Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-674

(571. or-szágös Ulós 1901. márczius 5-ón, kedden. 141 is felkarolt, és ritka, kurzív betűkkel szedettek, mikor hivatkoztam néhai gróf Andrássy Gyula felfogására, a ki a kiegyezés után, mint első magyar miniszterelnök és honvédelmi miniszter úgy fogta fel a honvédtiszti kar helyzetét ós feladatát, hogy nem elégedett meg azzal, hogy a honvédtisztek általános műveltségük szempontjából egy világnyelvet beszéljenek, hanem azt kívánta, hogy az a honvédtiszt a. magyar állam eszméjének képviselője ós terjesztője legyen. És különsen a nemzetiségi vidékekre, a mint említettem, Orsovára, Pancsovára, Újvidékre Jolsvára, Budetinre, Trencsénre és Nagyszombatra készakarva rakta a honvéd zászlóaljakat, hogy magyarosítsanak, és hogy ruházatjukban is képviselői legyenek a magyar állameszmének ós az alkotmányra letett eskü által ós a magyar nyelvnek a tisztikar által a társadalomban való terjesztésével is szolgálatot tegyenek a, nemzeti ügynek. Ez volna feladata a honvédtiszti karnak ; Andrássy Gyula szemei előtt ez lebegett, és ez oly magasztos feladat, hogy felejteni ma sem szeretném egy napra sem. Ez legalább is olyan fontos, sőt fontosabb, mint az, hogy tud-e az a honvédtiszt németül, vagy sem. Terjeszszék a magyar eszmét ós beszéljenek mentül többet magyarul a honvédtiszt urak, kiindulván Andrássy Gyula felfogásaitól. Ez a nemzeti intézmény, a melyet mi. az ezen oldalon ülők éveken át dédelgettünk, míg végre reményünkben fájdalom, megcsalódtunk, a miért nem őket magukat, hanem a vezetőséget okozom, mondom, ez az intézmény teljesítse a maga nemzeti feladatát, nemcsak katonailag, hanem társadalmilag is, úgy, a hogy Andrássy Gyula kijelölte számára. Nem volnék azonban igazságos, hogy ha tagadnám azt, hogy némely helyütt, némely csapattesteknél ez nincsen így. Hála Istennek vannak még olyan lelkes honvéd-kerületi parancsnokok és dandárparancsnokok és ezredesek, a kik a maguk tisztikarának jó példával járnak elő ilyen szellemben. Ezeket kiemelendőknek tartom. Bár valamennyi azt cselekedné, hogy Andrássy Gyulának prófétai államférfiuhoz és jó magyar emberhez illő szavait szem előtt tartaná, hogy a honvédtiszti kar egyúttal a magyar állameszme képviselője ós a magyar nyelv terjesztője legyen. Követem azt a sorrendet, a melyet az államtitkár úr követett beszédében. A tanintézetekről szólván, és az ott divó germanizáczióról, azt mondta, hogy az ausztriai tanintézetekben is a magyar ifjú is, a más nemzetiségű ifjú is választhatja magának az Armeespracbón, a német nyelven kivűl, mely köteles tantárgy, azt a nyelvet tantárgyként, a melyet akar. igen sajnálom, mert a magyar olyan par exellence lovas nemzet, hogy lovaglóiskola nincs Magyarország területén; hanem csak egyetlenegy van Ausztriában is. Morvaországban Märisch- Weiskirchenben; ós így a. közös hadseregben magukat lovas tisztekké kiképezni óhajtó magyar növendékek kénytelenek mind Ausztriába Morva-Fehértemplomba az ottani katonai iskolába menni. Hátha ott a magvar ifjú beiratkozik a magyar tantárgyra, azt mondja az államtitkár úr, van módja benne, hogy a magyar nyelvet is művelhesse. A t. államtitkár úr úgy nyilatkozott — idézem szószerint, — hogy például Märisch-Weiskirchenben »az az ifjú választhatja, kikeresheti, joga van rá, a német nyelven kivűl, a többi nyelvek közül a magyar, a cseht ós az oláht.« Ebben a nyilatkozatban foglaltatik benne az osztrák katonai felfogás : tudniillik, hogy az oláh és cseh nyelvet egyenlő rangúvá teszik a magyar nyelvvel. Ebben van a mi sérelmünk. Hiszen a magyar nyelv államnyelv és nem ezrednyelv, mint katonáéknál gondolják. Hát a katonaságnál a magyar nyelv csak annyi, mint az oláh, horvát, nem is a horvát, hanem mint például Dél-Tirolban az olasz? Hát a- magyar nyelvnek csak annyi joga van, mint a cseh nyelvnek, vagy a bukovinai rusznyák nyelvnek, az oláh nyelvnek? A magyar a nyelvet a hadseregnél csak ezrednyelvnek tekintik. Kiszámítják az ezredeknél, hogy hány perczentje az ezrednek magyar; ha 50 perczentje magvar, akkor az ezred nyelve a magyar, ha 50 perczenten alul van a magyar, akkor minden az ezredben levő nyelv egyformán használtatik és egyformán ápolják azon dib-dáb nyelveket, a tótot, a rusznyákot stbit és azok a magyar nyelvvel egyforma- joggal birnak. Épen ez a, sérelem, és ez önkénytelenül kirítt a t. államtitkár úrnak nyilatkozatából, midőn a cseh és oláh nyelvet eqúiparálja a magyar nyelvvel, hogy ki-ki választhatja magának az oláh, a cseh ós a magyar nyelvet. Ebben van a baj. Itt az oláh nyelv nem állam-nyelv, Romániában államnyelv. Méltóztassanak odahatni •— hiszen a t. államtikár úr magyar ember és a honvédségi intézménynek egyik élén állója — méltóztassék odahatni, hogy az illető körökben ez a felfogás valahára már a mi állam jogunknak megfelelőleg módosuljon, hogy tudniillik a mi magvai' nyelvünket ne tekintsék ezrednyelvnek, bánom állam-nyelvnek. Hiszen még a, bankókon is ott van a magyar nyelv, mint államnyelv; az egyik felén németül van a felírás, a másikon magyarul. Elfogadják a magyar koronákat, pedig azokon magyar irás van ós mégik megértik