Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-674
138 <>74. országos ülés 1901. márczins 5-én, kedden. (lök, hanem összegyűjtve nagymennyiségű lepedők az országnak legvégső állomásairól oda beszállíttatnak, ('Felkiáltások a .szélső balon: Csíkszeredáról!) itt megtisztíttatnak, a. javítás is itt eszközöltetik ós aztán vissza szállíttatnak. Méltóztatnak tudni, a: kincstári szállítmány a vasutakon alig beszámítható összeg. Olcsóbba kerül az egész, mert jobban történik, és a mi a csapatoknál sohsem történt, vagy ha történt is, a javításra szükséges lepedőket külön díjazás mellett, újólag ki kellett adni foltozás és kijavítás végett, — itt a javítás egyidejűleg eszközöltetik. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök:.Csendet kérek! Barta Ödön: Ez túlhajtott gazdálkodás! Gromon Dezső államtitkár: És hogy nem rossz, az is mutatja, hogy a közös hadseregben a csapatoknál most már egyes nagyobb helyeken is gőzmosodákat szándékoznak fölállítani. Én nem mondhatok egyebet, mint hogy a kiszámítás mutatja., hogy az a gőzmosoda útján való mosás nem drágább, hanem olcsóbb. Kiszámította ezt a számvevőség; ha a számvevőség, az a- 60 ember, a. ki ott van, rosszul számít, vagy engem hamisan informál, akkor én is hamisan beszélek, de ezt nem szabad feltételezni sem rólam, sem a miniszterről, hogy a számadatokat meghamisítjuk. (Zaj. Elnök csenget. Csendet kérek!) Thaly Kálmán : Nem is teszem fel! Gromon Dezső államtitkár: Protekczió nem exisztál, ós tessék elhinni, azáltal, hogy az egyes lepedőkre és takarókra rányomatik a bélyeg, ha egyszer itt megfordultak a mosodában, azoknak kicserélése lehetetlenné van téve, a mi ha korábban megtörtént, gazdálkodási szempontból talán nem volt egészen helyes. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Azok a tiszt urak, akiktől igen tisztelt barátom az informácziót nyerte, talán nincsenek egészen tájékozva ; hanem, hogy sérelem az egyes tisztekkel szemben egyáltalában nem történik, arról kezeskedem. (Tetszés a jobboldalon.) Több oldalról hallottam, nemcsak igen tisztelt képviselőtársam, hanem ha jól emlékszem, Tóth János és Rátkay László t. képviselőtársaim is felhozták, hogy mily visszaélések történnek a gyakorlatok alkalmával, hogy az ott résztvevő tiszt urak, hog3~ úgy mondjam, basáskodnak, a családtagokat kikergetik a szobából, elfoglalják az istállókat, a birtokosok marháját, lovát, igavonó jószágát kiűzik az udvarra és úgy helyezkednek el, mintha meghódított tartományban volnának. A beszállásolási törvény és egyáltalán törvényeink (Zaj. Halljak! Halljuk! Elnök csenget.) intézkednek e tekintetben, és pedig úgy, hogy a beszállásolások csak a polittkai hatóságokkal egyetértően történhetnek. Ha ily beszállásolások alkalmával a gyakorlatoknál károk okozta tnak, megvan az út és mód arra, hogy a károk megtéríttessenek. Csak egy eset lehet, a mikor a beszállásolásról előre nem lehet gondoskodni, az úgynevezett szabad menetek alkalmával. Olyankor az illető csapat a, gyakorlat alatt nem tudja, hogy hol lesz beszállásolva, mert nem tudja, hogy a gyakorlat hol végződik és nem tarthatja be az előre kijelölt községbe való beszállásolást, mert a gyakorlat- úgy esett, hogy a csapat egészen más vidékre dobatott. A szabad meneteknél megtörténhetik az, hogy egyes községeket igen rövid időre túlságosan ellep a katonaság, de a kártérítési összegeket megkapja a község. Ilyenkor megtörténhetik, — nem tagadom, — hogy egyes melegvérű tiszt urak túlkapnak és többet követelnek, vagy nem úgy cselekesznek, a mint elő van írva, vagy illenék. Thaly Kálmán: Én is csak ezt mondtam. Gromon Dezső államtitkár: A honvédelmi miniszter számtalan esetben, a mikor ilyesmiről tudomást szerzett, mindenkor igyekezett ezen segíteni. De ha igen tisztelt képviselőtársam, Rátkay László t. képviselő úr mindent elhallgat ós nem akarja megmondani, még annak a dandárparancsnoknak a nevét sem, a ki németül adta ki a rendeleteket a honvédség részére, akkor hogyan segíthessünk ? Rátkay László: Szivesén megmondanám, de nem tudom kiejtem a nevét. M!ajd felirom. Gromon Dezső államtitkár: Tessék! Nem is tudom, hogy hol van az a. dandárparancsnok. De nem akarja megnevezni azt a községet sem, a, hol egy tüzértiszt ilyen meg ilyen túlkapást követett el; nem akarja megnevezni, avval az indokolással, hogy a község úgy is a rövidebbet húzná. Nos, én azt hiszem, hogy a ki még jogos panaszszal a honvédelmi miniszterhez jött, az megkapta az igazságot; mondom, ha jogos volt a panasza. De igen gyakran előfordult ám az is, hogy, nem lévén kellemes a beszállásolás, sokszor olyanokat is hoztak elő, a mik nem állanak, vagy pedig a mik a törvény intézkedéseinél fogva nem tekinthetők sérelmeknek. (Úgy van ! jóbbfelől.) Méltóztassék tehát csak nekem azt a dandárparancsnokot megnevezni vagy felírni a nevét. És itt is meg lehet győződve a t. képviselő úr, hogy, ha törvénysértés követtetett el, azon segítve lesz. De nem tudom, nem Horvátországban történt-e ez, a VII. kerületben, ott, a hol a honvédség hivatalos nyelve a horvát. Az a kerület felterjesztéseit a törvény értelmében a minisztériumhoz is horvát nyel-