet nem volt, előirányzat nélküli kiadásként kellett a. költséget folyósítani ; természetesen a törvényhozás előleges tudta nélkül. Azt mondja más helyen: adóhivatalok, állami épületek hiányosságuk miatt használhatók nem lévén, megfelelő új épületek létesítése vált szükségessé, és mert a költségvetésben erről gondoskodva nem volt, az előirányzat nélküli kiadások közé kellett felvenni. (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja: törvény értelmében ez az ember állandó nyugdíjra igényt nem tarthat, de mert 21