Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-674

(i74. országos ülés lilOl lepedőket Csíkszeredáról visznek Budapestre, azután itt kimossák ós visszaküldik Csíkszeredára. Ezzel a csíkszeredai szegény székely mosónőknek vették el keserves keresetüket. Szóval a vidéktől elvonják a kis kereseteket egy nagy vállalat részére. Ez sem egyéb, mint a vidéknek elszegényítése, és mindennek összehalmozása a fővárosban, a központban, a hol a nagyvállalkozók mesterségesen meggazdagodnak, míg a vidéki szegény nép keresetétől fosztatik meg. (Igaz! Úagy van! a szélső baloldalon.) Azok a, honvédtiszt urak ós hadbiztosok, a kik engem ezen dologban informáltak, épen azt tekintették egyik fősórelemnek, hogy ezen szegény emberek fosztatna]-: meg keresetüktől és ebben humanitárius szempontból csakugyan igazuk van. Egy ilyen nagy intézménynek, mint a honvédség, melyre körülbelül 36 millió koronát költünk, nem lehet az a czélja, hogy egyes nagy vállalatokat felvirágoztasson, hanem a fillérek menjenek vissza oda, a honnan az adópréssel beszedettek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt a dolgot nagyon is szükséges volt itt felemlíteni, mert a szemjjontjaink egészen különbözők. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A beszállásolásra vonatkozólag méltóztatott reám is hivatkozni, hogy én is tettein észrevételt. Igen, én megneveztem a vármegyét, a. helyet, de a nevét annak, a ki a levelet irta, néni, azonban a levél idevonatkozó paszszusát felolvastam és az bele is jött a jegyzőkönyvbe. Az illető készéggel elismerte, hogy nem a huszárok okoztak bajt, hanem a közös bakák ós a legtelhetetlenebb volt egy tüzértiszt, a ki a családot is ki akarta dobatni, azt mondván, hogy joguk van mindent okkupálni. Miért nincs a honvédségnek tüzérsége, a melynek tisztjei esküt tesznek a magyar alkotmányra, mint a honvédség többi tisztje? Az tudná, hogy neki az alkotmányt ós az alkotmányos jogokat tisztelni kell és nincs joga mindent elvemii. Ez is a mellett szól, hogy a honvédség mennyire csonka, és milyen kár. hogy nem egyöntetűek a gyakorlaton részt vevő elemek. Ha tüzérségünk volna, akkor azok is meg volnának elégedve ós a lakosságot nem zaklatnák. Egyébként nem tagadom, hogy egyesek követnek el exczesszusokat, és magam is beismertem, hogy vannak tüzesvérű tisztek, a kik nincsenek megelégedve. Tudom, hogy nincs megparancsolva, hogy követelők legyenek, de mikor én ezen beszállásolási mizériákat előadtam, azzal fejeztem be, — ott van a ház naplójában, — hogy arra kérem a t. honvédelmi kormányt, hogy valahányszor ily nagyobb gyakorlatok és azok következtében beszállásolások történnek, megelőzőleg újítsák meg az utasításokat az illető inárcnius 5-én, kedden. lA'i parancsnokló tisztek ós a beszállásolok előtt, hogy a lakossággal lehetőleg kíméletesen bánjanak ós családjaik iránt humánusan járjanak el. Én csak ezt akartam és ezt a kérésemet újítom meg; mert hogy exczesszus ne történjék egyszer, vagy másszor, az nem ellenőrizhető ugyan, hanem az igenis elérhető, hogy minél kevesebb történjék. Legyünk legalább annyi méltányos tekintettel arra. a szegény sorsú, vagy középosztálybeli emberre, a kinek szállásába benyomul a katonaság, s a ki úgyis eleget tesz az állam terhének, midőn véradót és busás pénzadőt fizet, ott ne nagyon garázdálkodjanak ős családját a saját lakóhelyéből ne vessék ki. Ha erre figyelmeztetve lesznek évenként a kivonulás előtt, talán használni fog ez az intés oly tüzesvérű tiszt uraknak, mint a kikről nem elismerőleg méltóztatott nyilatkozni. Ezeket akartam viszont megjegyzésekűl még egyszer figyelmébe ajánlani a t. államtitkár úrnak, elismerve egyébiránt, hogy tőle nyílt, jóakaratú, minden észrevételre kiterjedő választ hallottam. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Lukáts Gyula jegyző: Rátkay László.' Rátkay László: T. ház! Pár szóval akarok visszatérni a t. miniszterelnök úrnak tegnap a magyar nyelv kérdésében tett kijelentésére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt azonban ezt tenném, egy-két megjegyzést teszek a t. államtitkár úr mai beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom egész őszintén, hogy ez a beszéd engem nem győzött meg azon sérelmeket illetőleg, a melyeket mi előhoztunk. Lehetetlen azonban, hogy fel ne hívjam most már én a t. ház figyelmét, mert midőn én bírálni akartam a mostani tételnél a honvédelmi minisztérium központi vezetését, azt én előttem a t. államtitkár úr fényesen elvégezte. Én felvetettem azt a kérdést, vájjon igazságos, méltányos, jogos és helyes-e az, hogy a magyar hadseregnek öszszes irományai fenn vannak Bécsben ? Erre a t. államtitkár úr azt felelte: hiszen ezeknek az irományoknak kéznél kell lenniök; ezek az irományok nem lehetnek szerteszét elhanyagolva, következéskép Bécsben kell lenniök. T. államtitkár lír, hát a honvédelmi minisztériumban ezek nem volnának jó helyen ? A honvédelmi minisztériumban nincsenek kéznél ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A honvédelmi minisztériumban nem lehet megbízni? Ott szerteszét vannak? (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Széj) dolog!) A másik, a mit a t. államtitkár úr mondott, az a vezérkarból áthelyezett tisztekre és az eskütételre vonatkozik. Azt mondja a t. államtitkár úr, hogy ez a dolog természetében rejlik. Bocsánatot kérek, alkotmányjogi