Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-675
675. országos ülés 1901. iiiárczius (i-án, sserdán. 171 a milyent nekünk a pénztári készletek mutatnak, az államliitel elől elzárkózásnak abszolúte nem lehet jelentősége. Mit jelenthet ez a feljajdulás? *Azt-e, hogyha ez az elzárkózás nem történt volna, a. t. kormán} 7 több kölcsönt vett volna igénybe? Ha nem azt jelentette, akkor hogyan tapasztalhatta a t. kormány azt az elzárkózást? De ón sokkal fontosabbnak tartom a t. pénzügyminiszter úrnak egy későbbi nyilatkozatát, és ez az, a melylyel a t. ház szives engedelmével kissé hosszasabban is akarnók foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta a t. miniszter úr, — és ebben igaza van, — hogy ama, szoros kapcsolatnál fogva, mel} r egyrészről a nemzet gazdálkodása, másrészről az állani gazdálkodása között fennáll, ebből az előzményből, a hol t. i. az ország sanyarú helyzetét ós az előző gazdasági óv válságait ecseteli, arra a következtetésre kellene jutnunk, hogy tehát az államháztartás múlt évi eredményei szintén kedvezőtlenek voltak. Igaz, hogyha az államháztartás kezelése és az ország gazdasági állapotainak kezelése között az a szoros kapcsolat megvolna, melyet a t. miniszter úr is szükségesnek tart, hogy az államháztartás ós az egyesek háztartása között meglegyen, akkor annak a ténynek, melyet a t. miniszter úr is kénytelen konstatálni, hogy tudniillik az előző év válságos volt ős súlyos gazdasági válságokat hozott erre az országra, annak az állapotnak vissza kellett volna tükröződnie az államháztartás eredményeiben is. És ha ez nem történt, t. ház, mi ennek az oka ? Lukács László pénzügyminiszter: Megmagyaráztam ! Barta Ödön: Olvastam a magyarázatot, élvezettel olvastam, és meggyőződtem róla, hogy matematikai ügyességgel azt is be lehet bizonyítani, hogy kétszer kettő öt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr megmagyarázta, hogy a kincstári eredmények — nevezzük ezeket így — azért nem oly kedvezőtlenek, mint a milyen volt a gazdasági helyzet, mert többet hajtottak be, mint a mennyit előirányoztak. Minden egyéb magyarázat, a mely az expozéban erre nézve foglaltatik, nem egyéb, mint fikczió, mert tény csak ez: az államháztartás zárszámadási eredménye csak azért kedvező az országosan dühöngő gazdasági válság daczára, mert többet hajtottak be, mint a mennyit előirányoztak. Vagy fordítsuk meg a dolgot: kevesebbet irányoztak elő, mint a mennyinek befolyásáról biztos tudomásuk volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Álljunk meg itt egy kissé. Mind a kettő helytelen, parlamentáris szempontból mind a kettő elítélendő, mert mind a kettő sérti a törvényhozás budgetjogát. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A budgetjognak egyik legeklatánsabb kifejezése az, hogy az ország törvényhozásának tudta, ós előleges beleegyezése nélkül az ország jövedelméből semmit sem szabad elkölteni, csak előre nem látható elvesetekben történhetik kivétel, a mely esetekot a törvény AÚlágosan meghatároz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. miniszter úr, nem óvatosságnak mondom ón ezt, hanem mulasztásnak tekintem a t. kormány részéről, hogy a t, miniszter úr egy bázist ismer, azt mondja: arra számít, hogy az be fog folyni, de kevesebbet irányoz elő. Mit tesz ezáltal lehetetlenné ? Lehetetlenné teszi azt, hogy az országnak törvényhozása az ország valódi és felismert közszüksóglete felett legjobb meggyőződése és óhajtása szerint intézkedjék. Ez kétségtelen. És ha már e kérdésnél vagyunk, igenis rámutatok arra, a mi a t. miniszter úr expozéjában nincsen meg, de a minek benne kellett volna lenni, mert szoros összefüggésben van ezzel a kérdéssel, és ez az, hogy egyenes progresszióval halad az egyik felfelé, a másik lefelé : a mily arányban emelkednek az ország pénztárának feleslegei és készletei, oly mértékben szegényednek lefelé azok a tényezők, a melyeknek verejtékéből ezek az eredmények kikerülnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Oly szomorú tény ez, mely előtt a t. miniszter úrnak nem szabad szemet hunynia. Hol van az ő expozéjában csak egy momentum is, a mely arra mutat, hogy az adóegyedek, az adótényezők megerősítésére, újabb erővel való ellátására a, kormány mit tesz? Azok az intézkedések, a. melyek az egyes tárczák keretében feltalálhatók, nagyon különböző megbirálá's alá vonhatók. Ha azt mondjuk, hogy az üzemek képezik az államháztartás jövedelmének legnagyobb részét, és hogy nem az adózók filléreiből folyik ez be, akkor ez csak fikczió, szemfényvesztés. Hiszen ha az üzemeket nem az állam, hanem magánosok kezelnék, akkor a magánosok az üzemekért nagy adókat fizetnének, és ezer meg ezer magános élne meg abból, a mit most üzemi bevételnek tekintünk. Költségvetésünk nagy részét a személyi járandóságok foglalják el; ezekről, miután tárczánként tárgyaltuk, most nem szólok. De kérdem a t. miniszter urat, honnan meríti a megnyugvást arra,, hogy az államháztartás beosztásának azon keretei, melyek ma, előttünk állnak és mérvek ezermillió koronánál
