Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-674
|42 fi7 'k országos ülés 1901. ők is. Tehát átláthatják ezen mindennap kézenforgó dolgokból is, hogy a magyarnyelv államnyelv, ós nem olyan, mint a ruthén, cseh. vagy a> délolasz nyelv, mert ruthén vagy délolasz pénzeket nem adnak kezükbe. Átláthatják, hogy mégis több joga van a, magyar nyelvnek,. mint azon többi nemzetiségi nyelveknek. Hát ha ebben az irányban méltóztatik állást foglalni, a mint feltót élezem is — mert hiszen magyar ember és magyar állami hivatalt foglal el — akkor valahára javulni fognak azok a ferde felfogások, a melyek a tanintézetekben még meg vannak és a melyek még az egyes csapatoknál is fájdalom, mindég érvényben állanak. Á t. államtitkár úr megczáfolni iparkodott azt az észrevételemet, hogy Csehországba ós Galicziába ide-oda küldik a meglettebb korú negyedéves növendékeket gyakorlat czéljából, holott tanulmányoztathatnák velők Hunyadi János csatatereit az Aldrrnánál, vagy Savoyai Jenő csatatereit, vagy Bemóit Erdélyben, és az is ópoly haszonnal történhetnék, talán nagyobb haszonnal is. mint hogyha odakint tanúinak. Nem mondottam, hogy egyáltalán ne tanulmányozzák a mostam modernebb, és szorosabb értelemben vett hazánk határain kivűl levő harcztereket, de előbb tanulják a magyart, ismerjék meg itt Magyarországot; akkor aztán ha ezt ismerik, helyes, ha a szomszédországba, is mennek, mert ott is lehet tanulni. De ne történjék ez utóbbi úgy, hogy mitsem tudjanak a növendékek a haza. történetéből és ne ismerjék hazájuk stratégiai pontjait, mint a milyen például az Alduna. Mert az Alduna nagyon fontos, fontos a Balkán tekintetében; fontosak az erdélyi passzusok is. Ezekkel még ennek a generácziónak is lehet majd dolga,; nagyon szükséges, hogy ez a generáczió ismerje a székely földet, az Olt vidékét, a,z Aldunát. Ott aztán akár a régi csatákat magyarázzák nekik, akár az újabbakat, tanulságokat meríthetnek a, növendékek. Az én felfogásom szerint a, veszedelem nem annyira Prága és Brünn felől fenyeget, mint a Balkán, Moldva ós Oláhország felől. így értettem tehát ezt a dolgot: előbb a haza. azután a külföld. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még csak röviden szólok erről a RosenthalBabocsai dologról és a gőzmosódáról. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az államtitkár úr elmondotta,, hogy a pályázatok hogyan történnek. Tudom, a, régi időben is így történtek ós így is kell törtónniök a törvény értelmében minden minisztériumban. Elmondta, hogyan adatnak be az ajánlatok, hogyan bontatnak fel az ő elnöklete alatt, hogyan bíráltainak meg. Ezt senkisem kifogásolja, én legkevésbbé márczing 6-én, kedden. sem kifogásolom. Különben is oda tettem, hogy >>állítólag<<. adatnak ki a munkálatok pályázat nélkül protezsált alakoknak. Oda tettem, hogy állítólag, mert engem így értesítettek, de nem kezeskedhettem róla, azért akartam tudni a valóságot ós köszönettel is tartozom az államtitkár úrnak a válaszért. Beismert az államtitkár úr annyit, hogy egy esetben csakugyan pályázat nélkül adta, ki a munkát BosenthalBabocsainak. Gromon Dezső államtitkár: De milyen módozat mellett. Molnár Jenő: Akármilyen módozat mellett, az mellékes, de pályázat nélkül adták ki! Thaly Kálmán: Akármily módozat mellett törtónt is, tény, ha kihirdették volna, hogy nézzétek, vállalkozók. X. Y. ezt ajánlja, ha, megtartják az árlejtést, esetleg valamely takarókpénztár olcsóbb ajánlatot tett volna. A miniszter hibázott, hogy ezt nem tette, és ilyformán a munkálatot mégis protezsált embernek adta pályázás nélkül. Kórházat is építenek bármely pénzintézetek. Ha csak l°/o-kal is olcsóbbak lettek volna, mint ez a czég, már ezzel is lehetett volna valamit megtakarítani Magyarországnak. Maga a t. államtitkár is kijelentette, hogy eltértek a szokásos, törvényszabta eljárástól. A mikor ezt cselekedték, nem tettek valami jó dolgot; bizonyos tekintetben ez a protekczió szinót viseli magán. Mert ha az a czég megbízható is, ha meglehetősen jutányos ajánlatot tett is, nincsen kizárva, hogy ezt mások is meg ne tehették volna és esetleg még jutányosabb ajánlatot is ne tehettek volna. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi a gőzmosó központi intézetet illeti, erre is kiterjeszkedem néhány szóval. Nem kételkedem — eszem ágában sem volt, hogy kételkedjem — a számadások helyességében, a melyeket a számvevőség nyújtott, ós a melyek alapján a t. államtitkár úr nyilatkozott. Nem kételkedem abban, hogy az intézet nem kerül többe, és hogy reperaturák folytán talán előnyösebb is lesz, mintha szanaszét vannak a mosodák. De kétszer is kérdeztem közbeszólólag: hát a szállítás? Nevezetesen például Csíkszeredáról a vasút sem hozza el a holmit, mert hiszen kocsin kell a Hargitán keresztül hozni. Molnár Józsiás: Már van vasút! Thaly Kálmán: Hála Istennek ! De nemrég még nem volt! Annyi bizonyos, hogy távolabb fekvő helyekről tengelyen is kell esetleg szállítani a, holmit ós a vasúti szállítás is oda-vissza bizonyos költséggel jár. A számvitelnek ezeket is tekintetbe kellett venni. Azután meg komikusnak találom, hogy
