Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-652

36 (!52. országos ülés 1901. febru r 5-én, kedden. minőségű lóanyag leginkább mint könnyű, lo­vassági ló, avagy könnyű, gyors teherszállító ló, különösen bérkocsi-ló — az elmúlt eszten­dőben., sok ezer ló ment Parisba petité voiture számára — talál külföldön alkalmazást. Ha részben igaz is azon nézet, hogy a lókereske­delem el van választva a lótenyésztéstől, ezen elv nézetem szerint csupán ott talál alkalma­zást, hol a lónak bizonyos rendeltetési czélnak való szakszerű előkészítéséről, így kocsi-lovak összeállításáról, behajtásáról, hátas lovak be­lovaglásáról van szó, s ezen eljárás fokozott, s az egyszerű tenyésztőnél fel nem található szakértelmet feltételez. Azonban határozottan egészségtelennek kell. a nálunk fennálló ló­kereskedelmi viszonyt jeleznem, (ügy van! Ugy van! Helyeslés.) hol nem egy ily elbírálás alá eső üzletnél, hanem általános kereskedelmi typusok szállításánál is a közvetítő . kereske­delem, a vételár 30—40, sőt 50 százalékát is felemészti. (Élénk helyeslés.) . Az elmúlt esztendő nagy lóüzleteinól ezer meg ezer ló lett a külföld számára, ha nem is magas, de méltányos áron megrendelve, s tenyésztőink ezrével szállították fiatal, egész­séges lovaikat 200—300 korona árért a köz­vetítők kezéhez. A ki csak kevéssé foglal­kozik mezőgazdasági kérdésekkel, megítélheti, hogy képzelhető-e jövedelem a legkedvezőbb viszonyok között felnevelt lóért, ily ár mellett; s főleg mai nap, midőn a lovat zsákból kell nevelni, ez árból alig fedezhető a takarmány­költség, annál kevósbbó a sok esély, mely egy ló ép felneveléséhez fűződik. Tenyésztőink nagyrósze ily módon lovait előállítási költségén, avagy sok esetben azon alól kénytelen érté­kesíteni, s ilykóp lókivitelünk jelentősége nagy­mórtékben alászáll. Hogy lovaink piaczi ára a nyugati lófajokhoz képest oly alacsony, az mint fentebb már részletesen kifejtettem, azon körülményben találja magyarázatát, hogy te­nyészetünk irányítása nem alkalmazkodik kellő­kép a világpiacz kívánalmaihoz, közvetítési viszonyaink hiányossága pedig egyike azon sajnos jelenségeknek, melyek gazdasági életünk számos egyéb mezején is észlelhetők. Bizton remélem, hogy a fenti hibákat a lótenyésztés vezetőségének buzgó működése, s a tenyésztőközönség fejlődő szakértelme mielőbb csökkenteni fogja ; a fent jellemzett egészség­telen értékesítési viszonyok szanálása terén pedig talán a szövetkezeti eszme tórtfoglalá­sától lehet kedvező eredményeket várni. . Ismerve azt a kiváló jóindulatot, amelyet a földmívelósügyi miniszter tír minden egyes szakmájába tartozó tárgy iránt tanúsít, bátor vagyok ezen jóindulatot és bölcs támogatását a lótenyésztés érdekében még fokozottabb mér­tékben kikérni. A költségvetést elfogadom. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl. Szónokot számo­san üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet uU'm.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Lukáts Gyula jegyző: Farkas József! Farkas József: T.ház! (Hallak! Halljuk!) Midőn a néppárt ós a magam nevében kije­lentem, hogy a földmívelósügyi minisztérium költségvetését még általánosságban sem fogad­juk el, a ház iránti köteles tiszteletből legyen szabad, habár csak röviden, ez elhatározáso­mat némileg megindokolnom. A miniszterelnök úr egyik képviselőtár­sam felszólalására, midőn az az újévi üdvözlő beszédet érintette, közbeszólt, hog3' ezt mint­egy Ízléstelen dolognak tartja. Távol áll tőlem, a ki a legkisebb embertől is nemcsak jogos, de helyes ós okos dolognak tartom, ha házi szennyesét otthon és nem a piaezon mossa, hogy ezt a jogot a miniszterelnök úrtól, mint a szabadelvű párt vezérétől elvitassam. De tekintve a párisi toasztot követő kritikát, hozzáadva az újévi üdvözletet, ós nem hagyva figj^elmen kivűl a képviselők közgazdasági tevékenységének irányítására szolgáló mozza­natokat, (Derültség balfelöl.) azt hiszem, jogom van konstatálni, hogy a régi gárda ól és a régi gárda tud is, fog is valamit tenni. (Ügy van! balfelöl.) Már pedig nekünk, néppártiak­nak, a kik programmmikba a hitélet fej­lesztése mellett a legridegebb, legszigorúbb agrárizmust vettük be, azt hiszem, jogunk van — hogy gyenge kifejezéssel éljek, — legalább is kételkedni abban, hogy annak a régi gárdának nem minden működése fog hazánk javára irányulni. (Igaz! Úgy van ! bal fel öl.) Az orvosi tudományokhoz nem értek; azt • azonban, úgy hiszem, konstatálhatom, hogy például egyik legirtózatosabb betegséget, a, rákbetegséget nem szokás langyos czitromlóvel gyógyítani. A. jóindulatot a miniszter űr részé­ről nem vonom kétségbe; tudom, hogy tett a selyemtenyésztés, a vajtermelés fokozása, a baromfitenyésztés, terén sokat; de a mező­gazdaságnak legirtózatosabb két betegségét, úgymint a börzét (Igaz! Úgy van! bal ] felől.) és a hitelviszonyok terén mutatkozó bajokat vagy épen nem, vagy csak csekély mértékben igye­kezett orvosolni. (Úgy van! balfelöl.) T. ház! Bocsánatot kérek, ne vegye a ház ezt a ház iránti köteles tisztelet hiányá­nak, hanem inkább tudja be szóbősógem ese-

Next

/
Oldalképek
Tartalom