Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-654

őő (í&4. orszago: ülés 1901. február 7-én csütörtökön, pelláczió van, a házszabályok és az eddig gyakorlat szerinti időben — b/21-től 2 óráig — pedig lehetetlen ezeket elvégezni, méltóztassék a t. háznak belenyugodni, hogy az interpellációkat egy órakor kezdjük. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Tizenhét órakor !) Madarász József: Elég gyakorlat van reá itt e házban, mikor nevezetesebb, bár szomorú dolgok történtek, a melyek minden magyar ember arczába. kergetik a vért, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) akkor 12 órakor kezdtük el a kérdések tárgyalását. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Azért kérem a t. házat, méltóztassék ma is 12 órakor kezdeni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Belenyugszik a ház, hogy az interpellácziók 12 órakor kezdődjenek. (Igen!) Ennek következtében az interpellácziók 12 órakor fognak m egtétetni. Kossuth Ferencz képviselő úr napirend előtti felszólalása következik. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, mindenki igazat fog nekem adni, midőn azt mondom, hogy én higgadtan és nyugodtan szoktam e házban felszólalni. (Igaz! ügy van!) De vannak körülmények, a mikor a haza ellen való bűn lenne visszafojtani a felháborodást, (Igaz! Úgy vau ! a szélső baloldalon.) a, mely az ember lelkéből kitör. (Igaz! Úgy van.! a szélső baloldalon.) Tegnap, t. ház, magyar vér folyt Marosvásárhelyt, magyar fegyverekkel lőttek le magyar választókat. (Nagy zaj a szélső bal oldalon.) Fáy István: Osztrák fegyverek voltak azok! (Mozgás a jobboldalon.) Leszkay Gyula: Nem szégyenlik magukat? Ezen is nevetnek?! (Nagy zaj.) Kossuth Ferencz: Két képviselőtársunkat a függetlenségi és 48-as párt kiküldötte Marosvásárhelyre. Kezemben tartom jelentésüket. Mindkettő szavahihető ember; azt hiszem ebben a házban senkisem fog találkozni, ki tagadásba vonná annak az igazságát, a. mit jelentenek. Fáy István: Ne is merjék! Kossuth Ferencz: Leszek tehát bátor felolvasni az ő jelentésüket. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): » Maros vásárhelyt csendőrség három embert ós egy gyermeket agyonlőtt.« (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Madarász József: Gyilkosok! (Nagy zaj.) Kossuth Ferencz (olvassa): ^Szuronyt is használtak. Ok nem volt reá,. Egy kormánypártit abczugoltak. A vérengzés hire a polgárságban óriási felháborodást keltett. Követelik a választás elhalasztását. « Ez volt az első sürgöny. A második sürgöny, melyet este kaptam, következőképen szól (olvassa) : »Jelentem, három halott, tiz sebesült (Felkiáltások a szélső bal oldalon: Gyalázat! Gyilkosság !) Bedőházy tiz szótöbbséggel győzött, másik jelöltünk megbukott.* Kérdem, t. ház, hová jutunk ezzel a rendszerrel? (Zaj.) Leszkay Gyula: Jog, törvény, igazság! Kossuth Ferencz: Hová jutunk akkor, hogyha a. legbékésebb viszoixyok közt, a, mely békés viszonyok fentartásához ez a függetlenségi párt járult hozzá elsősorban, (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) akármit beszól itt a miniszterelnök, a vidéken az ő beszédére a kormány közegei semmit sem adnak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) sőt nem egyszer kigúnyolják ós megtörténhetik az, hogy ha hevesebb a mérkőzés egy választókerületben két párt közt, mindig erőszakoskodásnak vagyunk szemtanúi, és ebben az esetben az öldöklésnek, (Felkiáltások a szélső baloldalon: A gyilkosságnak!) igenis öldöklésnek, a melyet csakugyan gyilkolásnak is lehetne nevezni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Végtelen és hallatlan botránynak találom azt, hogy az a kormány, a mely a központban a jogot tiszteletben tartja, nem képes rábírni közegeit a vidéken, hogy a jogot szintén tiszteletben tartsák ; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) megbotránkozom azon, hogy az a kormány, a, mely a központban a törvényt tiszteli, nem képes rábírni közegeit a, vidéken, hogy a törvényt szintén tiszteljék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megbotránkozom azon, hogy az igazságot itt e házban hirdetik, de a vidéken a kormány közegei nem szolgálják az igazságot. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Igen jól tudják a t. kormány tagjai, hogy minden egyes választás alkalmával nekem jut az a szerencsétlen szerep, hogy el kell mennem a miniszterelnökhöz panaszkodni a, vidéki tisztviselők erőszakoskodásai miatt. Igen jól tudja például a t. miniszterelnök úr, a ki ott ül előttem, hogy volt egy választás, hol az erőszakoskodás ellen ismételve kellett hozzá fordulnom. (Mozgás a szélső baloldalon.) Elismerem, hogy ö csakugyan intézkedett is, de azt is konstatálom, hogy intézkedése ellenkezéssel találkozott, ós az erőszakoskodó közeg nagyon is későn teljesítette a miniszter ár által készséggel kiadott rendeletet. (Zaj a szélső baloldalon.) Az igazi tényállás az, hogy a kormány közegei a vidéken figyelembe sem veszik a