Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-654

72 fl&4. országos ülés 1901. úr, (Élénk helyeslés, tetszés és taps a szélső balolda­lon. Ellenmondások a jobboldalon.) de nem is úgy, mint az a közöshadseregbeli őrnagy, akár hogy megnő a hasa, a ki úgy látszik engem rendre akar utasítani. (Elénk helyeslés és derültség a szélső hal oldalon. Nagy zaj jobb felöl. Halljuk! Halljuk!) Szentiványi Kálmán urat pedig megment­heti kerületében a röpirat: közbeszólása nem fogja megmenteni; (Mozgás jobb felől.) legyen nyugodt felőle. (Úgy van! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Én nem csodálkozom azon, hogy Szent­iványi Kálmán képviselő úr pártját fogja ma­rosvásárhelyi elvtársának : hisz az elvtagadás­ban similis simili gaudet. (Zajos helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Ezen padokon ült egy férfiú, a ki előtt tiszteletteljes, szeretettel hajoltunk meg mindig; becsültük jellemét, tudását ós tisztes­séges gondolkozását ós azt hiszem, e padok­tól odaát az út nem oly nagy, hogy odáig megváltozzék gondolkodása és felfogása. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) És ha a t. miniszterelnök úr nem tartotta: kötelességének renuncziáczió helyett, — a mihez utóvégre nagyon kevés közünk van — az éjjeli vonattal idejönni hozzánk, hogy a mai napot itt töltse, (Úgy van! a szélső baloldalon.) elvárjuk az igen tisztelt államtitkár úrtól, a kinek egyéniségét mi nagyra becsültük, és a kivel együtt nem egy háborút küzdöttünk végig, de soha vele szemben nem állottunk, hanem támogattuk azt az intellektuális erőt, a mely politikai éle­tében megnyilvánult; (ügy van! a szélső bal­oldalén).) megvárjuk tőle most, a midőn az erő­szak oly horribilis alakot öltött, hogy ő — a kinek végre nagynehezen, mint az új rend­szer egyetlenegy igaz képviselőjének, sajnos, nem a vörös szék mögött foglaljon helyet: tőle, hogy legalább ő, mint az új rendszer egyik exponense, a kit odaállítottuk az össz­kormányzatba, mint az egyetlen embert, a: ki passzibilis, a kit odaállítottak, hogjr vele a nagy elvet dokumentálják, a mely szerint új rend­szer inauguráltatott: (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) hogy most bebizonyítsa, hogy megmaradtak-e azon szent eszmék lelkében, a melyeket itt hirdetett az igazságról és a népjogokról, avagy odaadta-e már, feláldozta-e a húsos fazekak oltárán. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennyit akartam elmondani. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Hosszantartó, nagy zaj. Halljuk! Hall jak!) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Hosszantartó, nagy zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassanak nyugodtan lenni, a t. képviselő urak és a miniszter úr nyilatkozatát meghallgatni. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek! bruár 7-én, csütörtökön. Szabó József: A halottak képviselője megszólalt! (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek t. képviselő urak ! Méltóztassék nyugodtan meghallgatni a szónokot. (Halljuk! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én tökélete­sen értem ezt a fölháborodást . . . (Zaj.) Bartha Miklós: Hogy történt Egerben a választás? (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Lassabban Bartha Miklós ' úr! Csendet kérek. Lukács László pénzügyminiszter:... a mely a t. képviselő urakon erőt vett azon sajnála­tos és szomorú esemény következtében, a mely­ről tudósítást vettünk, és a mely a marosvásár­helyi II. választókerületben történt. Méltóztas­sék meggyőződve lenni, hogy mi is fel vagyunk háborodva; mi is lelkünk mélyéből sajnáljuk, (Nagy zaj és nevetés a szélső baloldalon.) ós azt igen szívesen meg nem történtté tennők, ha ez hatalmunkben állana, (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) sőt bizto­síthatom a t. képviselőházat, hogy Széll Kál­mán miniszterelnök, mint belüg3uniniszter úr felelősségének tudatában, még sokkal jobban sajnálja ezt az eseményt. (Úgy van jobb felől.) Olay Lajos: Miért nem jött haza ?JNagy zaj a szélső baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: Nem is azért szólalok fel, hogy a miniszterelnök ós. belügyminiszter úr helyett nyilatkozzam, mert hiszen erre sem állá somnál fogva jogosítva nem vagyok, sem a körülményeknek oly ismereté­vel nem birok, hogy ebben a tekintetben va­lami nyilatkozatot tehetnék. Kötelességemnek tartom azonban mégis felszólalni, hogy egy­részről biztosítsam a t. képviselőházat arról, hog}^ az, a mit a t. képviselő urak kívánnak, —- ismerve a miniszterelnök úr felfogását, — teljesülni fog. Méltóztatnak tudni, hogy épen a minisz­terelnök úr volt az, a ki a békesség ós ki­engesztelődés szellemét akarta és akarja, meg­honosítani az országban ós hivatkozhatnám esetekre, a melyekben maguk a, képviselő urak is igazságot szolgáltattak a, miniszterelnök ilr­nak ebben a kintetben, (Igaz! Úgy van! a jobb­és baloldalon.) ós elismerték, hogy ezt az irány­zatot nemcsak hirdeti, de tényleg meg is való­sítja. /Igaz! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Ámde bármennyire elismerem is hiteles­ségét a sürgönyöknek, a melyek alapján a t. ellenzék tudomást nyert a Marosvásárhelyen történtekről, és bár a belügyminisztérium t. államtitkárának is vannak e tekintntben sür­gönyórtesűlósei, (Nagy zaj a szélsőbalon. Hall-

Next

/
Oldalképek
Tartalom