Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-674

(•74. országos ülés 1901. márczlns 5-én, kedden. ^37 nélkül. (Felkiáltások á szélső baloldalon: Pályásat nélkül!) Igenis, pályázat nélkül, mert ha valaki először tesz ilyen ajánlatot, az az ő tulajdona. Erre pályázatot újabban hirdetni nem lehet, de nern is lett volna szabad tenni akkor, a mikor egy vagy más városnak egy laktanyaépítésért fizetjük azon bérösszeget 25 éven keresztül, és 25 év múlva mégis csak a városé az illető épület, itten pedig a kórház a kincstár birtokába megy át, ugyanazon bérösszegek mellett, a melyek a törvényben elő vannak írva. Hát erre igazán pályázatot nem hirdettünk, nem is volt szükséges. Hát ez az a bűn, a miért azt mondják, hog}^ mi protezsálunk? Én azt hiszem, hogy mi ezáltal a kincstárnak olyan hasznot, és előnj^t szereztünk, a milyen még eddig elő nem fordult. És hogy ez czólszerü, és jó is, mutatja az, hogy a közös hadseregnél ugyanazon az alapon most szintén kezdik az építkezést. (Helyeslés jobb felöl.) Thaly Kálmán: Hát a gőzmosó ? A gőzmosó ! Gromon Dezső államtitkár: Méltóztatott még kérdést intézni hozzám a. katonai büntető eljárásra vonatkozólag. Thaly Kálmán: Térjünk át a gőzmosóra ! Gromon Dezső államtitkár: Azt is elő fogom hozni! A katonai büntető eljárásra vonatkozólag azt a kérdést méltóztatott hozzám intézni, hogy milyen stádiumban van, és mi az eljárás és fel méltóztatott említeni, hogy minden évben ugyanazt halljuk, hogy- annyi faktornak kell ahhoz hozzájárulnia, hogy olyan nagy ós fontos ez a munka, hogy még egy ideig el fog tartani annak az elkészülte, ós ámbár Krieghammer már tavaly azt mondotta, hogy a javaslat készen van, csak át kell adni az illető faktoroknak, Plósz Sándor igazságügyminiszter mégis úgy nyilatkozott, hogy ő még nem kapta meg. Hát hol van itt az akadály, hol van itt a fennakadás? Itt is egész határozottan kinyilatkoztatom, hogy azok, a miket akár a honvédelmi miniszter, akár a hadügyminiszter, vagy pedig már én is hoztam fel, nem voltak frázisok, mert tényleg oly nehéz a feladat és ennek a megoldása, hogy eddig igazán nem volt lehetőség arra, hogy az elkészüljön. De most már az ügy abban a stádiumban van, a főelvekben és irányban annyira készen áll, hogy a legrövidebb idő alatt úgy a magyar igazságügyminiszter, mint az osztrák ígazságügyminiszter foglalkoznak azzal. Barta Ödön: Csak az előadó megint bele ne haljon! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mikor fogják megkapni ?) Gromon Dezső államtitkár: A legrövidebb idő alatt! Nem mondom, hogy holnap, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. vagy holnapután, de hogy nem fognak esztendők elmúlni, ezt határozottan állithatom. (Helyeslés jobhfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Következik az a szerencsétlen gőzmosóda. (Halljuk! Halljuk!) A mosőintézet létesült, de téved igen tisztelt barátom, ha azt gondolja, hogy Rosenthal kedvéért! ' Thaly Kálmán: Nem is mondtam, hogy Rosentbal, hanem Babocsay kedvóért! Vagy ez mindegy? Gromon Dezső államtitkár: Most Babocsaynak hívják; nem szerette az előbbi nevét, tehát magyarosította. (Zaj a szélső baloldalon.) Azt --mondhatom, hogj^ Babocsay huszonkét óv óta szállít mindenféle dolgokat a honvédelmi minisztériumnak. Én meglehetős hosszú ideje vagyok a minisztériumban ós határozottan kinyilatkoztatom, hogy Babocsay egyike a legtisztességesebb, leglelkiismeretesebb vállalkozóknak, . . . Thaly Kálmán: Nem is mondtam az ellenkezőt! Gromon Dezső államtitkár:.... a kinek protekczió nem kell. A mikor pályázat van hirdetve, ő is pályázatot ad be, kevesebb polgári haszonnal megelégedve, mint mások; mindig egyike a legolcsőbbaknak, azért kapja a vállalatokat. És azt hiszem, igen tisztelt képviselőtársam egy olyan forrásból merítette a vádakat, hogy Babocsay csak protekczió útján kapja a vállalatokat, a mely talán egy kissé az irigység szagát terjeszti. Mert voltak más vállalkozók is, kik azonban drágábbak lévén, elestek és most talán Babocsay ellen vannak. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A mi a mosó intézetet illeti, igaz, hogy igen ritkán van az ellenőrzésre alkalmain, — pedig károsnak tartom, hogy nem győződhetem meg magam az egyes csapatoknál a dolgok menetéről ós a helyes gazdálkodásról, — de voltak mégis esetek, a mikor ezt magam eszközöltem és belépve a laktanyába, mikor kiteríttettem magamnak a lepedőt, vagy a takarót, az egyes ágyakon nem lepedőt találtam, hanem nagy lyukakat. Megnéztem a bélyeget, hát azok olyan lepedők voltak, a melyek már régen kiselejteztettek és a melyeket rég újakkal kellett volna pótolni. Bennem támadt a gondolat, hogy hogy lehet itt valamit csinálni, a mi a kincstárra nézve nem drágább és mégis előnyös lesz s egyszersmind az ellenőrzés gyakorlását is megkönnyíti. És mert láttam egy mintát a közös hadseregnél, a hol szinte egy központi mosó-intézetben takarítják a lepedőket és takarókat, azért létesítettük mi is ezt a gőzmosó-intézetet és itt kinyilatkoztathatom, hogy nem egyes lepe18