Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-675
<>75. országos ülés 1901. márcrius 6-án, szerdán. 179 Méltóztassék megengedni, hogy gróf Zichy Aladár t. képviselő úr interpellácziójára azonnal megadhassam a választ annyira, a menynyire azon helyzetben vagyok, hogy e tárgy ban íTyilatkozhassam. (Hulljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr igen helyesen adta elő a munkások csoportosulásának valódi okát s egyszersmind azt az anomáliát, a mely a budapesti, éveken át tartott nagy építkezések és azoknak a, legutóbbi két óv alatt történt csökkenése folytán. keletkezett. Tagadhatatlanul úgy van, hogy Budapest építkezése évtizedeken keresztül nagy vonzerőt gyakorolt a vidékre, és most, hogy ez építkezések, fájdalom, nagy mértékben megcsökkentek, természetes dolog, hogy azok, a kik hozzá voltak szokva a budapesti foglalkozáshoz, kenyér nélkül vannak. Sőt nemcsak ezek szenvednek e miatt, hanem az úgynevezett professzionisták, merem állítani, sokkal inkább szenvednek, mint azon, az építkezéseknél nehezebb inunkat végző napszámosok. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert azon napszámosok mégis inkább találnak munkát másutt : utczatisztításnál. ásásoknál vagv más földmunkáknál a vidéken; ellenben azon szegény professzionisták, azok a mesteremberek, a kik ki vannak képezve, legkevésbbó állíthatók ilyen munka, végzésére, és az építkezések csökkenését ezek érzik leginkább. E jelenségekkel szemben természetes' dolog, hogy a kormánynak, a társadalomnak és a hatóságoknak egyaránt iparkodniuk keh lehetőleg mindent elkövetni arra. hogy a baj enyhíttessók. (Helyeslés 'jobbfelől.) De természetesen, miután a, jobb éveknek, mondhatni, forszírozott munkássága ós befektetése idézte elő ezt a nagy konczenferácziót: ezt pótolni, azonos mértékben helyettesíteni teljes lehetetlenség. (Úgy van! Úgy van '.) Úgy hogy a szenvedésnek egy részét, fájdalom, kénytelenek vagyunk a lehetetlenség határánál fogva, olyannak jelezni, a melyen segíteni egyáltalában nem tudunk. Ennek következtében meg kell szabnunk magunknak ós a társadalomnak is, valamint a hatóságoknak is azon korlátot, a melyen belül az erők segítséget nyújtanak és ezt ökonomicze kell beosztani, úgy hogy e tekintetben lehetőleg minden megtörténjék. Természetes dolog," hogy elsősorban iparkodni kellett a munkásokat elhelyezni. Azért iparkodtam legelőször is munkaközvetítő hivatalt állítani; mert nézetein szerint az az első. hogy az ország, a vidék és a főváros között bizonyos összeköttetés álljon fenn a munkaelhelyezés tekintetében, ós hogy ez a munka elhelyezés rendszeres és ingyenes legyen. Ez volt czélom akkor, a, midőn 1900. márczius 15-ón Budapesten a főváros ós a budapesti kamara közreműködéséve] a, munkaközvetítő hivatalt felállítottam, a, mely megvallom, reményen felüli sikerrel és eredményűvel működik, főleg ha tekintetbe veszszük azon rendkívül nehéz és rossz viszonyokat, a, melyek közt van. továbbá ha tekintetbe vesszük azt, hogy bizonyos ellenszenvvel viseltetnek ezen intézettel szemben mindazon tényezők, a melyek eddig a munkaközvetítéssé] foglalkoztak és pedig nem ingyen foglalkoztak, sőt többet mondok, nem is ezélzatosság nélkül foglalkoztak. Ezekkel szemben ez n hivatal, a mely ezélzatosság nélkül, egészen objektíve,"' tisztán a, munkaközvetítéssel foglalkozik ős ingyen foglalkozik vele, mindenesetre küzdelemben áll. De e küzdelem, merem állítani, békésen ós győzedelmesen fog végződni, a mennyiben már is nagyon sok ellenszenvet sikerűit lefegyverezni azon szakkörökben is, a melyek eddig egészen távol tartották magukat tőle és a munkásokat is iparkodtak távol tartani. Már. most kezdenek ezzel , az ellenszenvvel felhagyni. Talán a, lapokból is méltóztattak olvasni, hogy legközelebb a, szabóipar-testület is elhatározta., hogy tél fog hagyni a közvetítéssel és csatlakozik a munkaközvetítő intézethez. Ennek az intézetnek, a működéséről akarok felsorolni egy pár adatot, hogy meggyőzzem a t. házat, hogy valóban hasznos és egyiíttal szükséges intézet is. Megjegyzem, hogy azt a számot, hogy hányan jelentkeztek, nem lehet pozitív adatnak tekinteni arra nézve, hogy hány munkanélküli volt, mert ugyanazon egyén 5—6. 10-szer is oda megy, a mi a dolog természetében fekszik ; ezt nemcsak nem kell rossz néven venni tőle, sőt örül az ember, ha az illetők mindent elkövetnek ós minden nap kopogtatnak, hogy maguknak munkát keressenek. Mondom, ne méltóztassék azt venni, ha nagy számot hallanak, hogy ennyi a munkanélküli. Az eddig letelt 11 és fél hónap alatt az összes forgalom 97.000 volt, de nem A T dTt annyi a munkanélküli, mert ezeknek egy része kitöröltette magát, egy része elhelyezést talált, egy része elment. Legtöbbnyire az szaporítja, a számot, hogy 5y—6, sőt 10-szer is odamegy az az egyén. Érdekes, hogy a rósz viszonyok daczára összesen műnkakinálat jelentkezett 89.155 ós munkaelhelyezós volt'22.779. Feltünhetik a, háznak, hogy hogy van az, hogy a munkakinálat ennyi és mégis csak 22.779 helyeztetett el. Ez azért van, mert a munkakeresőknek rendesen kétháromszor annyi számot mondanak be, hogy válogathassanak ; ennek következtében természetes, hogy nem valódi munkaszüksóglet az. a mely jelentkezik a kínálatban, hanem csak
