Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-675
156 675. országos ülés 1901, márczius 6-án, szerűán. tele, hogy a kiadások a költségvetésben a tényleges szükségletnek megfelelően állíttassanak be, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogyha az illető összegek bevétettek a költségvetésbe, azok ki is adassanak az illető czélra. Mert vagy szükségesek oly mórtékben ós oly nagyságban, a mint a költségvetésbe beállíttattak, vagy nem szükségesek. Ha szükségesek, akkor kell, hogy a törvényhozás által megállapított arányban ós mennyiségben adassanak ki czélra, a melyre beállíttattak ; ha pedig nem szükségesek, akkor esetleg más állami szükségletektől vonjuk meg azokat az összegeket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezeket, t. ház, azért mondtam el, mert ha a legutóbbi zárszámadás tételeit megnézzük, azt látjuk belőlük, hogy az 1899-iki esztendőben tiszti fizetésekre előirányoztatott és megszavaztatott a törvényhozás által 3,125.210 forint, tényleg pedig kiadatott a kormány részéről 2,672.761 forint, tehát a törvényhozás által a honvédelmi kormány 452.449 forinttal többet szavaztatott meg. Ha ezeket nem tisztán a fejenkénti fizetésekre veszem fel, hanem a személyi járandóságokat mint pénzbeli illetéket összeköttetésbe hozom a dologi kiadásokkal, a mi talán helyesebb képet nyújt a dologról, akkor látom, hogy a személyi járandóságokra és a dologi kiadásokra a törvényhozás megszavazott 5,994.936 forintot, tényleg pedig kiadatott 5,725.769 forint, tehát a törvényhozás többet szavazott meg 268.767 forinttal. A múlt 1900-iki esztendőre nézve nem tudjuk még megállapítani az arányt a között, a mit a törvényhozás megszavazott és a mit a kormány tó^deg kiadott, mert a zárszámadás nincs még kezünk közt; de az előző esztendők tóteleinek feltüntetése után, a melyekből kitűnik, hogy a szükségesnél majdnem 300.000 forinttal többet szavaztattak meg a személyi járandóságokra és a dologi kiadásokra a törvényhozás által, mondhatom, hogy nem áll módunkban azt megbírálni, vájjon a költségvetésbe pénzbeli illetékek czímén felvett 13,818.000 korona reálisan van-e beállítva és a tényleges szükségletnek felel-e meg és a szerint fog-e elköltetni ós felhasználtatni a kormány részéről. Itt a csapatok tételénél még ínég kívánom jegyezni azt, hogy ha már tegnap a t. honvédelmi államtitkár úrnak méltóztatott feltüntetni az ő rendkívüli takarékosságát, a mely annyira terjed, hogy még a kimustrált, rongyos lepedőket is összeszedeti, hogy azokat esetleg gazdaságilag értékesítse és felhasználja, bátorkodom felhívni a figyelmét, hogy a mennyiben a honvédelmi kormány takarékoskodni akar, igen sokat el lehetne érni ezen a téren az élelmezésnél. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert itt egy különös, hogy úgy mondjam, abuzus állott elő — az én felfogásom szerint — a t. honvédelmi kormány részéről. Nevezetesen régibb időben a honvédség részére való kenyeret folytonosan 17 forint 52 krajczáron vették fel fejenként. Ennél nagyobb összeggel tíz esztendőn keresztül nem irányozták elő a honvédség kenyórszükségletét fejenként ós évenként. 1898-ban történt meg, hogy 17 forint 50 krajczárral nagyobb összeggel, 21 forint 86'35 krajczárral irányozták elő a honvédség kényszerszükségletét. Ezt akkor a t. honvédelmi konnány mint rendkívüli helyzetet tüntette fel a költségvetés indokolásában ós jelentésében, mondván, hogy azért kellett ilyen nagy összegben felvenni, mert Magyarországon akkor, 1897-ben rossz termés volt ós a gabona ára rendkívül magasra emelkedett, de ígérte jelentésében és indokolásában a t. kormány azt, hogy ezt meg fogja takarítani ós más alkalommal, ha csak a lényeges szükséglet olyan nem lesz. ilyen nagy- összegben a kenyérbeszerzést nem fogja ( a költségvetésbe felvenni. És most mit látunk, t. ház ? Azt, hogy már egy-szer ilyen felemelt összegben lett megállapítva és felvéve a költségvetésbe a honvédség kenyérszüksógletének beszerzése, azóta is folyton és folyton mindig ily nagyobb öszszegben vétetik az fel, és pedig 1899-ben 21 forint 86 krajczárral, 1900-ban 24 forint 49 krajczárral, 1901-ben fejenként 21 frt 86 krajczárral van felvéve a kenyérbeszerzés. Most már még csak meg sem indokolja a t. honvédelmi kormány, hogy miért ily nagy öszszegben veszi fel fejenként ós évenként a kenyérbeszerzóst, a mi igen nagy összeget tesz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tudomásom szerint a legközelebbi esztendőben nem volt rossz termés, és azt sem lehet mondani, hogy a búzát nagyon nagy áron kellett beszerezni, sőt nagyon is alacsony volt a gabonának az ára. (Úgy van!) Bogyay Máté: 6 forint 50 krajczár a rozs ára, abból csinálják a katonakenyeret! Tóth János: Én ezt azért hoztam fel, mert ez költségvetésünkben igen nagy összeget képvisel, és nem akarnám szó nélkül hagyni, hogy most már folytonosan minden indokolás nélkül, minden évben ily magasabb összegben vétessék fel a kenyér beszerzése a honvédség számára. (Helyeslés a szélsőbalon.) A ruházatra és felszerelésre vonatkozólag a függetlenségi és 48-as párt minden esztendőben kifejezte azon óhajtását és kívánságát, hogy a honvédség felszerelése ós ruházata
